Az első igazi dolgos hetemnek majdnem vége!

Hétfőn, még itt volt a régi au pair lány Nidchy, igy aznap még mindent egyutt csináltunk. Előszor is a kicslányt elvittuk kocsival suliba. Minden hétfőn el kell vinni mert Gym Club-ja van és ilyenkor korábban kell menni mint a busz jonne érte. Aztán elautokáztunk pár helyre, megmutatta Nidchy, hogy kocsival hogy jutok A-bol B-be, melyikek a főutvonalak… nem mondom, hogy megjegyeztem volna őket pontosan, de a csajok sulijahoz talán eltalálok, és megjegyeztem, hogy hol  van  a legkozelebbi Mal … ez olyan plázaszeruseg mint nálunk van csak sokkal nagyobb… (és voltam vegre a Macy`s-ben  Csilli ). Aztán pihi volt napkozben. A kicslány elé mentunk a buszmegálloba délután 3:20-ra, a nagyobbik lány Lara pedig kivételesen 3-kor itthon volt mar, amugy o csak 4-kor jon általában. A nap nehezebbik része ezutan kezdodik. Mikor megjonnek adok nekik valami snack-et, aztán nekilátnak  a házinak. A kicsivel le kell ulni tanulni. Szoval vele egyutt irjuk a házit. Most éppen matekbol a haromszogek tipusait tanuljuk és a szogek kiszamitását. Aztán mindig van egykis nyelvtan… ami nekem sem art, és kell neki olvasni minden nap 30 percet. Amit persze nem hangosan tesz szoval ki tudja hogy olvas-e valojában… na mindegy ott  ulok mellette. Korulbelul ot korul végzunk, ilyenkor elkuldom furdeni (vagyis elmegyek engedek neki vizet es a kezebe nyomom a szivacsot). Azt tudnotok kell, hogy a régi au pair lany furdette, de én bevezettem, hogy elég nagy lany ő mar a furdéshez, igy csak ott allok mellette, es ha hajmosas van megmosom a hajat. (ez spec 2 naponta van).  Majd 15 perc  jatekidő kovetkezik a kadban. Addig lemegyek előkészitem a vacsit. A ket kiscsaj ritkan eszik ugyanazt, szoval mindig kétfélé t csinalok, de ezek eddig mindig ilyen félkész vagy rendelésből maradt kész kajak voltak amit csak melegiteni kellett, szoval nem nagy feladat, még nekem sem… aki ugye messziről kerultem a konyhat.  A kicsit kiszedem a vizből, és kivalasztjuk, hogy masnap mit akar felvenni, es jon is szépen vacsizni.  Vele konnyen mennek a dolgok, még elég jol hallgat ram. A nagyobbik a nehezebb eset… neki szinte mindenért 3-szor kell szolni, de aztan megcsinalja…  Igy napi 3 orat el lehet ezt is viselni…. a nyar az nehezebb dio lesz vele. Bar remélem elég nagy lesz mar ahhoz, hogy egész nap bandazik majd a baratnőivel valahol. Drukkoljatok

Na, szoval mire anyuka hazajon addigra megvacsiztatom őket, gyorsan ha jatszottak valamivel azt osszeszedjuk… nagyobb jatékra csak pénteken van idő, amikor nincs hazi… hala a jo égnek.  Aztan anyuka megjon es én gyakorlatilag végeztem.  Ezutan barmit csinalhatok de spec  a héten még itthon voltam, mert még mindig nem gyogyultam ki a megfazasombol, és hideg volt nagyon, ma meg hatalmas ho.

Nagyjabol ennyiből all a dolgom.  Szoval nem kell megszakadnom.  Napkozben mig  suliban vannak a lanyok eddig  neteztem  nektek irtam, a tobbiek blogjat olvastam J  pihiztem meg ilyesmi. De holnap pl mar talizom egy masik au pair lannyal 11-kor. Kezdem szepen megismerni a tobbieket is…

A keddem olyan volt mint a hetfő csak, mar egyedul inteztem a dolgokat. Minden ment a maga utjan. Szerdan napkozben mar nekiallt esni a ho, igy telefonaltak a sulibol, hogy az esti foglalkozasokat torlik (ez spec minket nem erintett), és holnap azaz csutortokon 2 oraval később kezdődik a suli az éjszaka varhato hovihar  miatt. Na ebből ma reggelre az lett, hogy bezartak a sulit. Amugy tényleg rengeteg ho esett. Még anyuka se ment dolgozni, mert nem jartak rendesen a Citybe menő vonatok sem reggel.  Ja és képzeljétek, ezt ugy tudtuk meg hogy reggel fel hatkor idetelefonaltak a sulibol. Egy automata felhivja ilyenkor a csaladokat, hogy ” the school closed” . Még egy vices dolog a ho kapcsan:  képzeljétek a telefonhivassal azonos idoben csongetnek…  becsenget egy ficko, hogy ha akarjuk (aza fizetunk érte) kilapatolja a havat a bejartunktol és kiassa a kocsit is. Persze a hostanyam fizetett neki (ne k érdezzétek hogy mennyit mert nemtudom)… és  csodak csodaja  ki lettunk asva reggelre. De ilyet utana napkozben még tobbet is lattam, mert elvittem a kutyust sétalni.  Bevandolrok szerintem (mivel hogy nem angolul beszéltek jartak az utcakat, hogy kinel lapatoljak el a havat)

Igy az egesz napot egyutt toltottuk itthon.  Nem volt vészes mert a kicsilanyt anyuka baratnője dokihoz vitte (12 es  16 kozott nem is volt itthon), a nagylanyt pedig 3-kor vitte el valami baratnőjehez.  A baj csak az volt hogy egy csomo szabadidőm volt, de menni sehova nemtudtam a hova miatt, és net-hez sem fertem hozza, mert nyuka itthonrol dolgozott, a laptopom pedig meghalt. Igy most pacban vagyok nélkule… egy franya virus gyilkos tamadast intézett  ellene = bekapcsolni se lehet.

Most tudtam csak igy estére a csalad gépehez leulni irni, mert hat elottuk mégsem irhatok… de gondoltam muszaj lesz mar irnom valamit, igy 3 nap utan. Valamiert a system nem akarja hogy kepeket is lassatok... de majd probalkozom meg, igerem.

millio pusz Nektek… a nagy ho alol

ps: megprobaltam az  ékezetes betut copy/paste-el berakni, de egy ora utan meguntam bocsika erte  -remelem azert ertitek mit is akrtam irni. Sszerint maskor inkabb megprobalom magyarral allitani a billentyuzetet…

Az első 3 nap a családdal…

Péntek volt ugye az első teljes nap, amit a családdal töltöttem, vagyis csak inkább Karennel a host anyámmal, mert a lányok suliban voltak. Mondták, hogy reggel addig alszom a meddig csak akarok, de azért én felkeltem, már csak azért is, mert még a biológiai órám nem ált át  a helyi időre, így minden éjjel fent vagyok  olyan hajnali 2 felé, mert az ugye otthon reggel 8. Na mindegy biztos megszokom majd, hogy mikor kell aludni és mikor kell fent lenni. Délelőtt itthon voltam és a régi au pair lány megmutogatott egykét dolgot. Nem jegyeztem meg mindent de próbálkoztam J. Karennek el kellett mennie egy meetingre Lara iskolájába, de mondta, hogy utána megyünk bevásárolni, meg telcsit venni nekem. Igazából telefonszámom már lesz keddtől mert a Nidchy (régi au pair) akkor utazik haza, de a host anyám azt mondta, hogy vesz nekem egy új telót hozzá. Be is mentünk a  boltba, de mondták, hogy ha vár február 1-ig akkor nem kell fizetni az új telefonért… ez ilyen hűségidős dolog mint nálunk… lényeg február elején kapom az új telefonom.

Ezután elmentünk bevásárolni, ahol Karen nagyon aranyos volt, mert mindenhol mondta, hogy csak tegyem a kosárba azt a gyümölcsöt, zöldséget, kenyeret joghurtot… bármit amit szeretek enni, nem kell azt ennem amit ők, csak mondjam meg mindig neki, hogy mi van fogyóban és mit hozzon még. Elmentünk kocsival a lányok iskolája felé is, hogy tudjam hol van, ha esetleg lekésik a buszt vagy bármi más okból értük kell mennem, valamint hétfő reggelente Emily-nek (a kicsilány) Gym Club-ja van ezért 7:35-re el kell vinni kocsival. Amúgy busszal jár ő is és Lara is. Délután megjöttek a lányok, itthon voltunk és játszottunk. Szombat reggel Lara-t elvittük suliba, mert egész napos valami személyiségfejlesztős tréningje volt. Aztán kicsit Karen megmutatta a környéket, elmentünk kávézni és muffin-t enni J. Délelőtt kérdezte, hogy vigyáznék e két órát Emily-re ha úgy is itthon vagyok, mert akkor nem vinné magával a körmöshöz…mondtam persze úgy is itthon vagyok.  :)  A kiscsaj amúgy ha nem szólnék neki néha hogy valami mást is csináljon egész nap játszana az Ipod-ján.  Ja igen ez itt természetes, hogy a gyerekek Ipad-dal, blackberry-vel és Iphon-nal rohangálnak. Délután elmentünk meglátogatni Karen egyik barátnőjét… természetesen fullos ház 3 kocsi az udvaron. Náluk voltunk, képzeljétek azt mondták hogy egész jól meglehet érteni amit mondok, nagyon kis happy voltam. Bár hozzá teszem, hogy valószínű a mostani au pair lányhoz hasonlítottak aki thai és én is néha alig értem még most is az angolját pedig 2 éve itt van. Ezzel a házaspárral menünk vacsizni is. És tudjátok csak úgy mint a filmekben, begurulsz a parkolóba, sofőrnek odaadod a kocsit a sofőr beáll, és majd visszafele kihozza az autód. Nagyon komoly volt, és szerintem nem egy fullos étteremben ettünk, mármint hogy itteni mércével

az étteremben ahol vacsiztunk a host anyámmal és Emilyvel

Vasárnap Lara megint suliban volt délelőtt, Emily-t pedig délutánra vitte Karen a barátnőjéhez játszani, estére vagyis négyre pedig Karen másik barátnői jöttek vendégségbe. Bemutattak mindenkinek, de úgy gondoltam, hogy most inkább vissza húzódom a szobámba. Egy kicsit meg is vagyok fázva, iszom a kis otthoni neocitránomat… nem vágytam a társaságukra. Karen este megint elment egy 2 órácskára. Addig adtam a gyerekeknek vacsit (sült pipi volt, Karen megcsinálta mielőtt elment)és megfürdettem a picit. Mire feküdniük kellett már anyuka is hazajött.

 Amúgy tök jó a lakás elosztása ugyanis a szobám mellett van egy nagy nappali amit esténként csak én használok, mert ők felmennek korán főleg 7köznap az emeletre aludni. Vasárnap este néztem is egy kis Született feleségeket. A lenti fürdőt is csak én használom,ami szintén a szobámmal szemben van.  

Ja és nem tudom ti hogy vagytok vele de én nem értettem, hogy két ekkora gyerek mellé miért is kell au pair… na most ezt megosztom veletek: Emily (10 éves múlt): meg kell etetni ha azt akarod hogy haladjon a dolog, igen jól értitek kanállal, a nagyobbik Lara (14) pedig még szopikázza az újját, mint egy kisbaba a tv előtt… Na remélem már értitek! Amúgy ez itt biztos nem gáz de nekem furi volt, mint még pár dolog (pl Emily nem sétálhat el egyedül a buszmegállóhoz és vissza ami 2 percre van tőlünk)… de itt biztos ez a normális J, és ha nekik jó akkor nekem is. Már eleve úgy jöttem, ki hogy megfogadom Csilli tanácsát: sose felejtsd el hogy nem a te gyerekeid ! Szóval én nem akarok itt dolgokon változtatni ha az anyjuknak jó, hát nekem is. Most elkezdődött az első rendes „munkás hetem”… remélem jól alakulnak majd a dolgok. Majd mesélek..

És pár kép az új életemből:

itt lakom :)

és újabban ezzel járok :) 

millió pusz Nektek
Dóri

Orientáció, CITY Tour… és megérkezés a családhoz

Az orientáció lezajlott, most már itt ülök az új szobámban. Ezt a bejegyzést, már megszerettem volna írni még Stamfordban, de annyira hulla voltam az utolsó este (11 után értünk vissza a szállodába NYC-ből), hogy nem bírtam. Bár szerintem az adrenalin szintem kiütötte volna a plafont, azok után amit láttam, de úgy voltam vele, ha még fenn leszek több mint egy órát, holnap meghalok…

Szóval orientáció: agymosás 3 napon keresztül, hogy mit nem csinálhatsz, egy amcsi kisgyerekkel. Hogyan hassál rá, és hogy itt az a szokás, hogy a gyerekeket kvázi kis felnőttként kezelik, tehát mindig mindenben választási lehetőséget kell neki biztosítani.  Ja és egy napon keresztül Red Cross Training-n volt. Ez  ilyen elsősegély oktatás-szerű dolog, olyan mint amit nálunk kell elvégezni amikor, az ember a jogsit csinálja. Amúgy én azt pl nem is tudtam, hogy egy csomó országban pl Hollandia, nem kell ilyesmi a jogsihoz.  Szóval én sok újat nem hallottam, vagy amit igen arra, nem lesz szükségem, mert nem vigyázok baby-re. Elég fárasztó tud amúgy lenni, amikor reggel  8-tól este 6-ig ilyen előadásokat hallgat az ember. Szerintem ez még magyarul is az, nem akkor amikor mindet fordítani kell magadban. Na mindegy…. lényeg ami a lényeg, hogy ugye már korábban is írtam, hogy a családtól ajándékba kaptam, hogy befizettek a City Tour-ra. Így szerdán előbb vége lett az előadásoknak és 5-kor indultunk Manhattan-be.

Hát azt hiszem ezt nem lehet leírni… csak látni, és érezni. Aki volt már itt az szerintem tudja, hogy most mire gondolok, aki nem annak muszáj legalább egyszer eljönni. Elképesztő, talán ez a jó szó rá.  Az járt csak a fejemben, hogy  Te jó ég, tényleg itt vagyok, ezt nem hiszem el… Bár szerintem a fotók nem teljesen tudják visszaadni azt, amit láttam… és nem is olyan jók, de ígérem megyek még és csinálok sok-sok képetJJ… ez most csak egy kis éjszakai ízelítő!

from the Top of the Rock :) - Rockefeller Center

YES it is... The Time Square

Visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez, utolsó napunk volt az orientáción…. délután mindenki ment a családjához, de délelőtt még előadások voltak.  Reggeltől fogva nagyon izgatott voltam a dolog miatt, mert féltem már megint attól, hogy nem értem meg őket, és hogy milyenek is lesznek egyáltalán. Szóval az utolsó előadás után külön kis csoportokra osztottak minket, ki hova illetve mivel jut el a host családjához. Én azokkal a lányokkal tartottam akik a Kennedy reptérről repültek tovább, mert host anyám azt írt, hogy ott fog felvenni az American Airlaines Departures oldalán  a”ticket counter”-nél  délután 4-kor. Rossz volt elköszönni attól a pár lánytól akivel jóba lettem (Iva (horvát), Mandy (hollnad), Kamilla (lengyel),Carolin (német)), de megbeszéltük páran, hogy meglátogatjuk egymást és tartani fogjuk a kapcsolatot, és azt terveztük Iva-val és Carolin-nal hogy együtt megyünk majd megnézni pár várost. Majd meglátjuk…  Nem fogjátok, elhinni, hogy az az egyetlen lány  aki America Airlaines-al utazott tovább hova ment…LA-ba. Ott is vannak családok, meleg, napfény, csillogás… erre is lehet hajtani J (ez most a leendő au pair-eknek szól akik tervezgetik hogy csatlakoznak hozzánk J )

Már 3 körül a reptéren voltam, és vártam a családom. Na de az oké, hogy az AA Departures oldalán, de pontosan hol is… mert egy csomó terminál volt. Na mindegy 4-ig vártam, azon a helyen ahol a sofőr kitett minket, aztán úgy voltam vele, hogy csak megkérdezek valakit, hogy ha a „ticket counter”-nél kell várnom, az éppen melyik sort is jelent, mert nekem egyformáknak tűntek. Egy kedves nő segített is, mondta, hogy ők a 2-es számú becsekkolos sort hívják így. Elmondtam neki, mire várok, beszélgettünk közben… és tudta, hol van Magyarország, mert hogy volt ott nyaralni J. Na mindegy már fél öt is elmúlt, se telcsim semmi ugye…. úgy voltam vele, hogy 5-ig várok, aztán keresek valami fizetős telefont.  Nem mozdultam erről a helyről már, mert  gondoltam biztos keresnek, és ha mind a ketten mászkálunk tuti elkerüljük egymást, viszont ha én egyhelyben maradok előbb vagy utóbb megtalálnak. Így is lett…. befutottak 4.45-kor. Karen, a host anyám a két kislány Lara és Emily, és a régi au pair Nidchy. Nagyon aranyosak és közvetlenek voltak.  Egyből elkezdtünk dumcsizni. Karen aranyos volt, mert figyelt rá, hogy lassan beszéljen.  Karen a lányokat is figyelmeztette, hogy kicsit lassabban beszéljenek.  Nem mondom, hogy mindig értettem őket… a kicsilány Emily pl olyan gyorsan beszélt a kocsiba, hogy halljak meg szinte semmit nem értettem.  Amikor hazaértünk Lara, megmutatta az egész házat, rendeltünk pizzát meg kínait… aztán nem sokkal később minden mentünk is aludni, mert én is hulla voltam (szerintem az izgalom miatt is), a lányoknak pedig suli volt pénteken.

Amint lesz időm, elárasztalak majd benneteket az első napjaim történéseivel…

millió pusz Dóri

Megérkezés és az orientáció első napja

9 és fél óra repülés után landolt a gépem a Kennedy reptéren. Az út elég hosszú volt de olyan szerencsés voltam, hogy nem ült mellettem senki így két ülésen ültem az ablak mellett.  Eddig akárhova repültem mindig valahogy úgy alakult hogy sötétben repültem.  Most meg délelőtt indultam, egy egész időutazást téve J és délután 14:15-kor szálltam lenni. Jó volt látni ahogy átrepülünk Európa egyes részein és végül elhagyjuk a szárazföldet. Aztán átrepültünk Kanada felett ami nagyon gyönyörű volt.

Elvileg a gépen utazott egy Iva nevű horvát lány is (ezt az ügynökségtől tudtam). A stewardesektől megkérdeztem, hogy esetleg név alapján megtudják-e mondani nekem, hogy hol ül, de nem tudták, ezért már fel is adtam a reményt, hogy meglesz. És végül is a gépen nem is találkoztunk, hanem csak akkor, amikor leszálltunk és kiérkeztünk arra a részre a reptéren ahol az ügynökség emberének kellett volna várni ránk. Nagyon megörültünk egymásnak, és így ketten azért sokkal könnyebb volt minden.  Keresgéltük hátha látunk valakit APIA (az ügynökség neve) táblával… de semmi. Egy nagyon kedves nő, megkérdezte, hogy tud-e segíteni kit keresünk. Mondtuk, hogy mi a helyzet, és képzeljétek ő is ami ügynökségünkhöz tartozott. Egy host anyuka volt, év közben ment haza az au pair-je mert a tesójának volt az esküvője, és őt várta vissza. Egyből telefonált az irodának, hogy ott vagyunk és nem talál senkit az részükről, de ő vigyáz ránk addig amíg nem ér ide valaki. Kb  10 perc múlva jött is értünk egy fiatal fickó. Bevártunk még 2 lányt és aztán betett minket egy kisbuszba, és utaztunk is Stamford felé.  Ő maradt még várta a többi au pairt, minket egy sofőr vitt az orientációra. Elég jóba lettünk hárman már az út alatt és már meg is beszéltük, hogy mindenképp kapcsoltban maradunk. Carolin itt fog lakni Stamford melett, így vele a Cityben tudunk majd talizni. Iva host családja Baltimore mellett lakik, de ígérte közbe eljön és beszéltük, hogy együtt elmehetnénk különböző városokba. Remélem így lesz… A harmadik lánynak az én angol tudásom is sikerül alul múlnia (amúgy francia J), így ő nem volt valami kommunikatív.

A szállodában gyors eligazítás, vacsi aztán irány az ágy. Érdekes hogy nagyon fáradt voltam aludni mégsem tudtam olyan jót… persze ebben közrejátszott, hogy a két másik szobatársam később jött és mindig fölébredtem.  És azt nem is írtam… holnap NYC túrára megyek este előadás után. A host családom olyan rendi volt, hogy ajándék gyanánt befizettek a túrára.  J nagyon kis happy voltam… szóval irány holnap Manhattan!!!! – először. J

Ja és igen a szobatársaim, egy svéd és egy német lány. Aranyosak meg minden de itt elég sok a német és 6 vagy 7 svéd lány is van. Ők általában együtt vannak. De nem olyan gáz, mert ők PH-ben fognak lakni, elég messze tőlem. Nem is értem, hogy miért nem olyan szobatársakat kaptam akik ha nem is a környékemen de legalább NY-ban maradnak… Sebaj, kihívás az élet…

Az előadások egész jók, és more or less meg is értem a dolgokat.  Délután volt egy kis szabadidőnk és kiugrottunk a közeli Mall-ba (olyan mint nálunk a bevásárlóközpont) – most mit mondjak mindössze 7 emeletes volt J

Most lassan szundi mert holnap reggel 7-kor kelés, fejtágítás 5-ig, aztán City Tour!!!

pussszzz

Dóri

Az indulás... Vienna Airport

Érzések furcsák, nehéz volt búcsúzni a reptéren… nem is húztam egy percnél tovább a dolgot.  Apa, anya ne legyetek szomorúak, szerintem nem rossz helyre megyek J… és nem örökre szól!

Most már biztosnak tűnik, hogy elkezdődik a nagy kaland, egy év az USA-ban NY-ban. Gyors és hirtelen döntés volt a dolog augusztusban.  Sokat számított hogy olvastam Csilli, Évi Dóri és Zsófi blogját. Akkor azt gondoltam, hogy én miért ne mehetnék el azokra a szebbnél szebb helyekre ahol ők jártak, és hát angolul is meg kéne már egyszer úgy rendesen tanulni, szóval arra jutottam, hogy ezt nekem is ki kell próbálni.

Végül az Au pair in America ügynökség mellett döntöttem.  Összeszedtem a jelentkezéshez szükséges papírokat, elmentem az ügynökség magyar képviselőjéhez egy interjúra, és szeptember közepére be is kerültem a rendszerbe és  vártam a családok jelentkezését. Az elején kéthetente egy család jelentkezett, aztán később már sűrűbben jöttek a családok, de mindig valahogy nem klappolt a dolog. Vagy kevésbé szimpi helyen laktak, vagy 15 oldalas házirendet  küldtek bemutatkozó levél gyanánt. Aztán rámtalált Juca (Miss Scherlock), aki szintén au piar-nek készül, és beszélgetni kezdtünk. Ő visszautasított egy NY-i Rockville Centre-ben élő családot… akik nekem szimpik voltak,és most ők lettek az én host családom J. Karen a host anyám és két kislány( akik nem is olyan kicsik, mert 10 és 14 évesek) Lara és Emily.

Még mielőtt velük találkoznék velük egy 3 napos orientációra megyek Stamfordba, ahol más au pair jelöltekkel próbáljuk meg átvészelni az első kultúr-sokkot J!

Kicsit tartok attól, hogy néha nem értek majd dolgokat, és nem lesz ott Linda, és a google fordító, hogy segítsen, de majd csak megoldom valahogy. Talán eladni nem tudnak és hát angolt tanulni jöttem ide vagy mi a szösz…!

Most várom, hogy beszálljak a 10:35-kor induló New York-i járatra. Ép egy cuki kutyus szimatol végig mindenem (gyanítom, hogy nem a cukisága miatt tartják  J ) de nálam nincs mit kiszimatolnia.

Ha Ti ezt olvassátok, akkor az azt jelenti, hogy én már megérkeztem Stamfordba, és sikerül lopni pár szabad percet… de a gondolatok most jöttek, itt  a Vienna Airport tranzitjában. Amint időm és lehetőségem lesz írok majd a megérkezésemről (ahol persze nem vártak rám/ránk…, de végül meglettünk), és az orientációról is.

millió puszi Dóri