Az első MSG-s élmény… és amcsi szokások

Hát most nagyon elmaradtam itt, ezért ne haragudjatok… de egyre több itt a program néha. Szóval IGEN IGEN IGEN… a múlt hétvégén életemben először betettem a lábam talán a világ egyik leghíresebb „arénájába” a Madison Square Gardenbe. Bettivel, Zolival és Larissával voltunk megnézni a Wrestlemania-t azaz egy pankráció show-t. Még sosem voltam ilyenen, de gondoltam ha már egyszer van lehetőségem, miért ne… és őszintén megvallva nagyon kíváncsi voltam már a MSG-re. Egy szóban összefoglalva az élményt röviden „elképesztő”. És nem csak magára a helyre értem, mert abban biztos vagyok hogy nem kevés zsebpénzem fogom még msg-s jegyre költeni az elkövetkezendő időben, hanem magára a hangulatra. Van pár dolog amit nem annyira kedvelek a „crazy amcsikban”, de azt ahogy mindenért lelkesedni tudnak az egyszerűen hihetetlen. Ezáltal olyan hangulatot generálnak, amit nem tudom, hogy hol melyik országban lehet még átélni… És így a helyszín, a show, és az embertömeg…. Pár kép, mert ezek többet mondanak minden szónál.

Ami számomra érdekes volt, hogy nagyon sok kisgyerek volt ott aki tombolt a szüleivel. Míg nálunk a szülök szerintem még a tv-ben sem nagyon engednék megnézni 5-8 éves gyerekeknek a pankrációt addig itt tomboltak a szülőkkel. Amúgy szerintem tök jó, hogy itt szinte mindenhova, vagyis nagyon sok helyre viszik a szülők magukkal a gyerekeket. A másik megfigyelésem, amin nem fogtok meglepődni gondolom… végig, de ezt komolyan mondom végig mindenki tömte magába a kaját, chips, hot-dog, pop-corn…én nem is tudom amúgy, hogy fér el emberekben ennyi kaja, amit itt az emberek megesznek...

A show után lenéztünk partizni egy pár órára a Websterhall-ba. Csilli ezennel jelentem újra van náluk ez a „dollar douz”-enes dolog, amivel csak 5$ a beugró. Persze, hogy azzal mentünk… jó kis buli volt, de most kivételesen nem a hajnali 5 órás vonattal, mentem haza, hanem hajnali 4-kor otthon voltam. A csajok fáradtak volta így hazajöttünk a 2:45-ös vonattal. 

Azt majdnem elfelejtettem, hogy még reggel, vagyis hogy délelőtt, mert reggel edzeni voltam, el akartam menni találkozni az új au pair lányokkal akik most érkeztek a múlt héten. Sajnos nem sikerült, mert nem tudtam kijutni kocsival RVC-ből. Szombaton ünnepeltem a város a St Patric Day-t egy nagy felvonulással és ezért egy csomó utcát lezártak… én meg persze amúgy is késésben voltam már, így inkább maradtam és kimentem a család után megnézni a felvonulást. 

                                                          at the St Patric Parade with Emily and Taffy in RVC :):)

Amúgy nem tévedés jól emlékeztek, voltam már egy St Patric Day-es fesztiválon a Bettiékkel Hoboken-ben New Jersey-ben pár héttel korábban. Igen itt ilyen furi dolgok vannak és ugyanazt az ünnepet egyes városok máskor ünneplik, ami szerintem többek között azért is van, hogy még több alkalom legyen a bulizásra, ünneplésre, szórakozásra… mert hogy a harmadik nagy megfigyelésem az amerikaiakkal kapcsolatban, hogy imádnak ünnepelni, fesztiválozni, ezért találnak is hozzá mindig valami eseményt, amit ünnepelni lehet…és ez egy nagyon jó szokás, szerintem.  Hát igen, így is lehet élni.

Vasárnap délelőtt elmentem, futni a környékben, mert gyönyörű tavaszi, sőt majdnem nyári idő volt (amit aztán a múlt héten hétköznap újra tél és HÓ követett... a hajam égnek állt amikor reggel kinéztem az ablakon és tiszta hó volt minden), pihiztem egy kicsit, aztán elvittem Larát új fülhallgatót venni. És mielőtt felmerülne bennetek, nem nem dolgoztam vasárnap. Egyszerűen itthon voltam, volt időm és elugrottam vele a boltba. Nekem ez belefér. Délután pedig végre lementünk sétálni és dumcsizni egyet Larissával a tengerpartra Long Beach-re. Mindösszesen 10perce van tőlünk kocsival… és hát lenyűgözött a látvány. Eddig is azt érzem mióta itt vagyok, mintha egy nagy véget nem érő nyaraláson lennék, de mikor megláttam a tengerpartot… míg múltkor azt éreztem a Cityben a könyvtárban, hogy sajnálom kicsit, hogy nem a City-ben lakom, addig most nagyon örültem annak hogy Long Island-en vagyok. Csodás tengerpart van tőlem, mindössze 10 percre ahol pár hét múlva remélem süttethetem a hasam…

Nagyon sokat beszélgettünk Larissával, arról, hogy milyen itt lenni, milyenek az amerikaiak, mi lesz pár hónap múlva majd vele ha hazamegy, mik az én terveim, meddig maradok...

Aztán este randim volt, Nicollal a Starbucks-ba. Ő is az én ügynökségemmel jött ki, már 10 hónapja van itt és hosszabít egy évet. Már régóta akartunk talizni, de valahogy sose jött össze. Nagyon jól elvoltunk sok utazós tervünk van együtt, és szerintem jóban leszünk… de majd meglátjuk. egy biztos találkozunk majd még. Ő Johannesburgban jött, és nagyon sokat megtudtam Dél-Afrikáról, az ottani életről, arról hogy milyen veszélyes hely (amit én sose gondoltam volna). Ezért is jó amúgy itt au pair-nek lenni, mert a világ különböző helyeiről ismersz meg más lányokat, és ezáltal nagy sok mindent megtudhatsz egy másik országról. És nem mindegy, hogy valaki olyan mesél egy országról, aki turistaként járt ott vagy aki ott nőtt fel. Mire hazaértem már mindenki aludt. Én még gyorsan megnéztem vagy 3 episod-ot Vampire Diaries-ből…és aztán hajnal felé szundi.

A múlt hét hétköznapjaim a szokásos dolgokkal teletek.  Hétfőn együtt ebédeltem egy német lánnyal, aki valami miatt rossz passzban volt és hát honvágya volt egy kicsit… próbáltam felvidítani, nem sok sikerrel. De aztán taliztunk csütörtök este a Cluster Meetingen szerencsére már jobb hangulatban volt. Örültem neki, mert Jenny amúgy egy nagyon aranyos kis csajszi és sajnáltam hétfőn egy kicsit. Ja és igen, részt vettem az első Cluster Meetingen. Ez egy rendszeres tali, amikor az ügynökségnek az embere, aki a környéken lakik szervez egy talit vagy valami közös programot a csoportjában lévő lányokkal. Igazából most semmi izgalmas progi nem volt, és hát a téma sem volt felemelő, adózás. Igen ugyanis, mivel az elmúlt években évről évre emelkedett az au pair fizu (thanks good) így elérte éves szinten azt az összeget ami után adózni kell, kellene. Ez éves szinten olyan 600 dollár körüli összeg, azaz 3 heti fizu. Persze nem ilyen egyszerű kiszámolni, hisz ugyan úgy működik, mint az otthoni adózás éves szinten. Pl aki tavaly októberben jött annak nem kell fizetnie az előző éves pénze után adót, mert 2010-ben a „jövedelme” nem haladta meg azt a szintet ami után adózni kell… Ilyen szempontból én pont rosszkor érkeztem, hisz év elején tehát nekem jövőre majd fizetni kellene. Persze ezt mindenki maga dönti el, hogy befizeti-e vagy sem, az ügynökség nem kötelez… probléma csak akkor lehet belőle esetleg, hogy nem fizetsz, ha később vissza akarsz jönni és épp kiszúrnak, hogy nem fizettél adót. Egy ilyen esetről, tudott a CC-om. A lány utólag befizette, és jöhetett nem lett belőle problémája. Hogy befizetem-e?.. még nem tudom majd meglátjuk, hogy alakulnak a terveim az év vége felé..

A múlt hétvégét pedig Boston-ban töltöttük a csajokkal… rengeteg fotó, sok érdekesség, sok látnivaló, és sok-sok nevetés… ilyen az amikor 6 au pair együtt indul városnéző túrára. A részletek a következő bejegyzésben… ígérem, hogy még a héten!

pusssszzzz

Dori