The new way of my life...

Egy rövid videó, arról, ahol, és ahogy élek január 17-óta, mióta felszállt velem a repülő Bécsből...

Az első MSG-s élmény… és amcsi szokások

Hát most nagyon elmaradtam itt, ezért ne haragudjatok… de egyre több itt a program néha. Szóval IGEN IGEN IGEN… a múlt hétvégén életemben először betettem a lábam talán a világ egyik leghíresebb „arénájába” a Madison Square Gardenbe. Bettivel, Zolival és Larissával voltunk megnézni a Wrestlemania-t azaz egy pankráció show-t. Még sosem voltam ilyenen, de gondoltam ha már egyszer van lehetőségem, miért ne… és őszintén megvallva nagyon kíváncsi voltam már a MSG-re. Egy szóban összefoglalva az élményt röviden „elképesztő”. És nem csak magára a helyre értem, mert abban biztos vagyok hogy nem kevés zsebpénzem fogom még msg-s jegyre költeni az elkövetkezendő időben, hanem magára a hangulatra. Van pár dolog amit nem annyira kedvelek a „crazy amcsikban”, de azt ahogy mindenért lelkesedni tudnak az egyszerűen hihetetlen. Ezáltal olyan hangulatot generálnak, amit nem tudom, hogy hol melyik országban lehet még átélni… És így a helyszín, a show, és az embertömeg…. Pár kép, mert ezek többet mondanak minden szónál.

Ami számomra érdekes volt, hogy nagyon sok kisgyerek volt ott aki tombolt a szüleivel. Míg nálunk a szülök szerintem még a tv-ben sem nagyon engednék megnézni 5-8 éves gyerekeknek a pankrációt addig itt tomboltak a szülőkkel. Amúgy szerintem tök jó, hogy itt szinte mindenhova, vagyis nagyon sok helyre viszik a szülők magukkal a gyerekeket. A másik megfigyelésem, amin nem fogtok meglepődni gondolom… végig, de ezt komolyan mondom végig mindenki tömte magába a kaját, chips, hot-dog, pop-corn…én nem is tudom amúgy, hogy fér el emberekben ennyi kaja, amit itt az emberek megesznek...

A show után lenéztünk partizni egy pár órára a Websterhall-ba. Csilli ezennel jelentem újra van náluk ez a „dollar douz”-enes dolog, amivel csak 5$ a beugró. Persze, hogy azzal mentünk… jó kis buli volt, de most kivételesen nem a hajnali 5 órás vonattal, mentem haza, hanem hajnali 4-kor otthon voltam. A csajok fáradtak volta így hazajöttünk a 2:45-ös vonattal. 

Azt majdnem elfelejtettem, hogy még reggel, vagyis hogy délelőtt, mert reggel edzeni voltam, el akartam menni találkozni az új au pair lányokkal akik most érkeztek a múlt héten. Sajnos nem sikerült, mert nem tudtam kijutni kocsival RVC-ből. Szombaton ünnepeltem a város a St Patric Day-t egy nagy felvonulással és ezért egy csomó utcát lezártak… én meg persze amúgy is késésben voltam már, így inkább maradtam és kimentem a család után megnézni a felvonulást. 

                                                          at the St Patric Parade with Emily and Taffy in RVC :):)

Amúgy nem tévedés jól emlékeztek, voltam már egy St Patric Day-es fesztiválon a Bettiékkel Hoboken-ben New Jersey-ben pár héttel korábban. Igen itt ilyen furi dolgok vannak és ugyanazt az ünnepet egyes városok máskor ünneplik, ami szerintem többek között azért is van, hogy még több alkalom legyen a bulizásra, ünneplésre, szórakozásra… mert hogy a harmadik nagy megfigyelésem az amerikaiakkal kapcsolatban, hogy imádnak ünnepelni, fesztiválozni, ezért találnak is hozzá mindig valami eseményt, amit ünnepelni lehet…és ez egy nagyon jó szokás, szerintem.  Hát igen, így is lehet élni.

Vasárnap délelőtt elmentem, futni a környékben, mert gyönyörű tavaszi, sőt majdnem nyári idő volt (amit aztán a múlt héten hétköznap újra tél és HÓ követett... a hajam égnek állt amikor reggel kinéztem az ablakon és tiszta hó volt minden), pihiztem egy kicsit, aztán elvittem Larát új fülhallgatót venni. És mielőtt felmerülne bennetek, nem nem dolgoztam vasárnap. Egyszerűen itthon voltam, volt időm és elugrottam vele a boltba. Nekem ez belefér. Délután pedig végre lementünk sétálni és dumcsizni egyet Larissával a tengerpartra Long Beach-re. Mindösszesen 10perce van tőlünk kocsival… és hát lenyűgözött a látvány. Eddig is azt érzem mióta itt vagyok, mintha egy nagy véget nem érő nyaraláson lennék, de mikor megláttam a tengerpartot… míg múltkor azt éreztem a Cityben a könyvtárban, hogy sajnálom kicsit, hogy nem a City-ben lakom, addig most nagyon örültem annak hogy Long Island-en vagyok. Csodás tengerpart van tőlem, mindössze 10 percre ahol pár hét múlva remélem süttethetem a hasam…

Nagyon sokat beszélgettünk Larissával, arról, hogy milyen itt lenni, milyenek az amerikaiak, mi lesz pár hónap múlva majd vele ha hazamegy, mik az én terveim, meddig maradok...

Aztán este randim volt, Nicollal a Starbucks-ba. Ő is az én ügynökségemmel jött ki, már 10 hónapja van itt és hosszabít egy évet. Már régóta akartunk talizni, de valahogy sose jött össze. Nagyon jól elvoltunk sok utazós tervünk van együtt, és szerintem jóban leszünk… de majd meglátjuk. egy biztos találkozunk majd még. Ő Johannesburgban jött, és nagyon sokat megtudtam Dél-Afrikáról, az ottani életről, arról hogy milyen veszélyes hely (amit én sose gondoltam volna). Ezért is jó amúgy itt au pair-nek lenni, mert a világ különböző helyeiről ismersz meg más lányokat, és ezáltal nagy sok mindent megtudhatsz egy másik országról. És nem mindegy, hogy valaki olyan mesél egy országról, aki turistaként járt ott vagy aki ott nőtt fel. Mire hazaértem már mindenki aludt. Én még gyorsan megnéztem vagy 3 episod-ot Vampire Diaries-ből…és aztán hajnal felé szundi.

A múlt hét hétköznapjaim a szokásos dolgokkal teletek.  Hétfőn együtt ebédeltem egy német lánnyal, aki valami miatt rossz passzban volt és hát honvágya volt egy kicsit… próbáltam felvidítani, nem sok sikerrel. De aztán taliztunk csütörtök este a Cluster Meetingen szerencsére már jobb hangulatban volt. Örültem neki, mert Jenny amúgy egy nagyon aranyos kis csajszi és sajnáltam hétfőn egy kicsit. Ja és igen, részt vettem az első Cluster Meetingen. Ez egy rendszeres tali, amikor az ügynökségnek az embere, aki a környéken lakik szervez egy talit vagy valami közös programot a csoportjában lévő lányokkal. Igazából most semmi izgalmas progi nem volt, és hát a téma sem volt felemelő, adózás. Igen ugyanis, mivel az elmúlt években évről évre emelkedett az au pair fizu (thanks good) így elérte éves szinten azt az összeget ami után adózni kell, kellene. Ez éves szinten olyan 600 dollár körüli összeg, azaz 3 heti fizu. Persze nem ilyen egyszerű kiszámolni, hisz ugyan úgy működik, mint az otthoni adózás éves szinten. Pl aki tavaly októberben jött annak nem kell fizetnie az előző éves pénze után adót, mert 2010-ben a „jövedelme” nem haladta meg azt a szintet ami után adózni kell… Ilyen szempontból én pont rosszkor érkeztem, hisz év elején tehát nekem jövőre majd fizetni kellene. Persze ezt mindenki maga dönti el, hogy befizeti-e vagy sem, az ügynökség nem kötelez… probléma csak akkor lehet belőle esetleg, hogy nem fizetsz, ha később vissza akarsz jönni és épp kiszúrnak, hogy nem fizettél adót. Egy ilyen esetről, tudott a CC-om. A lány utólag befizette, és jöhetett nem lett belőle problémája. Hogy befizetem-e?.. még nem tudom majd meglátjuk, hogy alakulnak a terveim az év vége felé..

A múlt hétvégét pedig Boston-ban töltöttük a csajokkal… rengeteg fotó, sok érdekesség, sok látnivaló, és sok-sok nevetés… ilyen az amikor 6 au pair együtt indul városnéző túrára. A részletek a következő bejegyzésben… ígérem, hogy még a héten!

pusssszzzz

Dori

Mozgalmas napok, jövős menős hétvége… kevés alvás, vigyázz maratoni bejegyzés következik :)

Hát a cím azt hiszem, hogy tökéletesen jellemzi az elmúlt hetem történéseit. A mindennapjaimmal nem is untatlak most benneteket, mert azokban nagy változás nincs. A gyerekekkel még mindig nagyon jól kijövök, napközben suliban vannak, délután együtt tanulunk. Már Larát is elég jól rábírom egy kis matek gyakorlásra…de ebbe spec én jobban elfáradok mint ő. Azt azért amikor azt nem tudod megértetni valakivel hogy -3x és +3x az = nullával, az nem könnyű eset…és ez a probléma akkor jön elő amikor azért maga a feladat ennél már összetettebb…de ezt inkább hagyom, mert még visszagondolni is rossz. Nem mondom, persze sokat lendített volna a helyzetemen ha a kis csaj esetleg meg is akarja érteni a dolog és nemcsak azt hajtogatja, hogy utálja a matekot valamint minden szót tudtam volna amit épp használni akartam angolul. Pedig azt hiszem elég primitív példát hoztam fel: ha van 3 almád és 3 oda kell adni a tesódnak akkor mennyi marad????.... OMG. Na hagyom is ezt a témát.

Annak örömére, hogy ugye újra kvázi az általános iskola padjait koptatom, saját magam számára is suli után néztem. Ugyanis a J1-es vízum szabály szerint, amivel itt vagyok 6 kreditet meg kell szereznem valami oktatási intézményben az au pair évem alatt. Mindenképp szeretnék angolt tanulni… Gondolom, most sokan megkérdezitek ehhez nekem itt minek suli. Igen a hétköznapi dolgokkal kezdek elég jól elboldogulni, már a telefonban is egész jól megértem a dolgokat (az elején egy mukkot sem értettem), és ki tudom magyarázni magam… de ez nekem kevés. Az én egyik célom a kis kikapcsolódás és utazás mellett, hogy tökéletes legyen az angolom. És ez alatt én nem azt értem, hogy megértem a boltost és a szomszéd nénit…  Szeretnék majdnem olyan jól beszélni angolul mint magyarul. Long Island-nek ezen a részén az egyik legnagyobb fősuli a Nassau Community College. Elég jónak tűnő kurzusaik voltak, ráadásul hétköznap délelőtt ami nekem ideális is. Múlt héten hétfőn volt az utolsó nap amikor tesztet lehetett írni. Be is pattantam a kis kocsimba és elmentem… hát nem volt egyszerű a hely… ez is tisztára mint a filmekben. Tudom ez már kezd uncsi lenni tőlem, ez a filmes dolog… de úgy tűnik szinte minden héten találkozom újabb és újabb ilyen szituval. Szerencsém volt mert beszéltem velük telefonon és így tudtam a pontos épületet, ahova mennem kellett és elvitt a GPS. A teszt nekem egyszerű volt, másnapra lett is eredmény a legmagasabb szintű csoportba kerültem… VOLNA, csakhogy az csak hétvégente indul szombatonként reggel 10 és délután 3 között. Na gondoltam ezt azért mégsem. A jó kis szabadnapom egész napját nem rontom el sulival, és hát amúgy is hétvégente van 2 alkalommal a Montreal kurzusom is. De nem hagytam annyiban a dolgot... kerestem a környéken kisebb college-okat, de nem találtam sehol nekem jó kurzust. Így elmentem a BMCC honlapjára (náluk van a Montreal kurzus, és a suli Manhattanben helyileg)… és találtam angol kurzust. Igaz ez is szombatonként van, de azért nem mindegy hogy Manhattan-ben végez az ember délután 1:30-kor vagy Long Island-en délután 3-kor. Így pár telefon és érdeklődés után lemondtam a Montreal kurzust (itt visszafizetik az összes pénzt, ha időben szólsz, szóval nem vesztettem semmit), és helyette jelentkeztem angolra. Sajnos a tesz írásról már lemaradtam, de azt mondták a telefonban nem gond, majd ha mellé lövöm a saját szintem első óra után válthatok. A tanfolyam 8 hétvége ami március 26-ával kezdődik. Ekkor persze épp Bostonban leszek… de sebaj. De remélem jót tesz majd az angolomnak, és nyárra végzek is vele. Nyáron nem tervezek sulit… majd beiktatok még egyet az őszi szemeszterben, és elmegyek Montrealba is… már csak azért is!!!

Szóval az időm nagy részét kitette a suli projekt mire, ezt kitaláltam megszerveztem, telefonálgattam…és hát ugye mindenhol minden angolul és ilyenkor azért nem árt ha tisztán érti az ember, mit is csinál. Végre rendszeresen járok edzeni… ez is vesz ki belőlem erőt elég rendesen, miután kihagytam több mint fél évet.
Larissával is találkoztam a héten. Olyan jó volt újra beszélgetni. Nekem ő az akivel itt majdnem mindent megtudok beszélni és hát rossz volt, hogy ilyen sokáig nem találkoztunk. Már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni amikor majd hazamegy… de előtte még nyaralunk együtt egyet Floridában júniusban elvileg, és ha minden igaz akkor november végén meglátogatom Mexicoban. Mint látjátok tervek azok vannak…

A hétvégén szintén ilyen jövős menősre sikeredett… már nagyon érzem a tavaszat, állandóan megyek valamerre. Mondjuk otthon sem voltam az az otthon ülős fajta, de itt hogy kijött a jóidő, nem lehet szinte megállítani. Szombaton reggel korán keletem, irány egy 60 perces intenztív step óra, és persze egy kis hasazás ...aztán 12 körül egy újonnan érkezett német lányzóval mentem a Citybe. Próbálok segíteni az újonnan érkező au pair-eknek, ha módomban áll, és hát tök közel lakik hozzám, így nem volt tétel elugrani érte kocsival, aztán irány a City. Én már nem is tudom hányadszorra futottam neki a Szabadság szobor projektemnek…de végre sikerült. Úgy döntöttem, hogy elsőre jó nekem az ingyenes hajókázás (mert hogy ez NYC és rengeteg dolgot csinálhatsz ingyen) aztán majd egy másik alkalommal megyek a fizetősbe és ki is szállok a szigeten. Aztán Rosa szeretetett volna sétálni a Brooklyn Bridge-en… és mivel imádom a hidat én is, elsétáltunk oda. Nagyon keveset metróztunk, mert szép volt az idő és élveztük, hogy csak úgy vagyunk és sétálgatunk NYC-ben . Ezt szerintem sose lehet megunni… pedig csak a down town-ban voltunk. Egy kis shopping a Strawberry-ben, mert shopping nélkül nem élet az au pair élet, egykis séta fel és le a Times Squere-en, hisz ugyis ott van a Penn Station, ahonnan a vonat megy Long Islandra. Tettem fel képeket a fotók közé, úgyhogy erről nem is írnék többet, mert az érzés leírhatatlan úgy is a képek pedig magukért beszélnek.

Vasárnapra csak estére volt tervezett program, ugyanis akkor akartunk összeülni a csajokkal letisztázni, hogy akkor ki veszi meg a jegyeket, és mi is lesz pontosan, mert március 26 és 27 között Bostonba megyünk… éljen éljen! Hadd ne mondjam nem volt könnyű összeszervezni a dolgot, mert hogy most ezt a boston dolgot én dobtam fel mint progi egy 7végére,. Már az időpontot se volt könnyű megtalálni, mert nincs még egy olyan lucky girl, mint én aki tudja előre, hogy szombat vasárnap 99% hogy nem kell dolgoznia…  6-an megyünk most már biztos, mert a jegyeket is megvettük, remélem nagyon tuti lesz. És csak, hogy értsétek az au pair lét multi-kulti lényegét, a csapat nemzeti összetétele: 1 német, 1 francia, 1 mexicoi, 1 columbia, 1 magyar és még 1 európai lány akit nem ismerek (de egy 6.országból). Ez nagyon komoly szerintem….

Az idő csodaszép volt Cityre fel … gondoltam megnézem a New York Public Library-t és a Grand Central-t napközben. Judith (német) csatlakozott hozzám, de mivel ő másik vonattal jön csak a Penn Station-n találkoztunk. Újból nem csalódtam… A könyvtár, hát az valami mesés. Igazából valami régi kastélyhoz tudnám hasonlítani, vagy nem is tudom. Olyan volt mintha Harry Potter sulijában a Roxfort-ban lennék. De viccen kívül még számos filmet mondhatnék ahol ilyet láttam mint ez… ami nekem még egyből beugrott az, Az időutazó felesége című filmből egy részlet. Itt nem sok képet lehetett csinálni sajnos… de ezt a feelinget egyáltalán nem adják vissza sajnos a képek. De már most tudom, hogy ide többször fogok még visszamenni, mert nagyon tetszett… nem is értem pedig csak egy „egyszerű könyvtár”, valahogy mégis megfogott valami benne. Itt fogok tanulgatni majd angolt ha épp nincs jobb dolgom, vagy ha nyugalomra vágyom. Itt éreztem először, hogy kicsit sajnálom, hogy nem lakom a Cityben mert akkor akár délelőttönként is eljöhetnék ide. De ennek ellenére szeretem RVC-t ahol lakom. Főleg mostanában mióta tavasz van, mert reggelente gyönyörű madarakat és kergetőző mókusokat láthatok a fűben és a fákon, és jön az igazi sárga iskola busz… szóval azért ez sem egy rossz hely. Ezután elmentünk a Grand Centralhoz, ami a vágányok, peronok számát tekintve a legnagyobb vasúti megálló (ez így hülyén néz ki, szóval train station) a világon. Itt gyülekeztek az állatok a Madagaszkár című mesében is, biztos tudjatok…

Aztán sétálgattunk még benéztünk pár üzletbe és végre voltam a „maci-csináló boltban”. Eddig csak hallottam az üzletről, ahol kiválaszthatod, hogy milyen macit szeretnél, ott helyben kitömik neked, és aztán felöltöztetheted, vehetsz neki autót, táskát, napszemcsit, egy csomó mindent… nagyon komoly hely ez a Bulid Bear Shop...

Este összeszedtük még Bilitis-t (ő a francia lány aki jön Bostonba) és irány egy Starbucks. Sajnos Larissa nem talált oda ahol voltunk a telcsije pedig lemerült, Martha dolgozott... így ők végül nem csatlakoztak hozzánk, de hárman jól átdumcsiztunk mindent. Hazavittem a lányokat, és este olyan 9 felé még felmentem Larissához is. Vele ugye több közös projektünk is fut… aminek azért is fontos nekiállni kitalálni és megszervezni, mert ő megy haza, és a héten le kellett adni a dátumot, hogy mikorra szeretné kapni a repjegyét az ügynökségtől. Este 11 után mire hazaértem már mindenki aludt.

A mostani hetem se uncsi…
Hétfő reggel elrongyoltam edzeni… aztán haza, gondoltam blogot írok, meg ilyenek. De host anyám itthon maradt, ugyanis, vett 7végén egy új Hondát. Délelőtt mikor hazaért, és én is edzésről utána mentünk a kocsiért. Nagyon full-os kis kocsi, az tartott csak kb egy órát míg pár dolgot megmutogatott a kereskedő, hogy hogyan is működik… ja és képzeljétek frigo is van benne. Délután nehéz volt rábírni a gyerekeket a tanulásra, mert az anyjuk itthon volt, de végül is elvoltunk. Este host anyám elment vacsizni a barátnőjével és megmutatni az új szerzeményt, így tovább dolgoztam, mint szoktam… de mikor hazaért olyan fél kilenc felé, meg én léptem le moziba. Hétfő estenként a mellettem lévő városban ladies night van, és a csajoknak csak 4$ a mozijegy, ami itt nagyon jó árnak számít az átlagos 10-12$-hoz képest. Megnéztem a Red Riding Hood azaz a A lány és a farkas című új filmet. A filmnek ugyanaz a rendezője mint a Twilight-nak, és az előzetes is nagyon tetszett ezért is voltam olyan kínácsi a filmre… hát nem tudom, nem rossz de én valami jobbat vártam. Egyszer jó volt megnézni de többször nem fogom… ellentétben a Twilight-al, amit százszor is képes vagyok végignézni, és kívülről tudom már magyarul és angolul is a szövegét… gáz vagy sem ez van :):) 

Kedden a reggeli edzés után aztán véglegesítettem a jelentkezésem a BMCC-nél és befizettem a tanfolyamom díját… nem fogjátok elhinni mivel… a SAJÁT bankkártyámmal. Igen végre van. Kedden elmentem a héten a Bank of America-ba, és sikerült. Jó fej volt a csaj és a menedzser pasi is, mind a ketten emlékeztek rám, és az idióta senki által sem értett problémámra. Mivel minden adatom benn volt a rendszerben pikka-pakka végeztünk. Olyan boldog voltam, mondtam is az ügyintéző csajszinak olyan ez a nap mintha a második szülinapom lenne… hehe.

Amúgy a hetem tök jól telik, hisz csodás tavaszi idő van… már lassan nekem is pólós lesz, nem csak az amerikaiaknak… Hihetetlen, hogy 1 vagy 2 hete még megfagytunk, most meg kabát nélkül sétáltatom a kutyát este. Szerencséje van a kis szőrgombócnak, mert legalább 30 percet mindig kinn vagyunk hétköznap esténként ha épp nem megyek valahova. Én imádok sétálni ilyenkor, mert a délutáni meló után itt csak bekapcsolom az MP4-em és zenét hallgatok. Ez a meló utáni rendszeres fél órás relax nálam mostanában. A hétvégén újra talizom majd Bettiékkel és megyünk a MSG-be… nem is akár mire :)...pankrációra

 http://www.thegarden.com/events/www-road-to-wrestlemania-111.html 

… már alig várom. De előtte még ma dolgozom késő estig, mert host anyámnak irodai programja van és csak 11 felé jön meg. De mivel a péntek van legalább tanulni nem kell délután este meg majd rendelünk pizzát és mozizunk itthon. kapok egy plusz sleep over-es csajszit is megint, de nem baj, szerintem jól elleszünk. Nincs holnap suli nem kell se a lefekvésen se a tanuláson harcolni, nem lehet baj...

A hétvégéről pedig majd jelentkezem a jövőhéten...

sok-sok pusz nektek!!!!!!!!!!

p.s: ígérem a jövőhéten megválaszolom minden e-mailem :):)... és köszi nektek akik írtatok és meséltetek arról, hogy mi van veletek otthon... nekem ezeket olyan olvasni, mint nektek a blogom, és ha azt hiszitek veletek otthon nem történik semmi, nekem az is valami...

….mert nekem sose lesz bankszámlám az USA-ban..., legalább is ezt hittem.

Szerencsére, már nem csak virtuálisan de a valóságban is egyre többet süt a nap, aminek rettenetesen örülök. Ugyanis én olyan „sunny girl” féle vagyok, szükségem van a napsütésre és a melegre. Persze a legnagyobb vihar és szakadó eső az azért a szabadnapomon volt vasárnap, amikor is már második alkalommal akartam elmenni megnézni a Szabadság Szobrot… de ugye megint közbeszólt az idő. Na mindegy még van pár hetem.

De a hét elejénél kezdve, végre visszatértek a normális hétköznapok, a gyerkőcök újra suliban. Ki is használtam az alkalmat és több reggel is elmentem edzőterembe és step órára is. Ennek köszönhetően persze, most úgy fáj a bokám, hogy már sántítok is… de szerintem csak rosszul léptem, remélem rendbe jön, mert holnap reggel újra menni szeretnék. Végre volt napközben időm egy kicsit pihizni, tv-zni blogot írni és a dolgaim intézni…, a baj csak az volt, hogy eredménytelenül… Ugyanis 2 délelőttöm is azzal telt, hogy bankfiókokba és a Social Securty Card Office-ba futkoztam. Már korábban ugye voltam itt helyben a Bank of America bankban és ott végül azt mondtak, hogy a kártyám invalid (érvénytelen), nincs a rendszerben menjek vissza márciusban. Ez volt ugye a múlt héten. hát visszamentem, de a SSC-om még minidg invalid volt. Elküldött a bankban lévő nő a SSC officba, hogy szóljak, hogy nézzenek utána, mert valami nincs rendben. Újra visszamentem oda (a melletünk lévő városban van), sorszámot húztam, vártam… Majd elmondtam végre mikor sorra kerültem, hogy mi is a problémám. Azt mondta az ügyintéző semmi gond a kártyámmal, ő megcsinálta amit tudta, és „NEM ÉRTIK” mi a bank baja, menjek oda vissza, és mondjam, hogy beszélni akarok a menedzserrel, mert biztos az ügyintéző nem ért a dolgához… Visszamegyek a bankba, újra sorbaállás, elmondom a nőnek mit mondtak az office-ba. Ő ezzel nem tud mit kezdeni, egyszerűen a szám nincs a rendszerében. De azért annyit megtett, hogy felhivott valakit, aki azt mondta, hogy a SSN-m a kártya kiállítása után 4-6 hétre kerül a rendszerbe… szóval abban maradtunk, hogy visszajövök március 18-a után. Este meséltem host anyámnak a kálváriám,aki elmesélte az ismerősének is és valami rejtélyes oknál fogva ilyenről még senki sem hallott… Tanács: menjek el egy másik fiókba! Hát jó, másnap irány egy településsel arrébb másik fiók… a szitu ugyanaz. Sajnos nem tudnak nekem számlát nyitni… Itt már kezdtem kiakadni kicsit. Azt ugyanis nektek még nem említettem, hogy 3 olyan au pair ismerősöm is van itt kinn, akinek nincs is SSC-ja, de tudott nélküle bankszámlát nyitni. Végleges elkeseredésemben (...mert itt nagyon hiányzik a bankkártya, ugyanis egy csomó helyen nem is tudok cash-el fizetni. Nagyon durva de itt a kp, kb annyit ér mint a wc papír) és host anyám és Larissa tanácsára, arra jutottam, hogy megpróbálom másikbanknál.  Természetesen NEM sikerült. Az egyik helyen, már inkább azt mondtam, hogy nincs SSC-om, erre persze jött a sajnos nem tudjuk megoldani a dolgot addig, majd aztán egy másik bankban, ahol telefon mellé ültettek és úgy kellett volna számlát nyitnom, mikor is fél óra beszélgetés után, kiderült, hogy nem lehet… újra. Itt már nagyon kezdtem kiakadni a dolgon… és persze ki más mentett volna meg megint…nem találjátok ki… Csilli. Beszéltünk skypon… és ő volt az egyedüli aki végre értette mi is történik. Tényleg igaz, amit a nő mondott az első helyen, harmadik alkalommal… valóban várnom kell 4-6 hetet. Aminek persze nem örültem, de legalább tudom, hogy nincs értelme ezen kattogni, és talán egyszer, nekem is lehet majd az USA-ban bankszámlám…

A másik félben maradt történet ugye a szárítógép volt. Mondta még hét elején este a host anyám, hogy akkor menjek el a közeli mosodába ad pénzt és akkor mossak ott és szárítsam ott a ruhát. Hogy őszinte legyek semmi kedvem nem volt az egész délelőttömet a mosodában tölteni, és jó fej is akartam lenni, szóval mondtam, hogy ne izguljon majd valahogy megoldom a szárítást. Nem volt nehéz dolgom, mert lent a mosókonyhánkban mennek a fűtéshez a rézcsövek így először fogasokra a fogasokat pedig a csövekre akasztva szárítom a ruhákat, valamint a basementben kihúztam két zsinort, azon pedig száradnak az alsóneműk… A host anyám reakciója csak röviden… „It’s a so historical thing”. A héten amúgy kijött megnézni a szerelő 85 $-ért és megállapította, hogy egy potom 420 $-os alkatrészt kell benne kicserélni, amit a jövő hétre tud megrendeli.  

A fenti dolgokat félretéve a napjaim átlagosan telnek, a gyerekkel még mindig jól kijövök, a héten már együtt röhögtünk csütörtök délután… szóval minden ok. Amúgy majdnem minden héten kapok valamelyik délután plusz gyereket is mert ugye pénteken play date van… de ez se olyan gáz, mert így legalább eljátszanak a gyerekek együtt, szóval még jól is járok a dologgal.

A hétvégém nagyon jól indult, ugyanis bowlingozni mentünk a csajokkal. Én otthon még sose játszottam előtte, de itt nagyon éveztem, főleg, hogy ötünk közül második lettem. Nekem úgy tűnik nagyon veszélyes itt élni mert tisztára el „amerikásodom". Nem bírok már meglenni napi 3 kávé nélkül, legalább heti 3-szor megyek a Starbucks-ba, képes vagyok jogging naciban lekísérni a kislányt a buszra, majdnem mindig napszemcsiben járok, hajnali 1-ig bowlingozok, a nap 24 órájában mosolygok és happy vagyok… és rengeteget beszélek. Nagyon durva. Ennek a sok beszédnek a Bettiék érezték a hátrányát szombaton a legjobban. Ugyanis szombaton átmentem Jersey City-be (ez a Hudson folyó másik oldala), és több mint másfél hónap után először magyarok társaságában töltöttem a délutánt. Nagyon durva, és tök ciki de néha pár szó nem jutott eszembe, mert szó szerint akartam lefordítani amiről beszéltünk, és ugye az nem mindig jó. Elmentünk együtt Hoboken-be, amely egy kisváros a közelben. Ott a múlt hétvégén ünnepelték a St Patrick Day-t. Mindenki zöldbe volt öltözve, nagyon részeg volt, és minden pub előtt hosszú sorokban álltak az emberek arra várva hogy bejussanak. Amúgy olyan furi volt, mert a városka nem ilyen tipikus amerikai kisváros volt, hanem inkáb olyan angolos, íres nem is tudom…, és közben pedig magyarul beszélgettünk. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy olyan érzésem van mintha otthon lennék. Szóval ha olvasod ezt Betti ezúton is köszi a meghívást tök jó volt veletek tölteni a napot… és remélem sok ilyen lesz még.

Aztán miután magam mögött hagytam Jersey City-t (és így már elmondhatom, hogy 3 államban is jártam az USA-ban ) még találkoztam Jennyvel, akivel elmentünk Cheesecake-t enni a Cheescake Factoryba. Most valami kókuszos csodát ettem… de nagyon fincsi volt, megint csak.

Vasárnapi tervem, ahogy azt írtam már megint keresztbe húzta az időjárás. Egész nap szakadt az eső. Így a Szabadság szobor nézős progit lefújtam… de nem akartam azért egész nap itthon lenni, így elmentünk délután moziba a csajokkal, és megnéztük a The Adjustment Bureau című filmet. IMÁDTAM. Egyszerűen az, hogy ott játszódik a film ahol pár nappal ezelőtt sétáltam, és amikor felismered az utcákat… Annyira jó volt. De azt hiszem ez tényleg olyan érzés amit nem lehet leírni, de Évi és Csilli, Ti biztos tudjátok miről beszélek... Mozi után egy kis frozen yogurt… hisz itt ugye figyelünk a hű de alakunkra, és nem jégkrémet hanem fagyasztott joghurtot eszünk… aztán irány haza. Beszélgettem még vagy egy jó fél órát telón Larissával aztán szundi, nem sokat aludtam péntek  és szombat éjjel rám fért a pihi..

Ezen a héten a változatosság kedvéért azon küzdök éppen, hogy angolt tanulhassak, és megfelelő kurzust találjak magamnak a megfelelő időben… hát nekem ez se megy simán, de már nem lep meg, az lenne a csoda ha valami pikka-pakka menne nálam…. de én így is élvezem az életem :):):). A részletek a következő bejegyzésben…

millió pussszzz

Dori

Néha felettem is vannak felhők, de tudom… utána mindig jön a várva várt napsütés /part 2

Ott hagytam ugye abba, hogy pénteken a végét járta már a türelmem… Emily egész nap nyűgös volt, az esti buli miatt. Képtelenség volt vele bármit kezdeni… és a legnagyobb baj az volt, hogy a family room-ban nem is tudott játszani, mert ott aludt Lara vagy délig. (a barátnői olyan fél 10 felé már elmentek). Mindezt tetőzte a takarítónő jelenléte… akiből kicsit sok volt. Hol is kezdjem… tényleg nagy volt a rendetlenség és a kupi a konyhában és a nappaliban, de én próbáltam neki segíteni, ami hozzáteszem, csak az én jófejségemen múlt… ugyanis a takarításért ő kapja a pénzt nem én. Így is host anyám szerint sokkal tisztább a ház és angyobb a rend amióta én velük lakom (látod anya!?... remélem most büszke vagy rám… az én rendetlenségem itt felér már a renddel :) ). Tényleg miután a nagylány felkelt felvittem a helyükre az ágyneműket, összeraktam a bútorokat, a konyhában az összes maradékot elpakoltam… de ez nem volt elég. Amúgy csak hogy tudjátok ezeken a napokon mikor ő jön én nem nagyon csinálok semmit… sőt ha lehet úgy alakítom, hogy itthon se legyek. De ezek után mindig úgy alakítom, ha tehetem az biztos. Nem hazudok kb óránként volt valami nyüge. Csak pár példa: beejtette az mp3 távirányítóját a szekrény mögé, de ő nem látja hol van  nem tudja mi legyen. – hát fogj meg anyám valami vékony dolgot és piszkáld ki; pakoljak be a mosogatógépbe (mert ő kiszedett mindent ugyanis minden héten berakja a gáztűzhely tartozékait), neki nagyon sok most a dolga, és pakoljam is majd ki…- persze semmi gond, de a fizud melyik részét kapom meg; valamit elnyomkodott a száríton, mert nem volt rajta szemüveg nézzem meg és indítsam el…-hát, mi vagyok én szerelő?... ne ez a szárítós dolog egy külön story, ugyanis akkor sikerült beindítanom… de aztán tönkre ment és este persze ezt is nekem kellett a host anyámnak tálalni. Kösz Olga (a taksi néni)!!! Na mindegy elmondtam mi történt a szárítóval…végül nem sikerült megjavítanunk, így holnap jön a szerelő, akinek csak a kiszállási díja 85 $.   

És végre jött a napsütéses része a héten… yupppeeee

Délután e-mailezésbe kezdtünk páran, hogy kéne valamit csinálni este, elmenni vacsizni vagy ilyenek. Bár nem a kedvenc progim a vacsis kiruccanás de muszáj volt kimozdulnom és talizni valakikkel, és ha megint nem megyek ahogy a múlt 7végén nem mentem (mikor ugye beteg voltam én is és a GPS-em is), nem fognak hívni akkor sem amikor épp mennék. És mire költsek ha nem szórakozásra...Szóval gyorsan összekaptam magam és irány a Cheescake Factory! Mert akkor már ha egyszer kajálni akarnak menni, azért próbáltam olyan irányba terelni a dolgot, hogy legalább életem első igazi cheescake-ét megehessem. Isteni volt…. sose felejtem el, és sokszor megismétlem még az biztos. 

 Még jó hogy vettem egy edzőterem bérletet, mert 1200 kcl volt az esti kis cheescake-m  Hehe...  A csajszit akinek nincs kocsija felvettem és haza vittem.(Ja igen mükszik vére jól a GPS-em, szóval simán eljutok már bárhova itt a környéken... végre, ezt nagyon imádom)
Vicces, de olyan jó kedvem lett egyből, hogy egy kicsit elszabadultam… megettem a sütim, autókáztam, dumcsiztam a csajokkal… és mintha megváltozott volna az egész világ. Míg egész héten kicsit olyan egyedül éreztem magam, péntek este mintha megint minden megváltozott volna.  Ezen felül megint kapcsolatba léptem 4 új au pair lánnyal akik itt laknak/illetve fognak lakni Long Island-en. Egyikük nagyon közel hozzám. A hétvégén érkezik!!!

A szombat esti bulizás nem jött össze, de nagyon szuper napom volt. Reggel elmentem aerobic-ra, aztán utána haza… egykis FB  (mindenkitől elnézést, akinek nem írok, vagy válaszolok a message-ére vagy az e-mailjére egy napon belül, de nem vagytok elfelejtve csak néha busy az on line és az off line életem) Meg is beszéltük Natalie-val, hogy együtt bemegyünk akkor NYC-be délután, mert minek üljünk otthon és ő már itt van egy hónapja és még nem volt, benn. Persze neki sincs kocsija, így őt is én vettem fel… Nem lakik olyan közel kb 15-20 perc, így a kocsimat az East Rockaway-i vasúton hagytam. Kicsit újra jártuk a Ground Zero környékét, és beszabadultunk a Century 21-ba again.  De eljutottunk a Wall Street-ig és megnéztük a tőzsdét… és sétálgattunk a down town-ban főleg a financial district részen.

                                                                imádom ezt a kettősséget

                                                    ....és akkor pár kép a Financial District-ről

Tök jó volt. Kicsit én voltam az idegen vezető, Natalie pedig az angol tanárom… Ő Dél- Afriában kiskora óta szinte két nyelven tanult, mert sok tantárgyat már az általános iskolában angolul tanultak, szóval tök jó az angolja, és amit nem értettem el tudta magyarázni. Amire szükségem is volt.

Este ugyanis nekivágtunk a TQ-nek. Hát furi dolgok történnek arra felé... Belebotlottunk két ilyen nem is tudom minek nevezzem őket… vallásos csoportba vagy ilyesmi. Az egyik Group-nál a Bibliából olvastak fel, és azt magyarázta a muksó, meg vitázott az arra kapható járókelőkkel. A konfliktus tárgya, először az volt, hogy a Bibliában benne van, hogy Isten a színes bőrűeket szereti, a fehéreket, pedig utálja és el fogja pusztítani. (azt tudnotok kell, hogy Natalie nagyon vallásos, de nem katolikus, valamit szociológiát tanul otthon… szóval őt különösen érdekelte ez a dolog)  A másik csoportosulásnál (másik vallási csoporthoz tartoztak) a probléma tárgya, hogy mi az, hogy a nők nadrágban járnak… Ezek a dolgok így leírva tudom nem hatnak olyan érdekesnek, de ott az volt…
Haza indulás előtt még elvittem Natalie-t az M&M’s Store-ba, (mert úgy nem lehet eljönni a TQ-ről, hogy valaki nem járt még az M&M's Store-ba), majd beszereztünk egy meleg kávét, és irány vissza a Penn Station. 

Persze lekéstük pont a vonatot (East R.-be csak óránként megy.. )… így várnunk kellett vagy 50 percet, amit kivételesen nem sajnáltam annyira. NYC még vonatot lekésni is jó dolog… hihetetlen ez a City komolyan mondom nektek. Ami itt nincs,és nem történik meg… az egyszerűen nem is létezik!!! 

 

Iszonyatosan hulla fáradtan értem haza olyan éjfél felé, mert nagyon sokat sétáltunk, de megérte… újabb szupi szombatom volt!!! Vasárnap csak 11 felé keltem. Gyönyörű idő volt, de nem mentem semmi extra helyre… ilyen kis pihis napot tartottam magamnak. Nem vágytam ,másra. Úgy volt hogy Larissával együtt vacsizunk, fincsi amcsi hambit, de aztán a gyerkőce beteg lett így dolgozott vasárnap este. (és sajnos azóta se tudtunk személyesen talizni…)Pedig alig várom már hogy meséljen nekem Disney World-ről.  Napközben kitakarítottam a kis autómat,(vasárnapi autó takarítás... mintha csak otthon lennék :) ) és délután egy nagyot sétáltam a napsütésben RVC-ben. Imádtam, ahogy sütött a nap… még a téli kabim se kellett… talán itt a tavasz???? Jaj de jó lenne, de majd meglátjuk. Este pedig megnéztem élőben az Oscar díjátadást!!!!

És még valami fontos, talán a hét legjobb eseménye :megérkezett Betti!!!! …. Egy magyar lány akivel együtt dolgoztunk az RTL-nél. A párja itt kapott munkát NY-ban és ideköltöztek. Nagyon örültem neki, a hétvégén talizni is fogunk… és még utána nagyon-nagyon sokszor!!!! Olyan rendi volt, hogy elhozott nekem sok olyan cuccot ami 44 napja a bőröndömön kívül rekedt… amiért iszonyúan hálás vagyok. Te jó ég… már majdnem másfél hónapja itt vagyok… nagyon rohan az idő, amikor jól érzi magát az ember.

millió pusz Nektek… újra a napocska aló!!!

Dóri