Érzések furcsák, nehéz volt búcsúzni a reptéren… nem is húztam egy percnél tovább a dolgot. Apa, anya ne legyetek szomorúak, szerintem nem rossz helyre megyek J… és nem örökre szól!
Most már biztosnak tűnik, hogy elkezdődik a nagy kaland, egy év az USA-ban NY-ban. Gyors és hirtelen döntés volt a dolog augusztusban. Sokat számított hogy olvastam Csilli, Évi Dóri és Zsófi blogját. Akkor azt gondoltam, hogy én miért ne mehetnék el azokra a szebbnél szebb helyekre ahol ők jártak, és hát angolul is meg kéne már egyszer úgy rendesen tanulni, szóval arra jutottam, hogy ezt nekem is ki kell próbálni.
Végül az Au pair in America ügynökség mellett döntöttem. Összeszedtem a jelentkezéshez szükséges papírokat, elmentem az ügynökség magyar képviselőjéhez egy interjúra, és szeptember közepére be is kerültem a rendszerbe és vártam a családok jelentkezését. Az elején kéthetente egy család jelentkezett, aztán később már sűrűbben jöttek a családok, de mindig valahogy nem klappolt a dolog. Vagy kevésbé szimpi helyen laktak, vagy 15 oldalas házirendet küldtek bemutatkozó levél gyanánt. Aztán rámtalált Juca (Miss Scherlock), aki szintén au piar-nek készül, és beszélgetni kezdtünk. Ő visszautasított egy NY-i Rockville Centre-ben élő családot… akik nekem szimpik voltak,és most ők lettek az én host családom J. Karen a host anyám és két kislány( akik nem is olyan kicsik, mert 10 és 14 évesek) Lara és Emily.
Még mielőtt velük találkoznék velük egy 3 napos orientációra megyek Stamfordba, ahol más au pair jelöltekkel próbáljuk meg átvészelni az első kultúr-sokkot J!
Kicsit tartok attól, hogy néha nem értek majd dolgokat, és nem lesz ott Linda, és a google fordító, hogy segítsen, de majd csak megoldom valahogy. Talán eladni nem tudnak és hát angolt tanulni jöttem ide vagy mi a szösz…!
Most várom, hogy beszálljak a 10:35-kor induló New York-i járatra. Ép egy cuki kutyus szimatol végig mindenem (gyanítom, hogy nem a cukisága miatt tartják J ) de nálam nincs mit kiszimatolnia.
Ha Ti ezt olvassátok, akkor az azt jelenti, hogy én már megérkeztem Stamfordba, és sikerül lopni pár szabad percet… de a gondolatok most jöttek, itt a Vienna Airport tranzitjában. Amint időm és lehetőségem lesz írok majd a megérkezésemről (ahol persze nem vártak rám/ránk…, de végül meglettünk), és az orientációról is.
millió puszi Dóri
én vagyok az elsőőőőő hihi!!Már nagyon izgulok, találkoztál azzal a lánnyal végül a reptéren? Mindent akarunk tudni, Karenről és a két lánykáról! Nameg NYC-ről!!!Írj sűrűn, de azért élj is sokat:)))
VálaszTörlésPuszillak
juca
na első post :) de jó!Sok Sikert Kívánok!!
VálaszTörlésén is tudok egy lányt aki megy ki NYC-be,Dominikának hívják,de sajnos apumból sokat nemtudtam kicsikarni,mert ő beszélt vele,aztán nem foglalkozott különösebben ezzel a dologgal.asszem máricus-április környékén,majd érdeklődök egy kicsit
Szia!
VálaszTörlésBár nem ismerjük egymást, de már vártam az első bejegyzést. Szeretem az au-pair blogokat. Sok sikert mindenhez! Várom a fejleményeket! :)
Szia Dóóóóri!
VálaszTörlésÖrülök, hogy megérkeztél. Várjuk a következő bejegyzést nagyon!
Sok puszi
Szia! Nem ismerjük egymást, de gondoltam írok :) Sok sikert kívánok a kinti életedhez, érezd jól magad. :) Ha nem baj akkor kiraknám a blogodat az enyémre. :) (mint olvasott blog)
VálaszTörlésSziasztok Drága Ismerősök és Ismeretlenek,
VálaszTörlésTök szupi hogy itt vagytok és olvastok. Kíváncsian várom, hogy Dominika mikor érkezik.. és Évi nyugodtan kiteheted a blogodra a blogom az olvasottak közé.
Juc: a kérdések első részét megválaszoltam a 2. bejegyzésben... és hát persze amint talizom a családddal írok mindent... hisz majdnem a Te családod lettek.:)
pusz
Dóri
Szia!
VálaszTörlésKöszi, már ki is tettem. :) mostantól rendszeres olvasód leszek, én is gondolkodtam egy amerikai au pair dolgon de aztán összejött egy angliai munka. De sosem késő bármit is elkezdeni... :) talán egyszer belevágok én is.