2011. augusztus 17., szerda

....

Őszintén szólva úgy döntöttem, hogy nem fogom tovább írni a blogot... (ennek számos oka van amit nem részleteznék)... hát nem lennék jó celebnek, ez van:)))

De mivel többen kértétek és hiányoltátok összekapom magam, és megpróbálom behozni a lemaradást és írni...
Az az igazság nem sok időm van...

xoxo

D

2011. július 7., csütörtök

11 nap off – meseszép helyek – nyaralás 3 felvonásban…. 1 part The Bahamas Island

Nem is tudom hol is kezdjem. Annyi élmény ért ebben a pár napban, mint még talán életemben soha és olyan csodás helyeken jártam, amikre egy évvel ezelőtt még álmomban sem mertem volna gondolni… én a Bahamákon???????????... még most sem hiszem el pedig már visszajöttem New York-ba… és hétvégén újra beveszem kedvenc City-met. 

Szóval péntek reggel hajnali 5:40-kor indult a gépünk Miami-ba, mert hogy előbb vettük meg a repjegyet, minthogy rátaláltam volna erre a remek Bahamás ajánlatra. Szóval reggel landoltunk Miami-ba onnan pedig felmentünk Fort Lauderdale-be, mert ott töltöttük a péntek estét, mivel másnap reggel legkésőbb 7-ig be kellett csekkolnunk a kis hajónkra , amivel kihajóztunk a nagy USA-ból. A Bahamák már egy külön ország, szóval egy újabb pecséttel gazdagodott az útlevelem JJJJ

Miami-ból vontaoztunk, buszoztunk, átszálltunk, aztán végre megérkeztünk a szállásra olyan dél felé. Nagyon kis klassz hely volt, egy kétágyas szobát kaptunk annak ellenére, hogy háromágyasba foglaltunk, volt medence, amit a nap 24 órájában használhattunk (csobbantunk is egyet és lazítottunk miután megérkeztünk ugyanis előző éjjel nem aludtunk semmit)… szóval jó választás volt. Délután sétáltunk egyet a környéken, élveztük a floridai meleget (amit természetesen délután megszakított egy 2 órás zápor, de állítólag ez Miami-ba és a környéken alap a nyári hónapokban délután 4 és 6 között), beültünk a helyi Starbucks-ba, lementünk az óceánhoz és megnéztük a naplementét és sétálgattunk a parton ahol végre meleg volt az óceán… hehe. Akkor ezt is csodaként éltük még, hisz Floridában voltunk… akkor még nem tudtuk utána miben is lesz részünk.


                                                           

Aztán szombat reggel irány a Bahamák, 4 órás hajóút. Nagyon komoly érzés volt, amikor csak úgy hánykolódtunk a semmi közepén, körülöttünk a végeláthatatlan óceán szárazföld sehol.


Én még nem hajóztam ki sose így a nyílt semmibe, szóval már ez egy élmény volt… de aztán amikor megláttuk a szárazföldet, azaz a Bahamákat… OMG, nem akartam hinni a szememnek. Még életemben nem láttam ilyen színű vizet, olyan volt az egész mint egy álom.



Gyorsan átmentünk a vám vizsgálaton, mivel ugye másik országba léptünk, majd taxiba pattantunk és irány a szálloda. Szombat délutántól hétfő délutánig élveztük a helyiek vendég szeretetét, egy all inclusive szállodában ahol a szobánk az óceánra nézett. Íme a kilátás:

Kiváló ételekkel és kotélokkal kényeztettek minket a nap 24 órájában, számos programot csináltak az animátorok, napközben és este is, amelyek közül páron részt vettünk (mint pl beach party…hehe) bár ide igazán pihenni, relaxálni és semmit tenni jöttünk.  Sajnos nekem brutálisan fájt a fogam (hát ugye soha jobb időzítés) és még az egész napos  cataflam&cubalibre kúra sem segített rajta,  ezért a vizi-sportos szenvedélyeimnek nem tudtam hódolni igazán, így a napozás tette ki a két napom nagy részét, ezért hétfőre a színem már bőven kezdett vetekedni a helyiekévelJJJ.

Na igen a helyiek és hát a pasik, hisz ezeket a témákat mindig hiányoljátok. Akkor hát tessék :):) Többségében feketék lakják a szigetet, akik, hogy is mondjam finom, merőben más ismerkedési kultúrával rendelkeznek mint mi európaiak. És hát a fehér nő olyan értéknek számít, mint kb víz a sivatag közepén (amikor már napok óta nem ittál :) ) Akinek nincs önbizalma bátran merem állítani, csak utazzon a Bahamákra pár napra, és 2 nap után azt épzeli majd, hogy ő Miss World 2011JJJ.  Igazából nem tudtunk kettőt úgy lépni Larissával, hogy valaki ne csapott volna le ránk, bár ugye két fiatal csaj könnyű prédának is számított gondolom. És itt a valaki alatt értem, a pincért, a pultost, a recepcióst, a takarítót, a helyieket akik a kagylóikat árulták a parton és elvileg ugye nem is jöhettek volna a vendégek közé (spec ez a srác volt az egyik legjobb fej... ez ő:


és olyan storykat mesélt a turistákkal való szex-kalandjairól, hogy majd leesett az állam), de ide tartozik a rendőr is. Ő például miután szépen finoman eltessékelte helyi újdonsült barátunkat, már a második mondatában arról áradozott, hogy milyen szexi vagyok és hogy ő hogy imádja a fehér nőket, és ha ki akarom próbálni milyen egy fekete férfival akkor vám rám a boat house-nál (itt lehetett vizi cuccokat bérelni) fél 9-kor, naplementekor… és meg kell jegyeznem iszonyat jól nézett ki  J J. És hát hogy elmentem-e???? – gondolom sejtettétek, hogy nem publikusJ

Szóval, mindent összevetve csodás hely, nagyon kedves emberek, és ezt nem csak a szálloda személyzetére de a taxi sofőrre és a vámos-útlevélellenőrzős emberkére is értem. Én beleszerettem az országukba, az óceánpartjukba… és nagyon nagyon remélem, hogy még lesz lehetőségem visszamenni. Egy életre-szóló élmény marad…
Hétfőn éjjel visszajóztunk a nagy USA-ba… Éjjel a nyílt vizen lenni valami hihetetlen dolog. A kis koktélommal a kezemben csak néztem a nyugodt vizet körülöttünk, és arra gondoltam, hogy ez maga a csoda, és otthonról valószínűleg sose jutottam volna el ide, vagy hogy nem mostanában az biztos, és milyen jó döntést is hoztam… és végül is egy kis  gyerekfelügyelet ezért nem is olyan nagy ár.

A hétfő estét még Fort Lauderdale-ben töltöttük ugyanabban a hostelben, ahol a péntek estét, mert későn, este 11 után értünk vissza és akkor már nem tudtunk volna mivel lemenni Miami-ba. Vagyis csak taxival arany árban J  Az este szépségéről még annyit, hogy miután éjfél körül érkeztünk vissza és nem volt éjjeli recepció a szálláson abban maradtunk még pénteken a tulajjal, hogy felhívjuk telcsin  és akkor odajön a hostelhez és ad nekünk szobakulcsot. Persze, hogy meghalt a telefonom, és eltévedtünk a kikötőből visszafelé menet… Leszögezném, hogy én biztos, hogy taxit hívtam volna és aztán valahogy kerítettem volna egy telcsit, de Larissa barátnőm mexicói temperamentumával kezelte az ügyet. Na ezt figyeljétek: bement egy benzinkútra, a kutasnak elkérte a telcsijét és onnan felhívta a tulajt, és nem tudom, mit és hogy mondott neki, de az eljött értünk a benzinkútra és elfuvarozott a hostelbe… mindezt széles mosollyal az arcán hajnali fél egy után.  Hát nem mondom vannak még rendes emberek. Én persze a nagy kalandon felbuzdulva és a fogfájásomnak köszönhetően, ami nem hagyott aludni még éjjel a medence felé vettem az irányt és pancsiztam vagy reggel 3-ig. Gondoltam úgyse tudok aludni akkor mit szenvedjek az ágyban, meg amúgy is Floridában írtó meleg van ilyenkor, tök mindegy hogy nappal van vagy éjszaka….

Hát röviden ennyit a nyaralás első  4 napjáról, folytatás Miami-va,l ahol szintén 4 napot töltöttünk.Képek a szokásos helyen (lesznek), és azt hiszem, ha semmit nem írtam volna azok akkor is magukért beszélnének ….

I LOVE BAHAMAS!!!!!!!!!!!
love
D

2011. július 5., kedd

I'm still alive :):):)

Szóval igen.... még élek és mindenkitől elnézést, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. De június nagyon mozgalmas volt ugyanis Lara most fejezte be a Middle School-t (kvázi általános iskola) és az utolsó két hétben már nem járt iskolába mert csak kb 2 naponta volt egy egy vizsgája... ami számomra azt jelentette, hogy egész nap dolgoztam... de végül is jól megvoltunk nem volt gond. Azt hiszem ő most kezd felnőni, ugyanis nem voltak vitáink,mindig mindenhol időre ott volt, tanult ha kértem... Hát majd meglátjuk, hogy alakul a nyár, mert azt ugyanis együtt töltjük végig.:):)
Mindezek mellett Emily-nek rendes suli volt házi feladattal és mindennel,szóval busy-busy napjaim voltak.
A hétvégéim természetesen szabadok volt mindemellett, de azt nem szeretem itthon tölteni... mindig úton vagyok. Dehát ezt már tudjátok, hogy sose tudok megülni a hátsómón:):):
Röviden összefoglalva (hisz olyan rég volt már):  voltam a Mermaid Parade-n, amikor is a new yorki-ak a nyár kezdetét ünneplik Coney Island-en, sétalgattam éjszaka a Brooklyn Bridge-n, kiültem olvasni a High Line-ra, Larissaval kibeszéltük az elmúlt majdnem fél évet a Herald Square-en, valamint meglátogattam Betti-t Croton Harmon-ban (mesés hely a Hudson River partján), ahol nem mellesleg vettem pár magyar órát, ugyanis Betti szerint magyartalan lett kicsit a magyarom és túl gyorsan beszélem.... szóval ezt helyre tettük egy hétvége alatt:)...
És hát a fő ok, ami miatt nem jelentkeztem egy ideje, az az hogy tegnap éjjel érkeztem vissza New York-ba életem legmesésebb nyaralásáról. Még most is kiráz a hideg, és remeg a kezem amikor leírom, hogy hol is jártam az elmúlt 11 napban... Bahamák - Miami- Orlando... egytől egyig mesés helyek. Sose felejtem ezt a 11 napot... és a héten 3 külön bejegyzésben megpróbálok nektek beszámolni mindenről, és a képek is jönnek hamarosan...

rövid időn belül jelentkezem megint... és ígérem nem lesz több ilyen hosszú kihagyás.:):)

pusz from New York :):)

2011. június 7., kedd

Micsoda két remek hétvége… mellesleg egy szar hét, de ezzel nem foglak untatni benneteket :)


Először is akkor kezdeném a Memorial Weekend-en történtekkel.  Ez volt az első igazán meleg hétvége, amit egyébként hétfőn meg is ünnepeltem azzal, hogy megmártóztam az Atlanti Óceánban… na de erről majd egy kicsit később. Szóval pénteken este mentem be a City-be Amela barátnőm elé, aki nálam töltötte ezt a 3 napos hétvégét… (és amúgy a most 7végét is). Miután taliztunk  lógtunk egyet még a Times Square-en…  (FB pajtások kaptak is ízelítőt belőle.. lol). 
a Times Square éjfél után :)... this City never sleeps

Elég későn értünk haza és utána még dvd-ztünk szóval gondolom nem kell mondanom, hogy nem ment korán és könnyen a felkelés.  Délután 3-ra a Central Parkba voltunk piknikezni páran au pair-ek. Iszonyatosan jó ez a hely… komolyan mondom, ha tehetném, szerintem minden nap ide járnék. Imádtam a sok zöldet a röplabda pályát az embereket… mindent. És ahogy ott táncolnak a park közepén görkorival, na hát az megint csak nem semmi. El szerettünk volna menni csónakázni is egyet de nagyon hosszú volt a sor… szóval majd egy másik alkalommal. 
itt bármit megtehetsz....
 Nicky-vel


Ezután elmentünk Amelával egy shopping körútra, melynek köszönhetően megszabadultam nem kevés zölhasútól…  (mert itt tényleg zöld... haha), de hát ilyen is kell és amúgy is be kellett ujjítani pár nyári rucit. Egyébként pedig ahhoz képest, hogy shoppingoltunk vagy  5 órán keresztül, nem is költöttem olyan sokat. És közben pár épet is elkattintottunk.


Természetesen haza már megint csak olyan hajnali 2 felé keveredtünk. Vasárnap délelőtt elmentünk megnézni Amelával az állam egyik leglátványosabb air show-ját, amit minden évben megrendeznek a Memorial Weekend alkalmával. Nagyon szupi volt ilyet is látni végre élőben…és hát mégis csak a beachen-voltunk. Amúgy én pl ezt imádom még magában New York-ban mint államban a leginkább…hogy itt nekünk mindenünk van:, CITY-nk absolutly nagybetűvel, és nem is akármilyen, és gyönyörű tengerpartunk. És még egy csomó csomó minden elérhető távolságban van… azt azért ehhez hozzátenném, hogy itt a közel és messze kifejezések más értelmet nyertek. Szóval air show Johns Beachen (igen, jól emlékeztek ez a serial killer-es beach, ahol a 8 hullát találták tavaly télen és tavasszal ) remek program volt. 




Után megint csak City. Be kellett vinnem Emily ipad-ját az Apple Store-ba, mert nem tölt így ott eltöltöttünk vagy egy jó órát. Be is szereztem gyorsan pár klassz új ingyenes application-t… haha. Utána aztán lófrálás föl és alá…ezt még mindig nem tudom megunni , és egy fincsi vacsi a Bryant Park-ban. Hétfőn pedig igazi beach-es napot tartottunk. Égetett a nap (de én nagyon élveztem... főleg ugye, hogy átvészeltem itt életem eddigi leghosszabb és leghidegebb telét) és annyian voltak a Johns Beachen, hogy komcsiból mondom nekem  olyan érzésem volt mintha az állam összes lakója ott tobzódott volna. Bár elég hideg volt a víz , spec úgy éreztem magam mintha beültem volna a fagyasztóba, ez sem akadályozott meg abban (és sok más embert sem) hogy idén először megmártózzak az Atlanti Óceánban. Megszereztem a hétvégének köszönhetően a nyári alapszínem is  Este aztán Amela hazament. A fél hatos vonatra vittem ki én pedig még csatlakoztam a host családomhoz és a rokonokhoz egy kis grillezésre a hátsó kertben. Amúgy úgy volt, hogy elmegyek Amelával a City-be, de mikor jöttünk hazafelé a kocsim ablaka lent ragadt és nem lehetett utána felhúzni (így nem mertem az állomáson hagyni), ezért nem tudtam vele menni. és spec ezzel el is kezdődött a hétköznapi rossz szériák sora. 
De mint ígértem nem fogok ezzel senkit untatni legyen annyi elég, hogy nincs tökéletes host család, és ha a host anyád feszült napokat él meg a melóban annak tuti valaki megissza a levét. Hát mivel ugye az én esetemben „single mom”-ról beszélünk így ez csak én lehettem és a gyerekek. Volt is bonyodalom a héten és óriási botrány (ennek szerencsére csak hallgatója voltam, nem volt közöm a témához), ami megalapozta az alaphangulatot… de hagyjuk is ezeket a negatív dolgokat… meg már amúgy is túl vagyok rajtuk. Rossz hét volt és ennyi.
Csütörtökön megejtettük Nickyvel a szokásos joggingunkat a parton és sokat dumcsiztunk... szegény épp a lelki szemetesládám szerepét kapta arra a napra. De amúgy is mindent megbeszélünk egymással és már ha meglátjuk egymást tudjuk ha a másiknak valami problémája van, szóval nehéz lett volna neki azt mondanom, hogy hű de happy minden. Én még visszamentem pénteken is a partra, futni egyet. De vittem magammal fürdőrucit és a könyvemet is amit épp olvasok… szóval jogging majd poci süttetés a homokban... Had ne mondjam jó hatással volt a hangulatomra. Este megint mentem a City-be Amela elé, mert szombaton ő is jött velünk a Six Flags-be (ez egy hatalmas vidámpark  féleség NJ-ben) és korán indult a buszunk Manhattan-ből.  OMG, de jó volt… szükségem vol igazán egy jó kis FUN-napra… és hát megkaptam. Szuperabbnál szuperebb hullámvasútak, és egy csomó minden egyéb. Sajnos csak a park kb 1/3-ára volt időnk egész nap (de a legjobb és legvadabb dolgokra persze felültünk)… 


így eldöntöttük, hogy benevezünk  szezon bérletre és bejárjuk az egész parkot, mindenre legalább vagy még 2-szer felülünk, elmegyünk a Waterpark részbe és megnézzük a Wild Safari-t is. 
Estére már alig éltünk, mikor jött a busz, ami lerobbant útközben. Igen, ilyen előfordul még a nagy USA-ban is. Több mint egy órát vártunk a felmentő seregre… De így lekéstük épp  a vonatunkat Long Island-re is… újabb egy óra váraozás a Penn Station-on hajnali egy és kettő között. De ez spec szórakoztató volt ugyanis vettünk kávét és kaját, és leültünk egy oszlop köré és csak figyeltük az embereket. Miután szombat éjjel volt így tele volt a hely „drank pepole”-al… jó kis ingyen mozink volt, gyorsan elröppent az az egy óra.
Vasárnap elég későn keltünk és hát nem pihentük ki magunkat, úgyhogy úgy döntöttünk Amelával, nem vágyunk mi azanap semmi másra csak a Central Park zöld füvére. Délután kettőre már kinn is voltunk.  Néztük egykis baseball-t, sétáltunk aztán kifeküdtünk a Green Beach-re. (ez egy hatalmas füves terület a park egyik részén). 




Annyira- de annyira jó ez a hely…. Tudom lehet azt mondani, hogy csak egy park és bárhol lehet feküdnia  fűben de ez valahogy más… leírhatatlanul, elmondhatatlanul és utánozhatatanul… mert ez a CENTRAL  PARK itt NEW YORK CITY-ben az én kis világom közepén.:):):):)

millió pusz Neketek otthonra
D

ps: a képek ízelítők nem sokára töltök még fel többet is a képtárba.

2011. május 28., szombat

A kulcsos story-k és egyebek


Hát akkor kezdeném is a szerdai autós kalandommal. Ha jól emlékszem arról már írtam, hogy itt Vallet Parking-nak nevezik azokat a parkoló helyeket, ahol a kocsival együtt a kulcsot is ott kell hagyni, mert teljesen feltöltik a parkolót (azaz egymás hegyén-hátán állnak a kocsik) és ugye ez azzal jár, hogy közben egy-két autóval arrébb kell állni, hogy mások el tudjanak menni.  Na én szépen reggel, mentem edzeni, és szokásomhoz híven a kocsiban hagytam a kulcsomat, (az első hetekben még bíbelődtem azzal, hogy nem hagytam ott az egész kulcs-csomómat, hanem leszereltem róla csak a kocsi kulcsot, de egy ideje már megszoktam, hogy nem Budapesten élek, és eszembe se jut hogy valaki más viszi el a kocsim)…szóval mindent bent hagytam a műszerfalon. Amúgy hagyhatnám kívül is, de azt azért nem szerettem (eddig), mert alig találtam meg a kulcsot, ugyanis a parkolós fickók marha leleményesek, ha arról van szó, hogy hova is tegyék a kulcsot (kocsi teteje, szélvédő, keréken, kerék mögött, tanksapkánál). Szóval szerdán Dórika benn fut a futópadon egy óra step után ráadásként, egyszer csak jön be a pasi, és mondja, hogy menjek, mert zárva a kocsim… mondom WHAT?????????. Kimegyek és tényleg…. hát mit ne mondjak sokkot kaptam elsőre, hogy akkor most mi lesz, ugyanis még a lakásba se jutok így be, valamint a host gyerekemért is mennem kellett volna a suliba. Felhívom host anyám, nem volt más választásom. Ezer féle megoldáson gondolkozunk… én mondtam, hogy bevonatozom, hozzá Manhattanbe, és elhozom az ő kulcsát (ja igen a kocsi pótkulcsa nála van mindig), és akkor ugye minden megoldva… ő ezt nem akarta valamiért. Felhívta az egyik ismerősét, akiknél elvileg van pótkulcs a lakáshoz, és akkor ugye már a lakásba bejutok, a kocsit meg majd elhozzuk este… Így aztán elindultam haza gyalog majd csak lesz valami alapon. Közben a megmentőm (host anyám egyik barátja, 65+… ez lényeges lesz) hívott, hogy felvesz kocsival. Kérdezem tőle, hogy megtalálták-e a kulcsot… persze, hogy nem, de mondja, hogy menjünk el a rendőrségre és ott adnak majd valami izét amivel ki tudjuk nyitni a kocsit. Oh my world… na mindegy bementünk a rendőrségre ezért az izéért. Képzeljétek azon ívül, hogy elkérték a jogsim semmit nem kérdeztek, nem jött velünk zsaru csak odaadták ezt a „kocsi lopó szakszerszámot”. Gondoltam hát ha ez Magyarországon is így lenne, elég durván megnövekedne az autólopások száma.  Visszamentünk a parkolóba az edzőterem elé. Természetesen nem tudtuk használni ezt a micsodát, így nem sokra mentünk vele ketten. Odajött segíteni a parkolós pasi (60+), persze nem tudta ő sem használni. Volt még másik 3 segítőkész ember de csak nem sikerült. Kb 30perc szenvedés után, végre jött a megmentő, egy 25 körüli, kigyúrt rasztahajú, „black guy” személyében… akiről ránézésre is tudtam, hogy na ő lesz az aki tutira tudja, hogy kell használni ezt a cuccot… és hát a megérzéseim nem csaltak. 5 perc alatt kinyitotta a kocsim. Szerencsémre a host anyám nem nagyon akadt ki a kis kalandom miatt, és még inkább engem nyugtatgatott egész délután.  Egy biztos,nem felejtem el a story-t egy darabig.
Csütörtök este, elmeséltem az egészet Larissának és Martha-nak. Az én storym se semmi de nekik is megvolt a maguk kulcsos storyja… úgy tűnik ez itt minden au pair-el megesik.  Larinak télen vad minuszokban sikerült a becsapni maga mögött a bejárati ajtót és a kulcsot belül, hagyni… és mindezt akkor, mikor a gyerekért ment éppen. Nem volt mit tenni jobb ötlet nem révén (és ez is a 7éves kisfiúnak jutott az eszébe) bemászatta a hotanyja irodája ablakán a gyereket, ugyanis az mindig résnyire nyitva van és belülről kinyittatta vele az ajtót. Gondolom azt sejtitek,hogy ahogy anyuka hazaért a gyerek első szava az volt: „képzeld anya bemásztam az ablakon”… 
Martha-nak sikerült úgy elmenni egyik este edzeni, hogy nem vitt magával lakáskulcsot. Este ment haza olyan 11 felé, és nem fogjatok elhinni, de nem tudta felkelteni a családot. hívta őket mobilon, vonalason, csöngetett az első és a hátsó ajtón semmi. Így ott tartott, hogy akkor a hátsó kertet választja alvóhelyként… de aztán a pasija eljött érte Queens-ből és nála aludt. Természetsen reggel lekéste a vonatot és 8:20-ra ért haza, ami 20 perc késést jelentett, mert 8-kor kellett volna neki kezdeni. Nem lett a dologból komoly probléma, de még ő volt a hibás a host családja szerint. Na ennyit a kulcsokról, remélem nekem ez volt az első és utolsó ilyen húzásom… De most is azt mondom én nem csináltam semmit, nem álítottam át semmit, de mivel ugye gyerekeket fuvarozok jobbra balra az benne van a pakliban, hogy ők igen… de ezt nekem honnan kellett volna tudnom?????????
A hét többi részében a megszokott napi rutin szerint éltem.  Csütörtök este átmentem borozgatni és dumcsizni Larissához, péntek napközben pedig Nickynél voltam, mert szegény egész héten beteg volt.  Este itthon babysitterkedtem és haza taxiztam olyan fél 11 felé host anyámat és a barátnőjét, mert elmentek iszogatni egyet. Ekkor már éreztem, hogy valami velem se ok, és kapar a torkom meg szétmegy a fejem. Másnap reggel alig bírtam kikelni az ágyból, de ezen a szombaton volt az utolsó napom a suliban, így mindenképp menni akartam, és hát 12-re volt megbeszélve a tali Nickyvel a Penn Station-on és az új lánnyal.
Először el akart menni pár új ruhát venni Monique így elmentünk vele a Forever 21-ba (ő akart oda menni azért), és aztán irány egykis frozen yoghurt a St Marks Pl-en. Épp Dance Festival volt a hétvégén Mahattan-ben így abba is bepillanthattunk egy kicsit.
Monique-na haza kellett érnie 5-re így visszakísértük Nickyvel a Penn-re mi pedig először Chinatown és Little Italy felé vettük az irányt. Hát azt látnotok kellett volna. Mintha nem is NYC-ben lettünk volna. Még sose voltam Olaszországban (szégyen mi, pedig ott van mellettünk… de ígérem bepótolom amikor hazatérek kishazánkba) Semmi más nem volt szinte az utcában csak kisvendéglők, ahol pár asztal ki volt rakva az utcára, és szólt a zene, és finom ilkatok terjengtek minden felé… :) és igen rá lehetett gyújtani az asztalnál. Ez itt ugyanis ritkaság, mert szinte sehol, sőt megkockáztatom hogy a szórakozóhelyek, pubok, bárok, éttermek 99%-ban nem lehet bent a helyiségben rágyújtani. Ja igen és a piát nem viheted ki az utcára. Szóval a beülünk egy pohár ital mellé dumcsizni és közben elszívunk fél doboz cigit na az itt nem működik… kivétel ezek szerint Little Italy. Nem ültünk le sehol enni csak élveztük, hogy épp kisütött a napocska.   
Ezután Brooklyn lett a célállomás… és milyen jól tettük. Nagyon élveztem a délutánt annak ellenére, hogy tuti, hogy lázas voltam, mert égett a szemem, így napszemcsiben bírtam csak élni, de még így is jó volt. Sétálgattunk, és elmentünk egy Dél-Afrikai pub-ba. Nem tudtam betelni azzal, amikor idejöttem, hogy az amcsik milyen kedvesek a magyarokhoz képest, na de a dél afrikaiak… OMG. Már mikor Nickyt itt megismertem akkor tudtam, hogy ez így van, de ennek a bárnak a tulaja. Hát nem vagyok az a pasikról áradozós fajta… de ha lenne egy pontozó listám ő tízből 11-et kapna, és nemcsak a külseje, miatt, mert jól nézett ki persze, de a kisugárzás és az a stílus…. Na jó befejeztem. Ittunk egy malibu almalevet (valami speckó dél-afrikai almalével) és ettünk hasábkruplit… ami végre nem az a mekis féle, és jól elvoltunk ott vagy másfél órát. Aztán egykis séta… mert szinte nem is ittunk semmit de valahogy mindketten úgy éreztük, mintha legalább 5 feles lecsuszott volna. Csomót nevettünk. Valahogy nagyon szuper nap volt pedig igazából semmi extrát nem csináltunk. Valószínűleg ezt a társaság és a hely varázsa teszi. De amúgy tényleg… minden egyes alkalommal amikor megyek be a City-be elkap valami megmagyarázhatatlan jó érzés, és rájövök… „igen ezért kínlódóm más gyerekeivel” (és ezt tényleg idézőjelben vegyétek, mert alapjában véve nem olyan rosszak a gyerekeim).
Vasárnap, mióta itt vagyok először, egyszerűen nem volt lelki erőm felkelni. Sőt nemhogy felkelni úgy egyáltalán csinálni valamit. Még a skypehoz vagy a netezéshez is lusta voltam. 4 filmet néztem meg aznap. De nem baj ez is kell néha, és hát így legalább majdnem teljesen rendbe jöttem hétfőre.
Indult a heti rutin, ahol a hétfő mindig maratoni napnak számít edzés és family skype időintervallumát tekintve, amit este mozival zárok (olyan fél egy körül hazaérve). A héten a Fast5 volt terítéken.  Kedd  semmi extra és még mindig kicsit esős idő… ja igen ha azt elfelejtettem volna kb másfél hete esik szinte minden nap, páratartalom az egekben, és reggelente harapni lehet a levegőt. (pl ezért sem bántam annyira a vasárnapot, ugyanis napközben 2 vihar is elért minket, és csak este olyan 6felé tisztult ki a levegő). Aztán tegnap végre beköszöntött a nyár. Mentünk is a most már rendszeresnek számító tengerparti joggingunkra Nickyvel. Ezek a napok a kedvenc napjaink a hétköznapok közül Nickyvel ezért is van a hét közepén. Egy kicsit kocogunk (szerinte friking fitt vagyok :):)… szerintem egy évvel ezelőtt kellett volna ismerni, na mert akkor az voltam, most nagyon nem),sétálunk kibeszéljük az embereket és egymás magánéletét a homokban. Végre égetett a nap, és érezni lehetett az igazi óceáni illatot…
Csütörtökön persze megint itthon  dekkoltam egész nap mert, jött a mosógép szerelő, meg fodrászhoz vittem a kutyinkat. Este meg valahogy tök nyűgős voltam nem volt kedvem menni sehova (pedig futni akartam, ugyanis tegnap este annyira feltöltődtem a beachen, hogy még este is elmentem kocogni egy félórácskát.)
Pénteken délelőtt elmentem aerobicra, aztán le a beachre. Itt volt épp a takarítónő, meg a host anyám is szabin volt, szóval nem volt semmi kedvem itthon lenni. Szóval jogging, aztán tök véletlen összefutottam Larissával, lent a parton így eldumáltunk egyet. Délután meló, ugyanis playdate volt, szóval négy lurkót tartottam szem elött... de nem volt olyan vészes. hat óra felé jöttek host anyám barátátai így velük dumscsiztunk, mad én megpattantam a City-be olyan fél 10 felé mert este 11-kor volt randim Amelával a TQ. Itt tölteni nálam a hétvégét... ami a 3 napos Memorial weekend nek köszönhetően nekem is 3 nap off-ot jelent. Elég jónak igérkezik... szóval most bele is csapok, és szállítom majd nektek a részleteket a jövőhéten.

pusz

D

2011. május 19., csütörtök

2 hétvége és másfél hét összefoglalása dióhéjban :):)


Bocsánat, hogy eltűntem ilyen hosszú időre… de valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy csak nem ültem neki blogot írni… na de most bepótolom, szóval ime az elmúlt két hetem „pár „ mondatban…hehe.

A 2hete hétvégén meglátogatott Amela. Ő egy bosniai lány… (szóval otthon sem lakik olyan messze), és amikor Bostonban voltunk akkor ismertem meg. Szombat délután találkoztunk a sulim után itt RVC-ben.  Aztán lementünk piknikezni egyet Long Beach-re a tengerpartra. Persze nem is mi lennénk, ha nem támadt volna fel a szél és bújt volna el a nap de mindegy, mi így is élveztük és végre volt időnk dumcsizni… azt hiszem jóban leszünk. Azt az egyet sajnálom csak, hogy elég  messze lakik tőlem… de a nyáron egy hónapra leköltöznek Long Beachre a host családjával, szóval akkor sokkal többet tudunk majd talizni. Este aztán irány a City. Nehezen indultunk el, mert elég rossz idő lett olyan 6-7 óra felé, és már úgy voltunk vele, hogy nem is megyünk. Én azonban megígértem Nickynek, hogy megyünk a kedvenc Pub-unkba inni (ahol ugye a múltkor a beer-pong VB-re edzettünk)… szóval menni kellett.
Taliztunk a Penn Station-n Nicky-vel aztán irány az éjszakai Manhattan. Voltunk pár klubban iszogattunk dumcsiztunk, jöttünk mentünk, szuper kis este volt. Hajnali fél 4-re értünk haza. Másnap reggel nem keltünk korán had ne mondjam… még az ágyból megnéztünk egy filmet, majd olyan fél egy felé visszamentünk a City-be. A vasárnapi már mondhatnám, hogy szokásos program sétálás NYC-ben … ezt még mindig imádom. Ha jó idő van szinte sose ülök subway-re mindig gyalogolok ha tehetem. És ez nem vicc, de annyit hogy azt úgy higgyétek el hogy ezután a vasárnap után vízhólyag lett a talpamon. Elmentük többek között a Roosevelt Islandre, ami azért különleges, mert ilyen libegőszerűséggel, lehet átmenni a szigetre.  A jegy tök olcsó mivel ez olyan subway vonalként működik (2,5 $... nekem ugye ingyen mert a host anyám metrókártyáját használom), és hát a kilátás nem semmi.Nem vagyok jó videózásban, főleg akkor nem ha folyamatosan dumálnak hozzám (folyamatosan szórakoztatott az ürge akik az ajtót nyitotta (vagy mit csinált))...de azért gondoltam összedobom a látványt nektek. A profi NYC képekre még várnotok kell júliusig, Juca akkor érkezik... :):)
video

Este aztán még elkísértem Amelát a Grand Central-ba mert onnan ment a vonata haza. Megígértem neki., hogy nyáron amikor már tuti jó idő lesz akkor meglátogatom. Sajnos a semmi közepén lakik, de legalább van medencéjük…szóval amikor már nagyon sok lesz majd a gyerekekből a nyáron, akkor elmegyek hozzájuk egy hétvégére feltöltődni.
A múlt hetemről csak annyit, hogy a gyerekeim nem a jobbik formájukat hozták, szóval nem volt egy könnyű hét. Hozzáteszem hogy mindegyik ilyen éves tesztet írt (olyasmit mint amik nálunk is vannak, és országosan minden suliban megíratják az adott évfolyamokban….tudjátok olyan szintfelmérő szerű), de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kifejezetten kibírhatatlannak kellett volna lenni.  Egyszerűen azt még így 4 hónap után sem tudom felfogni, hogy egy 14 éves gyerekkel, minden este azon vitázom/könyörgök fél órát, hogy fürödjön és reggel 10 percet hogy felkeljen, 10percet hogy fogat mosson, és még 10-et hogy időben elinduljon, mert különben lekési a sulibuszt… jó persze tudom nem megnevelni kell ( Csilli megmondta, hogy nem az én gyerekem, szóval nem kell a szívemre venni a dolgokat, de ez azért néha sok)… de hagyjuk is. Nehéz hét volt ennyi. Nem mondom hogy nem lehetett túl élni,és amúgy is ilyenkor mindig arra gondolok, hogy bár néha ezt is el kell viselnem (és tudom, hogy másnál ez mindennapos és sokkal rosszabb dolgok is történnek, ugyanis az én gyerekeim és családom jó, sőt nagyon jó családnak számít) de ezért több fizetést kapok mint otthon az átlag kereset, (amit nagyrészt szórakozásra költök) ha kedvem tartja csak beugrok Manhattan-be,  eljutottam már Jersey City-be, Bostonban, sétálgattam a Yale és a Harvard Egyetemen, és már az is biztos, hogy júniusban a Bahamákon és Miami-ba pihenem ki ezeket a „fárasztó” dolgos hétköznapokat. Na ugye, hogy ebből a szemszögből már egész irigylésre méltó a helyzetem :):):)

De azért jó is történt a múlt héten. Többek között az, hogy megvettük apukám repjegyét, aki már tuti biztos, hogy szeptember 5-én délután landol a JFK-n, és eltölt itt velem 3 hetet. Alig várom már, hogy megmutathassam neki NYC-t, Long Beach-t, valamint együtt megnézzük majd a Niagara vízesést is.

Szerdán Nickyvel lementünk joggingolni a tengerpartra… tudjátok, mint a filmekben , akiknek nincs más dolguk napközben... :):)  és hát futottunk és futottunk és terveket szövögettünk a jövőnkre nézve…  Ezt most nem részletezném, maradjunk annyiban tervek, na  azok vannak, nem is akármilyenek… majd meglátjuk. Ja és majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy miután Nicky dél-afrikai és az ő beach-ük hemzseg a fehér cápáktól, így jó pár dolgot megtudhattam eme kedves állatokról, és arról is hogy mennyi kamu dologgal etetnek minket a filmek ezekkel az állatokkal kapcsolatban.

A hétvégém elég eseménymentesen telet, ha csak  azt nem tartjuk eseménynek hogy shoppingoltam egy kicsit szombaton és vasárnap is. Szombat reggel suliban voltam, után elvertem pár dolcsit és gazdagodtam pár ujj ruhadarabbal,és suli után lófráltam egyet a Times Square környékén de után nem sokkal jöttem is haza, ugyanis dolgoztam szombat este. Nincs rossz sorom, mert igazából ez volt az első szombat este mióta itt vagyok hogy dolgoznom kellett, és ezt is tudtam előre már vagy három hete. És a nehéz hét után nem sok dolgom volt. Emilynek itt aludt a barátnője, szóval a két kicsi jól elvolt Lara pedig elvonult a szobájába. Így azon kívül, hogy 20 percenként rájuk néztem és adtam nekik vacsit semmi dolgom nem volt… so it was a so easy job.

Vasárnap szabad voltam a többség azonban nem volt itthon, mindenki elment Montrealba (ugye ez az a kurzus, amit én lemondtam az angol tanfolyam miatt… nem kellett volna). Larissa egész szombaton dolgozott mert első áldozása volt a host fiának és nagy party volt náluk, de még a héten megbeszéltük, hogy vasárnap délután csinálunk együtt valamit. Így reggel felkeltem lementem edzeni egyet, majd hívtam Larit olyan 11 felé, hogy akkor mi legyen. Tök fáradt volt és benyögte, hogy hajnali 3-kor feküdt le és nincs kedve menni sehova… great, gondoltam. Persze tudom van ilyen, hogy az ember tök fáradt és nincs kedve... szóval nem haragudtam meg rá ezért. Így úgy döntöttem, miután nagyon lógott az eső lába, hogy beiktatok egy múzeumot délutánra…tök nem volt kedvem itthon ülni. Hát amikor el akartam indulni leszakadt az eső… de mintha dézsából öntötté volna, így itthon maradtam. De nem bántam meg mert egy tök jót beszélgettem a szüleimmel, aztán elálta az eső is, így kocsiba pattantam és autóztam és shoppingolt-am egyet.

Ezen a  héten hétfőn és kedden egész nap dolgoztam, mert Lara beteg volt, és nem ment suliba. Hétfőn napközben még a szobáját is kitakarítottuk, és azt őszintét megvallva nem is volt olyan vészes, bár azért estére mindig elfáradtam… ja és nem tudtam menni edzőterembe napközben, ez volt az egyetlen problémám. Esténként nem mentem sehova, mert viharral és szakadó esővel  küzdöttünk egész hét elején…és hát ilyenkor az embernek nem sok kedve van menni…
Szóval igazából semmi izgi, már nagyon várom az igazi nyarat ( főleg a nyaralásomat így az elején :):))… ha minden jól megy akkor június első 7végéjén átruccanunk a csajokkal Maryland-államba egy hétvégére, majd meglátjuk.

Pusz Nektek NY-ból 
Dorka

ps: a következő bejegyzésben pedig elmesélem, hogy mit kerestem tegnap a helyi rendőrségen, és hogy megtanultam, hogyan is kell profi módon kocsit feltörni … de ez egy hosszú story, szóval nem akartam ide zsúfolni ...