A kulcsos story-k és egyebek

Hát akkor kezdeném is a szerdai autós kalandommal. Ha jól emlékszem arról már írtam, hogy itt Vallet Parking-nak nevezik azokat a parkoló helyeket, ahol a kocsival együtt a kulcsot is ott kell hagyni, mert teljesen feltöltik a parkolót (azaz egymás hegyén-hátán állnak a kocsik) és ugye ez azzal jár, hogy közben egy-két autóval arrébb kell állni, hogy mások el tudjanak menni.  Na én szépen reggel, mentem edzeni, és szokásomhoz híven a kocsiban hagytam a kulcsomat, (az első hetekben még bíbelődtem azzal, hogy nem hagytam ott az egész kulcs-csomómat, hanem leszereltem róla csak a kocsi kulcsot, de egy ideje már megszoktam, hogy nem Budapesten élek, és eszembe se jut hogy valaki más viszi el a kocsim)…szóval mindent bent hagytam a műszerfalon. Amúgy hagyhatnám kívül is, de azt azért nem szerettem (eddig), mert alig találtam meg a kulcsot, ugyanis a parkolós fickók marha leleményesek, ha arról van szó, hogy hova is tegyék a kulcsot (kocsi teteje, szélvédő, keréken, kerék mögött, tanksapkánál). Szóval szerdán Dórika benn fut a futópadon egy óra step után ráadásként, egyszer csak jön be a pasi, és mondja, hogy menjek, mert zárva a kocsim… mondom WHAT?????????. Kimegyek és tényleg…. hát mit ne mondjak sokkot kaptam elsőre, hogy akkor most mi lesz, ugyanis még a lakásba se jutok így be, valamint a host gyerekemért is mennem kellett volna a suliba. Felhívom host anyám, nem volt más választásom. Ezer féle megoldáson gondolkozunk… én mondtam, hogy bevonatozom, hozzá Manhattanbe, és elhozom az ő kulcsát (ja igen a kocsi pótkulcsa nála van mindig), és akkor ugye minden megoldva… ő ezt nem akarta valamiért. Felhívta az egyik ismerősét, akiknél elvileg van pótkulcs a lakáshoz, és akkor ugye már a lakásba bejutok, a kocsit meg majd elhozzuk este… Így aztán elindultam haza gyalog majd csak lesz valami alapon. Közben a megmentőm (host anyám egyik barátja, 65+… ez lényeges lesz) hívott, hogy felvesz kocsival. Kérdezem tőle, hogy megtalálták-e a kulcsot… persze, hogy nem, de mondja, hogy menjünk el a rendőrségre és ott adnak majd valami izét amivel ki tudjuk nyitni a kocsit. Oh my world… na mindegy bementünk a rendőrségre ezért az izéért. Képzeljétek azon ívül, hogy elkérték a jogsim semmit nem kérdeztek, nem jött velünk zsaru csak odaadták ezt a „kocsi lopó szakszerszámot”. Gondoltam hát ha ez Magyarországon is így lenne, elég durván megnövekedne az autólopások száma.  Visszamentünk a parkolóba az edzőterem elé. Természetesen nem tudtuk használni ezt a micsodát, így nem sokra mentünk vele ketten. Odajött segíteni a parkolós pasi (60+), persze nem tudta ő sem használni. Volt még másik 3 segítőkész ember de csak nem sikerült. Kb 30perc szenvedés után, végre jött a megmentő, egy 25 körüli, kigyúrt rasztahajú, „black guy” személyében… akiről ránézésre is tudtam, hogy na ő lesz az aki tutira tudja, hogy kell használni ezt a cuccot… és hát a megérzéseim nem csaltak. 5 perc alatt kinyitotta a kocsim. Szerencsémre a host anyám nem nagyon akadt ki a kis kalandom miatt, és még inkább engem nyugtatgatott egész délután.  Egy biztos,nem felejtem el a story-t egy darabig.

Csütörtök este, elmeséltem az egészet Larissának és Martha-nak. Az én storym se semmi de nekik is megvolt a maguk kulcsos storyja… úgy tűnik ez itt minden au pair-el megesik.  Larinak télen vad minuszokban sikerült a becsapni maga mögött a bejárati ajtót és a kulcsot belül, hagyni… és mindezt akkor, mikor a gyerekért ment éppen. Nem volt mit tenni jobb ötlet nem révén (és ez is a 7éves kisfiúnak jutott az eszébe) bemászatta a hotanyja irodája ablakán a gyereket, ugyanis az mindig résnyire nyitva van és belülről kinyittatta vele az ajtót. Gondolom azt sejtitek,hogy ahogy anyuka hazaért a gyerek első szava az volt: „képzeld anya bemásztam az ablakon”… 

Martha-nak sikerült úgy elmenni egyik este edzeni, hogy nem vitt magával lakáskulcsot. Este ment haza olyan 11 felé, és nem fogjatok elhinni, de nem tudta felkelteni a családot. hívta őket mobilon, vonalason, csöngetett az első és a hátsó ajtón semmi. Így ott tartott, hogy akkor a hátsó kertet választja alvóhelyként… de aztán a pasija eljött érte Queens-ből és nála aludt. Természetsen reggel lekéste a vonatot és 8:20-ra ért haza, ami 20 perc késést jelentett, mert 8-kor kellett volna neki kezdeni. Nem lett a dologból komoly probléma, de még ő volt a hibás a host családja szerint. Na ennyit a kulcsokról, remélem nekem ez volt az első és utolsó ilyen húzásom… De most is azt mondom én nem csináltam semmit, nem álítottam át semmit, de mivel ugye gyerekeket fuvarozok jobbra balra az benne van a pakliban, hogy ők igen… de ezt nekem honnan kellett volna tudnom?????????

A hét többi részében a megszokott napi rutin szerint éltem.  Csütörtök este átmentem borozgatni és dumcsizni Larissához, péntek napközben pedig Nickynél voltam, mert szegény egész héten beteg volt.  Este itthon babysitterkedtem és haza taxiztam olyan fél 11 felé host anyámat és a barátnőjét, mert elmentek iszogatni egyet. Ekkor már éreztem, hogy valami velem se ok, és kapar a torkom meg szétmegy a fejem. Másnap reggel alig bírtam kikelni az ágyból, de ezen a szombaton volt az utolsó napom a suliban, így mindenképp menni akartam, és hát 12-re volt megbeszélve a tali Nickyvel a Penn Station-on és az új lánnyal.

Először el akart menni pár új ruhát venni Monique így elmentünk vele a Forever 21-ba (ő akart oda menni azért), és aztán irány egykis frozen yoghurt a St Marks Pl-en. Épp Dance Festival volt a hétvégén Mahattan-ben így abba is bepillanthattunk egy kicsit.

Monique-na haza kellett érnie 5-re így visszakísértük Nickyvel a Penn-re mi pedig először Chinatown és Little Italy felé vettük az irányt. Hát azt látnotok kellett volna. Mintha nem is NYC-ben lettünk volna. Még sose voltam Olaszországban (szégyen mi, pedig ott van mellettünk… de ígérem bepótolom amikor hazatérek kishazánkba) Semmi más nem volt szinte az utcában csak kisvendéglők, ahol pár asztal ki volt rakva az utcára, és szólt a zene, és finom ilkatok terjengtek minden felé… :) és igen rá lehetett gyújtani az asztalnál. Ez itt ugyanis ritkaság, mert szinte sehol, sőt megkockáztatom hogy a szórakozóhelyek, pubok, bárok, éttermek 99%-ban nem lehet bent a helyiségben rágyújtani. Ja igen és a piát nem viheted ki az utcára. Szóval a beülünk egy pohár ital mellé dumcsizni és közben elszívunk fél doboz cigit na az itt nem működik… kivétel ezek szerint Little Italy. Nem ültünk le sehol enni csak élveztük, hogy épp kisütött a napocska.   

Ezután Brooklyn lett a célállomás… és milyen jól tettük. Nagyon élveztem a délutánt annak ellenére, hogy tuti, hogy lázas voltam, mert égett a szemem, így napszemcsiben bírtam csak élni, de még így is jó volt. Sétálgattunk, és elmentünk egy Dél-Afrikai pub-ba. Nem tudtam betelni azzal, amikor idejöttem, hogy az amcsik milyen kedvesek a magyarokhoz képest, na de a dél afrikaiak… OMG. Már mikor Nickyt itt megismertem akkor tudtam, hogy ez így van, de ennek a bárnak a tulaja. Hát nem vagyok az a pasikról áradozós fajta… de ha lenne egy pontozó listám ő tízből 11-et kapna, és nemcsak a külseje, miatt, mert jól nézett ki persze, de a kisugárzás és az a stílus…. Na jó befejeztem. Ittunk egy malibu almalevet (valami speckó dél-afrikai almalével) és ettünk hasábkruplit… ami végre nem az a mekis féle, és jól elvoltunk ott vagy másfél órát. Aztán egykis séta… mert szinte nem is ittunk semmit de valahogy mindketten úgy éreztük, mintha legalább 5 feles lecsuszott volna. Csomót nevettünk. Valahogy nagyon szuper nap volt pedig igazából semmi extrát nem csináltunk. Valószínűleg ezt a társaság és a hely varázsa teszi. De amúgy tényleg… minden egyes alkalommal amikor megyek be a City-be elkap valami megmagyarázhatatlan jó érzés, és rájövök… „igen ezért kínlódóm más gyerekeivel” (és ezt tényleg idézőjelben vegyétek, mert alapjában véve nem olyan rosszak a gyerekeim).

Vasárnap, mióta itt vagyok először, egyszerűen nem volt lelki erőm felkelni. Sőt nemhogy felkelni úgy egyáltalán csinálni valamit. Még a skypehoz vagy a netezéshez is lusta voltam. 4 filmet néztem meg aznap. De nem baj ez is kell néha, és hát így legalább majdnem teljesen rendbe jöttem hétfőre.

Indult a heti rutin, ahol a hétfő mindig maratoni napnak számít edzés és family skype időintervallumát tekintve, amit este mozival zárok (olyan fél egy körül hazaérve). A héten a Fast5 volt terítéken.  Kedd  semmi extra és még mindig kicsit esős idő… ja igen ha azt elfelejtettem volna kb másfél hete esik szinte minden nap, páratartalom az egekben, és reggelente harapni lehet a levegőt. (pl ezért sem bántam annyira a vasárnapot, ugyanis napközben 2 vihar is elért minket, és csak este olyan 6felé tisztult ki a levegő). Aztán tegnap végre beköszöntött a nyár. Mentünk is a most már rendszeresnek számító tengerparti joggingunkra Nickyvel. Ezek a napok a kedvenc napjaink a hétköznapok közül Nickyvel ezért is van a hét közepén. Egy kicsit kocogunk (szerinte friking fitt vagyok :):)… szerintem egy évvel ezelőtt kellett volna ismerni, na mert akkor az voltam, most nagyon nem),sétálunk kibeszéljük az embereket és egymás magánéletét a homokban. Végre égetett a nap, és érezni lehetett az igazi óceáni illatot…

Csütörtökön persze megint itthon  dekkoltam egész nap mert, jött a mosógép szerelő, meg fodrászhoz vittem a kutyinkat. Este meg valahogy tök nyűgős voltam nem volt kedvem menni sehova (pedig futni akartam, ugyanis tegnap este annyira feltöltődtem a beachen, hogy még este is elmentem kocogni egy félórácskát.)

Pénteken délelőtt elmentem aerobicra, aztán le a beachre. Itt volt épp a takarítónő, meg a host anyám is szabin volt, szóval nem volt semmi kedvem itthon lenni. Szóval jogging, aztán tök véletlen összefutottam Larissával, lent a parton így eldumáltunk egyet. Délután meló, ugyanis playdate volt, szóval négy lurkót tartottam szem elött... de nem volt olyan vészes. hat óra felé jöttek host anyám barátátai így velük dumscsiztunk, mad én megpattantam a City-be olyan fél 10 felé mert este 11-kor volt randim Amelával a TQ. Itt tölteni nálam a hétvégét... ami a 3 napos Memorial weekend nek köszönhetően nekem is 3 nap off-ot jelent. Elég jónak igérkezik... szóval most bele is csapok, és szállítom majd nektek a részleteket a jövőhéten.

pusz

D

2 hétvége és másfél hét összefoglalása dióhéjban :):)

Bocsánat, hogy eltűntem ilyen hosszú időre… de valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy csak nem ültem neki blogot írni… na de most bepótolom, szóval ime az elmúlt két hetem „pár „ mondatban…hehe.

A 2hete hétvégén meglátogatott Amela. Ő egy bosniai lány… (szóval otthon sem lakik olyan messze), és amikor Bostonban voltunk akkor ismertem meg. Szombat délután találkoztunk a sulim után itt RVC-ben.  Aztán lementünk piknikezni egyet Long Beach-re a tengerpartra. Persze nem is mi lennénk, ha nem támadt volna fel a szél és bújt volna el a nap de mindegy, mi így is élveztük és végre volt időnk dumcsizni… azt hiszem jóban leszünk. Azt az egyet sajnálom csak, hogy elég  messze lakik tőlem… de a nyáron egy hónapra leköltöznek Long Beachre a host családjával, szóval akkor sokkal többet tudunk majd talizni. Este aztán irány a City. Nehezen indultunk el, mert elég rossz idő lett olyan 6-7 óra felé, és már úgy voltunk vele, hogy nem is megyünk. Én azonban megígértem Nickynek, hogy megyünk a kedvenc Pub-unkba inni (ahol ugye a múltkor a beer-pong VB-re edzettünk)… szóval menni kellett.

Taliztunk a Penn Station-n Nicky-vel aztán irány az éjszakai Manhattan. Voltunk pár klubban iszogattunk dumcsiztunk, jöttünk mentünk, szuper kis este volt. Hajnali fél 4-re értünk haza. Másnap reggel nem keltünk korán had ne mondjam… még az ágyból megnéztünk egy filmet, majd olyan fél egy felé visszamentünk a City-be. A vasárnapi már mondhatnám, hogy szokásos program sétálás NYC-ben … ezt még mindig imádom. Ha jó idő van szinte sose ülök subway-re mindig gyalogolok ha tehetem. És ez nem vicc, de annyit hogy azt úgy higgyétek el hogy ezután a vasárnap után vízhólyag lett a talpamon. Elmentük többek között a Roosevelt Islandre, ami azért különleges, mert ilyen libegőszerűséggel, lehet átmenni a szigetre.  A jegy tök olcsó mivel ez olyan subway vonalként működik (2,5 $... nekem ugye ingyen mert a host anyám metrókártyáját használom), és hát a kilátás nem semmi.Nem vagyok jó videózásban, főleg akkor nem ha folyamatosan dumálnak hozzám (folyamatosan szórakoztatott az ürge akik az ajtót nyitotta (vagy mit csinált))...de azért gondoltam összedobom a látványt nektek. A profi NYC képekre még várnotok kell júliusig, Juca akkor érkezik... :):)

Este aztán még elkísértem Amelát a Grand Central-ba mert onnan ment a vonata haza. Megígértem neki., hogy nyáron amikor már tuti jó idő lesz akkor meglátogatom. Sajnos a semmi közepén lakik, de legalább van medencéjük…szóval amikor már nagyon sok lesz majd a gyerekekből a nyáron, akkor elmegyek hozzájuk egy hétvégére feltöltődni.

A múlt hetemről csak annyit, hogy a gyerekeim nem a jobbik formájukat hozták, szóval nem volt egy könnyű hét. Hozzáteszem hogy mindegyik ilyen éves tesztet írt (olyasmit mint amik nálunk is vannak, és országosan minden suliban megíratják az adott évfolyamokban….tudjátok olyan szintfelmérő szerű), de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kifejezetten kibírhatatlannak kellett volna lenni.  Egyszerűen azt még így 4 hónap után sem tudom felfogni, hogy egy 14 éves gyerekkel, minden este azon vitázom/könyörgök fél órát, hogy fürödjön és reggel 10 percet hogy felkeljen, 10percet hogy fogat mosson, és még 10-et hogy időben elinduljon, mert különben lekési a sulibuszt… jó persze tudom nem megnevelni kell ( Csilli megmondta, hogy nem az én gyerekem, szóval nem kell a szívemre venni a dolgokat, de ez azért néha sok)… de hagyjuk is. Nehéz hét volt ennyi. Nem mondom hogy nem lehetett túl élni,és amúgy is ilyenkor mindig arra gondolok, hogy bár néha ezt is el kell viselnem (és tudom, hogy másnál ez mindennapos és sokkal rosszabb dolgok is történnek, ugyanis az én gyerekeim és családom jó, sőt nagyon jó családnak számít) de ezért több fizetést kapok mint otthon az átlag kereset, (amit nagyrészt szórakozásra költök) ha kedvem tartja csak beugrok Manhattan-be,  eljutottam már Jersey City-be, Bostonban, sétálgattam a Yale és a Harvard Egyetemen, és már az is biztos, hogy júniusban a Bahamákon és Miami-ba pihenem ki ezeket a „fárasztó” dolgos hétköznapokat. Na ugye, hogy ebből a szemszögből már egész irigylésre méltó a helyzetem :):):)

De azért jó is történt a múlt héten. Többek között az, hogy megvettük apukám repjegyét, aki már tuti biztos, hogy szeptember 5-én délután landol a JFK-n, és eltölt itt velem 3 hetet. Alig várom már, hogy megmutathassam neki NYC-t, Long Beach-t, valamint együtt megnézzük majd a Niagara vízesést is.

Szerdán Nickyvel lementünk joggingolni a tengerpartra… tudjátok, mint a filmekben , akiknek nincs más dolguk napközben... :):)  és hát futottunk és futottunk és terveket szövögettünk a jövőnkre nézve…  Ezt most nem részletezném, maradjunk annyiban tervek, na  azok vannak, nem is akármilyenek… majd meglátjuk. Ja és majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy miután Nicky dél-afrikai és az ő beach-ük hemzseg a fehér cápáktól, így jó pár dolgot megtudhattam eme kedves állatokról, és arról is hogy mennyi kamu dologgal etetnek minket a filmek ezekkel az állatokkal kapcsolatban.

A hétvégém elég eseménymentesen telet, ha csak  azt nem tartjuk eseménynek hogy shoppingoltam egy kicsit szombaton és vasárnap is. Szombat reggel suliban voltam, után elvertem pár dolcsit és gazdagodtam pár ujj ruhadarabbal,és suli után lófráltam egyet a Times Square környékén de után nem sokkal jöttem is haza, ugyanis dolgoztam szombat este. Nincs rossz sorom, mert igazából ez volt az első szombat este mióta itt vagyok hogy dolgoznom kellett, és ezt is tudtam előre már vagy három hete. És a nehéz hét után nem sok dolgom volt. Emilynek itt aludt a barátnője, szóval a két kicsi jól elvolt Lara pedig elvonult a szobájába. Így azon kívül, hogy 20 percenként rájuk néztem és adtam nekik vacsit semmi dolgom nem volt… so it was a so easy job.

Vasárnap szabad voltam a többség azonban nem volt itthon, mindenki elment Montrealba (ugye ez az a kurzus, amit én lemondtam az angol tanfolyam miatt… nem kellett volna). Larissa egész szombaton dolgozott mert első áldozása volt a host fiának és nagy party volt náluk, de még a héten megbeszéltük, hogy vasárnap délután csinálunk együtt valamit. Így reggel felkeltem lementem edzeni egyet, majd hívtam Larit olyan 11 felé, hogy akkor mi legyen. Tök fáradt volt és benyögte, hogy hajnali 3-kor feküdt le és nincs kedve menni sehova… great, gondoltam. Persze tudom van ilyen, hogy az ember tök fáradt és nincs kedve... szóval nem haragudtam meg rá ezért. Így úgy döntöttem, miután nagyon lógott az eső lába, hogy beiktatok egy múzeumot délutánra…tök nem volt kedvem itthon ülni. Hát amikor el akartam indulni leszakadt az eső… de mintha dézsából öntötté volna, így itthon maradtam. De nem bántam meg mert egy tök jót beszélgettem a szüleimmel, aztán elálta az eső is, így kocsiba pattantam és autóztam és shoppingolt-am egyet.

Ezen a  héten hétfőn és kedden egész nap dolgoztam, mert Lara beteg volt, és nem ment suliba. Hétfőn napközben még a szobáját is kitakarítottuk, és azt őszintét megvallva nem is volt olyan vészes, bár azért estére mindig elfáradtam… ja és nem tudtam menni edzőterembe napközben, ez volt az egyetlen problémám. Esténként nem mentem sehova, mert viharral és szakadó esővel  küzdöttünk egész hét elején…és hát ilyenkor az embernek nem sok kedve van menni…

Szóval igazából semmi izgi, már nagyon várom az igazi nyarat ( főleg a nyaralásomat így az elején :):))… ha minden jól megy akkor június első 7végéjén átruccanunk a csajokkal Maryland-államba egy hétvégére, majd meglátjuk.

Pusz Nektek NY-ból 

Dorka

ps: a következő bejegyzésben pedig elmesélem, hogy mit kerestem tegnap a helyi rendőrségen, és hogy megtanultam, hogyan is kell profi módon kocsit feltörni … de ez egy hosszú story, szóval nem akartam ide zsúfolni ...

Hosszú munkanapok… szóval megérdemeltem a remek hétvégét:)

Ott hagytam ugye abba, hogy hétfőn még itthon voltak a gyerekek és anyuka is. Ennek örömére meg is kértem gyorsan hogy had léphessek már le korábban (4-kor), mert találkoztam Bettivel a Cityben. Ő az a magyar lány akivel együtt dolgoztam az rtl-nél, és olyan rendes volt, hogy egy csomó cuccot hozott nekem még otthonról… na ennek az utolsó részét kaptam most meg. Jó volt egyet magyarul dumcsizni, beszereztünk egy finom frappuccino-t, a Starbucks-ban aztán kiültünk a Rockefeller Centre elé…

A hétköznap többi részét nem kevés munkával töltöttem.  Bár a gyerekek visszamentek a suliba, ami számomra ugye azt jelentette, hogy visszakaptam a kis napközben 6 órás szabadidőmet, amit ki is használtam mert újra belevetettem magam az edzésbe. Azonban minden este olyan 8 és 9 között végeztem. Ami tudom másnak a normális időpont… de nekem túl késő.Nem vagyok én ehhez hozzászokva…hehe. Anyukának mindig volt valami elintéznivalója, szóval még fogorvoshoz és körmöshöz is én vittem a gyereket. Ja és ha két gyerekre vigyázol ugye annak az a szépsége, hogyha a nagyot kell vinned valahova a kisebbet is vinned kell magaddal… éljen. Szerencsére egész jól viselik egymás társaságát, és nem öli a két gyerek egymást nyilvános helyeken… szóval akár még azt is mondhatom, hogy más amcsi gyerekekhez képest tudnak viselkedni…

Aztán jött a hétvége, ami már péntek estével indult, nem is akárhogy. A francia lánynak Bilitisnek ünnepeltük a 21-ük szülinapját. Ami itt mérföldkőnek számít. Úgy volt, hogy  nála lesz egykis összejövetel és irány a City. Ez elmaradt mert ő is csak fél 9-kor végzett, és én sem mentem, merthogy megígértem Lari-nak hogy együtt megyünk és ő ugye álalban csak olyan 9 körül végez. Így abban maradtunk, hogy a Cityben találkozunk… de semmi kialakult trev nem volt, hogy hova is megyünk vagy ilyesmi. Nem mintha olyan nehéz lenne találni egy jó helyet Manhattanben, hanem azért mert voltak 4-en akik 21 alattiak és számos helyre ha ők be is jöhetnek, számukra nem olcsó a belépő… mármint au pair fizuhoz mérve.
Larissa felvett kocsival így mentünk le a vasútra… had ne mondjam, hogy lekéstük a vonatot (de nem csak mi a csajok is… szóval nem volt gáz annyira), bár nekem volt egy kicsit nincs is már kedvem elindulni feelingem. Ugyanis abban biztos voltam, hogy én csak hajnali negyed háromig maradok, mert reggel 9:30-kor újra jelenésem volt Manhattanben a suliban. Lényeg ami a lényeg találkoztunk a Penn Station-on és onnan végül úgy döntöttünk, hogy akár van promoterünk akár nincs becélozzuk a La Pomme nevű helyet, ami nekem elsőre nem jött annyira be anno… de most szerencsére pozitívan csalódtam. 
Szóval álldogálunk ott az utcán 13-an csajok mert várunk még 2 lányra egyszer csak megáll mellettünk egy hatalmas hummer limuzin… és mutogtaja a pasi a táblát, hogy „availabale”… azaz szabad ha kell a miénk. Be kell valljam kicsit elkap minket itt néha a new yorki feeling, de azért erre már mi is azt mondtunk, hogy túl sok túl drága és amúgy is csak kb 15 utcára megyünk innen… De Bilitis, ugye szülinapos révén, azért csak csak odament a sofőrhöz. És nem fogjatok elhinni de total ingyen elvittek minket…. Azt hittem leesik az állam, és ilyen csak a mesében van… de tényleg oda vittek ahova mi akartuk, tényleg nem fizettünk….és áhhhhhhh ez hihetetlen.
Ahova mentünk aznap este 20$ volt a belépő éjfél után, amit én 2 órára nagyon nagyon nem szándékoztam kifizetni… és láss csodát, az utcán belebotlottunk egy promoter srácba aki bevitt minket ingyen a 21 év alattiakat 10$-ért és még ingyen piát is kaptunk. Így végül szuperül sikerült este lett. Amúgy nem lenne ezzel a hellyel semmi bajom ha egy kicsit nagyobb lenne, ugyanis a zene jó, közel van a Penn S-höz… szóval majdnem tuti. De így néha egy-egy estére simán elmegy.

Szombat reggelre aludtam vagy 3 órát úgy vágtam neki 4 óra sulinak. Nem voltam vészesen fáradt, simán bírtam… de azért a szünetben egy energiaital jól jött. Igazából még mindig nem ajánlom ezt a dolgot senkinek, de nem is a tanár hanem a két német csaj aki egész órán röhög és németül dumál az idegesítő…

Suli után még gyorsan elugrottam a TQ-re és bugrottam a Disney Store-ba. A vonat sikeresen épp lekésve, szóval semmi nem menthetett meg végül két apple pie-től (1$-ért) a McDonald’s-ban.  Onnan gyorsan pár szót váltottam anyuékkal (free wifi everwhere… THX God), és irány haza, mert délután végre tudtam egy jót beszélgetni Anitával az otthoni egyik legjobb barátnőmmel. Mióta kint vagyok még ez nem sikerült, így tök jó volt dumálni… csak úgy mint régen (majdnem).

Aztán bepattantam a kocsiba és mentem Floral Park-ba Nicky-hez. Nem volt szegény péntek este  jó passzban és szombat este kivételesen dolgoznia kellett, én meg mivel amúgy se mentem volna sehova este kitaláltuk, hogy akkor ott alszom nála és babysittelünk együtt. 7-re értem át, sütöttünk pizzát a gyerekekkel meg dvd-tünk. Kelly (ő Nicky host gyerkőce) éjfél után aludt el, a szülők pedig fél kettő fele jöttek meg. Után még dumcsiztunk vagy háromig.

Vasárnap így lazy napot tartottunk, azaz kelés olyan 10:30 felé. Felkelés után autóztunk egyet a környéken, ami csodás… aranyos kis kedves házikók, újonnan épült lakóparkok, és hát 16 handles frozen yogurt…. isteni a joghurt. Nem viccelek már törzskártyánk van... ne mondjatok semmit!!!! 

Aztán délután irány Long Beach egykis tengerparti sétálás. a MELEG homokban. Itt találkoztunk Larissával és Martha-val és egy jót dumcsiztunk… Olyan durván sütött a nap, hogy a felsőmnek a pántjának a nyoma meglátszott utána a bőrömön… végre gondoltam itt a nyár. De a héten persze megint szar idő van, tegnap zuhogott egész nap az eső, ma pedig fúj a szél…… mindegy csak lesz már nyár itt is valamikor. Ja és majdnem elfelejtettem egy pasi épp mellettem fogott egy halat a tengerparton, én meg persze egyből megkértem egykis pózolásra, hogy apukámnak aki nagy horgász csinálhassak egy fotót. 

Vasárnap olyan 6 felé értem haza. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, mert össze vissza ölelgettek, hogy végre megjöttem. Kb mintha 1 hónapra mentem volna, pedig csak egy estét nem aludtam otthon… őszintén én ezt kifejezetten élveztem. Nagyon szeretem őket, meg minden, de ez a máshol alvás jól jön néha.  Mikor hazaértem épp ott volt nálunk Marge és Bill,ők Karen barátai, akiknek ő fiatal korában babysitterkedett, egy idősebb házaspár de nagyon jó arcok. Totálisan be vannak  zsongva attól, hogy szeptemberben jön apu (bár nemcsak ők) Kiderült, hogy mindkettőjüknek szeptemberben van a szülinapja és mivel apunak és nekem is így kitalálták, hogy akkor idén egy nagy-nagy szülinapi party-t szervezünk. Szóval apu készülj mert itt az amcsik már nagyon be vannak sózva… hehe.

Hétfőn újra elkezdődött a szokásos menet. Reggel fél 8-ra elvittem Emilyt sport club-ra aztán irány az edzőterem. Itt értesültem a Bin Laden-es story-ról. Nagyon durva amúgy hogy itt a City-ben milyen népünnepély  volt… 
Este irány a mozi Larival, és megnéztük a Water for Elephant című filmet. Én nagyon kíváncsi voltam Rob Pattinson-ra hogy milyen mikor nem vámpírt játszik. Nem egy eseménydús, pörgős film és nem tudom milyen hatalmas jelenetek sincsenek benne, de egy estére jó volt. Elég későn kezdődött így fél egy múlt már mire hazaértem.  Aztán kedden csak edzőteremben voltam, mert szerda reggel Karen business tripre- ment Washington DC-be és csak ma délután jött meg, és gondoltam jobb azért ha kedd este is itthon maradok, hogy nyugodtan megtudjunk beszélni mindet…

A szerda és a csütörtök elég fárasztóra sikerült. És csütörtökön ennek tetejében még egész nap itthon is kellett lennem, így az edzésem is kimaradt. Szerdán alig bírtam ágyba tuszkolni a gyerekeket (negyed egykor még fennt voltak) Emily kb fél óránként elkezdett, sírni, mert hogy szerinte az anyukája hazudott neki, mert azt ígérte, hogy nem megy el. Ami ha így történt valójában nem volt egy fair megoldás,a  host mami részéről. Ő azt mondja reggel a gyereknek, hogy itt lesz délután aztán mikor szegény gyerek megjön a suliból nem találja… poor au pair,meg szenvedjen vele… na ja. Amúgy azt mondja, hogy ő ezt nem mondta Emily-nek… hát nem tudom.  Na mindegy a csütörtök már sokkal simábban ment, 9:30 körül sikerült lefektetnem őket, és most nem kellett az ágyuk mellett ülnöm se mint előzőnap este.
Péntek reggel elindítottam a gyerekeket a suliba, és Floral park felé vettem az irányt Nickyhez. Csaptunk egy igazi csajos napot. Beültünk egy körmös szalonba… itt a nyár úgyhogy ránk fért egy pedikür-manikür project. Utána elmentünk shoppingolni, és frozen joghurtot enni. Igen jól látjátok, tipikus amcsi csajos délelőtt… hát ez van ,ha már az embernek nem kell dolgozni napközben el kell ütni valamivel az időt…hehe. Had ne mondjam újabb utazós tervünk született… ez most csak egy 7vége, de úgy néz ki, megnézzük magunknak New Orleans-t augusztus végén, de majd meglátjuk… remélem összejön. 

De vissza a jelenbe, és a valóságba. Végre péntek, jól jön 2 nap szünet, bár nem panaszkodom, mert a múltkori alkalomhoz hasonlóan most is megkaptam a plusz 100$-mat… de azért minden héten nem örülnék ilyennek. Mondjuk minden másodikon... Holnap meglátogat Amela (ő az a lány aki velünk volt Bostonban, egyébként boszniai), és nálam is alszik a 7végén.  Szóval mozgalmas hétvége, Cityben, Beachen… tudjátok csak a szokásosJ. Nagyon durva, már azt mondom NEW YORK CITY-re, hogy szokásos… hova jut a világ így… igen ez nekem már szokásos, de MEGUNHATATLAN!!!!!!!! – I LOVE NYC...

pusssssssssssssszzzzzzzzzzzzz

… mit is írhatnék ide… Folytatás :):)

Miután már Csilli is utalt a nyaralás további részére ezért innen folytatnám. Szóval, ez a 12 napos pihenés, amit június végén engedélyezek magamnak nemcsak Miami-ról fog szólni. Egy nagy álmom válik megint csak valóra… Ugyanis Miamiban partyzni készülünk nem pihenni, de úgy voltunk vele azért pár nap nyugalomra is szükségünk lenne… tudjátok kemény meló ez az au pairkedés…. haha. Így mielőtt belevetnénk magunkat a party-k forgatagába elmegyünk 3 napra a BAHAMÁKRA. És most nem viccelek… Nem is tudom leírni, mit éreztem , amikor lefoglaltam a jegyet a neten, ami már kifizetve is van és minden. Tehát semmi sem menthet meg már attól, hogy a Bahamákon süttessem a pocakom a homokban. S ha ez még nem lenne elég mindezt szállodában all inclusive ellátással nagyon jó áron. Rengeteg időmbe telt mire erre a lehetőségre ráleltem. Az ára alapján nem is hittem, hogy ez valóban úgy van ahogy én értem, ezért megkértem host anyám barinőjét, hogy csörögjön már rájuk, hogy mindent jól értek-e. A cég neve discovery cruise line…. ez alapján minden infót megtaláltok a neten. De ígérem a későbbiekben lesz egy link lista a blogom oldalán, hogy könnyen átlássátok, hogy mit hol és hogyan veszek intézek. Ezt úgy is szerettük Csilli blogjában is, hát ezért én is tovább adom az általam hasznos linkek listáját. A nyaralásról még annyit, hogy az eddig említetteken felül az utolsó 3 napot Orlandoban tervezem eltölteni, tudjátok azért ha az ember Floridában jár csak csak illik beköszönni Mickey-nek J. (host anyám meglepett 2 napi ingyen jeggyel ami évek óta ott csücsült a pénztárcájában. Legalább is úgy emlékszik annyi van még a kártyán amit adott, de ezt még le kell csekkolnom egy  Disney store-ban szóval még nem kiabálom el.) Larissa hazamegy szombat reggel majd egy hét után, nekem pedig mivel a host családom nem lesz otthon maradt még 4 napom, így jut időm Orlandora. Úgy néz ki egy másik lány jön majd és csatlakozik hozzám erre a pár napra, de a nyaralás ezen része még nem kidolgozott… így még csak oda jegyem van … nehogy véletlen ott ragadjak...hehe Na tényleg nem hergellek tovább ezzel bennetek…

A múlt hetem vége amúgy úgy indult, hogy nem sikerül valami fényesre több okból sem, eléggé magam alatt voltam. Először nem is tudtam mit kezdjek a helyzetemmel, de aztán végül is megoldódtak a dolgok. Már a csütörtök egész nap maga volt az őrület, mert egész nap jöttem mentem. Egyik gyereket ide vinni, másik gyereket oda, moziba ülni a picivel, mall-ba menni, play date… ááááááááááááá azt se tudtam hol áll a fejem, és még itt voltak nálunk a szerelők (ilyen mindent megcsinálunk a ház körül dolog, valamint kaptunk egy új üvegajtót is, hogy napközben a kutya tudjon nézelődni… nem viccelek) plusz a taksi néni is. Aztán a péntek és a szombat se úgy alakult ahogy én azt képzeltem. Szombaton 11 után kászálódtam ki az ágyból és elmentem futni az edzőterembe… nekem ez mindig jót tesz a kis lelkemnek. .. mindegy, lényeg ami a lényeg hogy mikor Nicky meglátott, azt mondta az nem lehet, hogy nem megyek sehova szombat este, innom kell látja rajtam… hát ez remek gondoltam, ilyen sz..l nem festhetek...Host anyám is tök aranyos volt mert beszélgettünk (amúgy tök jóban vagyunk sokat dumcsizunk, egyáltalán nem főnök alkalmazott a viszonyunk, és azért ahhoz hogy a 3.gyerek legyek a családban már öreg vagyok szóval ilyen baártnő feelinges a viszonyunk), azt mondta úgy örül, hogy megyünk iszogatni a City-be.  Hát gondoltam magamban, ezt se mondta soha az igazi anyukám… hehe. Lényeg ami a lényeg tényleg gyorsan helyrerázódtam agyban és lélekben egyaránt aznap éjjel, megtanultam beer-pong-ozni, megismertem még egy jó fej dél-afrikai csajszit, jóba lettem a pultos sráccal (nem is én lennék, ha nem így történne)… sikerült is reggel 6 után hazaérni.

Röpke két és fél óra alvás után elég nyűgösen ébredtem, de ugye húsvét vasárnap volt. Én is kaptam nyuszi kosarat csokival, apróságokkal és itunes gift card-al. Aztán délután kettőre voltunk hivatalosak anyuka barátnőjénez húsvéti ebéd/vacsi hát valai kettő közötti murira.  Nem volt kötelező mennem, hisz vasárnap volt, de nagyon kedvesen hívtak és így ezt nem akartam visszautasítani. Ja igen és itt akkor meg is jegyezném, hogy itt az ilyen féle visszautasítást nem ugy veszik mint otthon, hogy pl illetlenség vagy valami ilyesmi. Nem itt ha egy ilyen meghívást visszautasítasz azt feltételezik, hogy valami miatt nem kedveled őket, nem akarsz velük egy társaságban lenni… legalábbis én így vettem észre. És minekután itt velem tényleg mindenki iszonyatosan kedves, beleértve a host anyámat, a rokonait és a barátokat is, nem volt kérdés számomra, hogy megyek.

És akkor végre ez a hét (vagyis hogy nálatok már múlthét). Nem mondom azért vagyok néha egy kis elmaradásba, de mentségemre szolgáljon hogy a múlt héten itthon voltak ugye a gyerekek, aztán meg nem voltam jó passzban a hét második részében, ez a hét meg gyorsan elment nagyon…  röviden csak annyit róla, hogy elég hosszú hét volt, mert magamhoz képest mindig későn végeztem… de egy  remek hétvégének

élvezem az utolsó perceit (party,limo, sleepover, frozen yoghurt, beach…áhhh egyszerűen remek) szóval nem panaszkodom… tudjátok szokás szerint részletek a következő bejegyzésben.

pusssssssssz

Dóri from NY