Mozgalmas napok, jövős menős hétvége… kevés alvás, vigyázz maratoni bejegyzés következik :)

Hát a cím azt hiszem, hogy tökéletesen jellemzi az elmúlt hetem történéseit. A mindennapjaimmal nem is untatlak most benneteket, mert azokban nagy változás nincs. A gyerekekkel még mindig nagyon jól kijövök, napközben suliban vannak, délután együtt tanulunk. Már Larát is elég jól rábírom egy kis matek gyakorlásra…de ebbe spec én jobban elfáradok mint ő. Azt azért amikor azt nem tudod megértetni valakivel hogy -3x és +3x az = nullával, az nem könnyű eset…és ez a probléma akkor jön elő amikor azért maga a feladat ennél már összetettebb…de ezt inkább hagyom, mert még visszagondolni is rossz. Nem mondom, persze sokat lendített volna a helyzetemen ha a kis csaj esetleg meg is akarja érteni a dolog és nemcsak azt hajtogatja, hogy utálja a matekot valamint minden szót tudtam volna amit épp használni akartam angolul. Pedig azt hiszem elég primitív példát hoztam fel: ha van 3 almád és 3 oda kell adni a tesódnak akkor mennyi marad????.... OMG. Na hagyom is ezt a témát.

Annak örömére, hogy ugye újra kvázi az általános iskola padjait koptatom, saját magam számára is suli után néztem. Ugyanis a J1-es vízum szabály szerint, amivel itt vagyok 6 kreditet meg kell szereznem valami oktatási intézményben az au pair évem alatt. Mindenképp szeretnék angolt tanulni… Gondolom, most sokan megkérdezitek ehhez nekem itt minek suli. Igen a hétköznapi dolgokkal kezdek elég jól elboldogulni, már a telefonban is egész jól megértem a dolgokat (az elején egy mukkot sem értettem), és ki tudom magyarázni magam… de ez nekem kevés. Az én egyik célom a kis kikapcsolódás és utazás mellett, hogy tökéletes legyen az angolom. És ez alatt én nem azt értem, hogy megértem a boltost és a szomszéd nénit…  Szeretnék majdnem olyan jól beszélni angolul mint magyarul. Long Island-nek ezen a részén az egyik legnagyobb fősuli a Nassau Community College. Elég jónak tűnő kurzusaik voltak, ráadásul hétköznap délelőtt ami nekem ideális is. Múlt héten hétfőn volt az utolsó nap amikor tesztet lehetett írni. Be is pattantam a kis kocsimba és elmentem… hát nem volt egyszerű a hely… ez is tisztára mint a filmekben. Tudom ez már kezd uncsi lenni tőlem, ez a filmes dolog… de úgy tűnik szinte minden héten találkozom újabb és újabb ilyen szituval. Szerencsém volt mert beszéltem velük telefonon és így tudtam a pontos épületet, ahova mennem kellett és elvitt a GPS. A teszt nekem egyszerű volt, másnapra lett is eredmény a legmagasabb szintű csoportba kerültem… VOLNA, csakhogy az csak hétvégente indul szombatonként reggel 10 és délután 3 között. Na gondoltam ezt azért mégsem. A jó kis szabadnapom egész napját nem rontom el sulival, és hát amúgy is hétvégente van 2 alkalommal a Montreal kurzusom is. De nem hagytam annyiban a dolgot... kerestem a környéken kisebb college-okat, de nem találtam sehol nekem jó kurzust. Így elmentem a BMCC honlapjára (náluk van a Montreal kurzus, és a suli Manhattanben helyileg)… és találtam angol kurzust. Igaz ez is szombatonként van, de azért nem mindegy hogy Manhattan-ben végez az ember délután 1:30-kor vagy Long Island-en délután 3-kor. Így pár telefon és érdeklődés után lemondtam a Montreal kurzust (itt visszafizetik az összes pénzt, ha időben szólsz, szóval nem vesztettem semmit), és helyette jelentkeztem angolra. Sajnos a tesz írásról már lemaradtam, de azt mondták a telefonban nem gond, majd ha mellé lövöm a saját szintem első óra után válthatok. A tanfolyam 8 hétvége ami március 26-ával kezdődik. Ekkor persze épp Bostonban leszek… de sebaj. De remélem jót tesz majd az angolomnak, és nyárra végzek is vele. Nyáron nem tervezek sulit… majd beiktatok még egyet az őszi szemeszterben, és elmegyek Montrealba is… már csak azért is!!!

Szóval az időm nagy részét kitette a suli projekt mire, ezt kitaláltam megszerveztem, telefonálgattam…és hát ugye mindenhol minden angolul és ilyenkor azért nem árt ha tisztán érti az ember, mit is csinál. Végre rendszeresen járok edzeni… ez is vesz ki belőlem erőt elég rendesen, miután kihagytam több mint fél évet.
Larissával is találkoztam a héten. Olyan jó volt újra beszélgetni. Nekem ő az akivel itt majdnem mindent megtudok beszélni és hát rossz volt, hogy ilyen sokáig nem találkoztunk. Már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni amikor majd hazamegy… de előtte még nyaralunk együtt egyet Floridában júniusban elvileg, és ha minden igaz akkor november végén meglátogatom Mexicoban. Mint látjátok tervek azok vannak…

A hétvégén szintén ilyen jövős menősre sikeredett… már nagyon érzem a tavaszat, állandóan megyek valamerre. Mondjuk otthon sem voltam az az otthon ülős fajta, de itt hogy kijött a jóidő, nem lehet szinte megállítani. Szombaton reggel korán keletem, irány egy 60 perces intenztív step óra, és persze egy kis hasazás ...aztán 12 körül egy újonnan érkezett német lányzóval mentem a Citybe. Próbálok segíteni az újonnan érkező au pair-eknek, ha módomban áll, és hát tök közel lakik hozzám, így nem volt tétel elugrani érte kocsival, aztán irány a City. Én már nem is tudom hányadszorra futottam neki a Szabadság szobor projektemnek…de végre sikerült. Úgy döntöttem, hogy elsőre jó nekem az ingyenes hajókázás (mert hogy ez NYC és rengeteg dolgot csinálhatsz ingyen) aztán majd egy másik alkalommal megyek a fizetősbe és ki is szállok a szigeten. Aztán Rosa szeretetett volna sétálni a Brooklyn Bridge-en… és mivel imádom a hidat én is, elsétáltunk oda. Nagyon keveset metróztunk, mert szép volt az idő és élveztük, hogy csak úgy vagyunk és sétálgatunk NYC-ben . Ezt szerintem sose lehet megunni… pedig csak a down town-ban voltunk. Egy kis shopping a Strawberry-ben, mert shopping nélkül nem élet az au pair élet, egykis séta fel és le a Times Squere-en, hisz ugyis ott van a Penn Station, ahonnan a vonat megy Long Islandra. Tettem fel képeket a fotók közé, úgyhogy erről nem is írnék többet, mert az érzés leírhatatlan úgy is a képek pedig magukért beszélnek.

Vasárnapra csak estére volt tervezett program, ugyanis akkor akartunk összeülni a csajokkal letisztázni, hogy akkor ki veszi meg a jegyeket, és mi is lesz pontosan, mert március 26 és 27 között Bostonba megyünk… éljen éljen! Hadd ne mondjam nem volt könnyű összeszervezni a dolgot, mert hogy most ezt a boston dolgot én dobtam fel mint progi egy 7végére,. Már az időpontot se volt könnyű megtalálni, mert nincs még egy olyan lucky girl, mint én aki tudja előre, hogy szombat vasárnap 99% hogy nem kell dolgoznia…  6-an megyünk most már biztos, mert a jegyeket is megvettük, remélem nagyon tuti lesz. És csak, hogy értsétek az au pair lét multi-kulti lényegét, a csapat nemzeti összetétele: 1 német, 1 francia, 1 mexicoi, 1 columbia, 1 magyar és még 1 európai lány akit nem ismerek (de egy 6.országból). Ez nagyon komoly szerintem….

Az idő csodaszép volt Cityre fel … gondoltam megnézem a New York Public Library-t és a Grand Central-t napközben. Judith (német) csatlakozott hozzám, de mivel ő másik vonattal jön csak a Penn Station-n találkoztunk. Újból nem csalódtam… A könyvtár, hát az valami mesés. Igazából valami régi kastélyhoz tudnám hasonlítani, vagy nem is tudom. Olyan volt mintha Harry Potter sulijában a Roxfort-ban lennék. De viccen kívül még számos filmet mondhatnék ahol ilyet láttam mint ez… ami nekem még egyből beugrott az, Az időutazó felesége című filmből egy részlet. Itt nem sok képet lehetett csinálni sajnos… de ezt a feelinget egyáltalán nem adják vissza sajnos a képek. De már most tudom, hogy ide többször fogok még visszamenni, mert nagyon tetszett… nem is értem pedig csak egy „egyszerű könyvtár”, valahogy mégis megfogott valami benne. Itt fogok tanulgatni majd angolt ha épp nincs jobb dolgom, vagy ha nyugalomra vágyom. Itt éreztem először, hogy kicsit sajnálom, hogy nem lakom a Cityben mert akkor akár délelőttönként is eljöhetnék ide. De ennek ellenére szeretem RVC-t ahol lakom. Főleg mostanában mióta tavasz van, mert reggelente gyönyörű madarakat és kergetőző mókusokat láthatok a fűben és a fákon, és jön az igazi sárga iskola busz… szóval azért ez sem egy rossz hely. Ezután elmentünk a Grand Centralhoz, ami a vágányok, peronok számát tekintve a legnagyobb vasúti megálló (ez így hülyén néz ki, szóval train station) a világon. Itt gyülekeztek az állatok a Madagaszkár című mesében is, biztos tudjatok…

Aztán sétálgattunk még benéztünk pár üzletbe és végre voltam a „maci-csináló boltban”. Eddig csak hallottam az üzletről, ahol kiválaszthatod, hogy milyen macit szeretnél, ott helyben kitömik neked, és aztán felöltöztetheted, vehetsz neki autót, táskát, napszemcsit, egy csomó mindent… nagyon komoly hely ez a Bulid Bear Shop...

Este összeszedtük még Bilitis-t (ő a francia lány aki jön Bostonba) és irány egy Starbucks. Sajnos Larissa nem talált oda ahol voltunk a telcsije pedig lemerült, Martha dolgozott... így ők végül nem csatlakoztak hozzánk, de hárman jól átdumcsiztunk mindent. Hazavittem a lányokat, és este olyan 9 felé még felmentem Larissához is. Vele ugye több közös projektünk is fut… aminek azért is fontos nekiállni kitalálni és megszervezni, mert ő megy haza, és a héten le kellett adni a dátumot, hogy mikorra szeretné kapni a repjegyét az ügynökségtől. Este 11 után mire hazaértem már mindenki aludt.

A mostani hetem se uncsi…
Hétfő reggel elrongyoltam edzeni… aztán haza, gondoltam blogot írok, meg ilyenek. De host anyám itthon maradt, ugyanis, vett 7végén egy új Hondát. Délelőtt mikor hazaért, és én is edzésről utána mentünk a kocsiért. Nagyon full-os kis kocsi, az tartott csak kb egy órát míg pár dolgot megmutogatott a kereskedő, hogy hogyan is működik… ja és képzeljétek frigo is van benne. Délután nehéz volt rábírni a gyerekeket a tanulásra, mert az anyjuk itthon volt, de végül is elvoltunk. Este host anyám elment vacsizni a barátnőjével és megmutatni az új szerzeményt, így tovább dolgoztam, mint szoktam… de mikor hazaért olyan fél kilenc felé, meg én léptem le moziba. Hétfő estenként a mellettem lévő városban ladies night van, és a csajoknak csak 4$ a mozijegy, ami itt nagyon jó árnak számít az átlagos 10-12$-hoz képest. Megnéztem a Red Riding Hood azaz a A lány és a farkas című új filmet. A filmnek ugyanaz a rendezője mint a Twilight-nak, és az előzetes is nagyon tetszett ezért is voltam olyan kínácsi a filmre… hát nem tudom, nem rossz de én valami jobbat vártam. Egyszer jó volt megnézni de többször nem fogom… ellentétben a Twilight-al, amit százszor is képes vagyok végignézni, és kívülről tudom már magyarul és angolul is a szövegét… gáz vagy sem ez van :):) 

Kedden a reggeli edzés után aztán véglegesítettem a jelentkezésem a BMCC-nél és befizettem a tanfolyamom díját… nem fogjátok elhinni mivel… a SAJÁT bankkártyámmal. Igen végre van. Kedden elmentem a héten a Bank of America-ba, és sikerült. Jó fej volt a csaj és a menedzser pasi is, mind a ketten emlékeztek rám, és az idióta senki által sem értett problémámra. Mivel minden adatom benn volt a rendszerben pikka-pakka végeztünk. Olyan boldog voltam, mondtam is az ügyintéző csajszinak olyan ez a nap mintha a második szülinapom lenne… hehe.

Amúgy a hetem tök jól telik, hisz csodás tavaszi idő van… már lassan nekem is pólós lesz, nem csak az amerikaiaknak… Hihetetlen, hogy 1 vagy 2 hete még megfagytunk, most meg kabát nélkül sétáltatom a kutyát este. Szerencséje van a kis szőrgombócnak, mert legalább 30 percet mindig kinn vagyunk hétköznap esténként ha épp nem megyek valahova. Én imádok sétálni ilyenkor, mert a délutáni meló után itt csak bekapcsolom az MP4-em és zenét hallgatok. Ez a meló utáni rendszeres fél órás relax nálam mostanában. A hétvégén újra talizom majd Bettiékkel és megyünk a MSG-be… nem is akár mire :)...pankrációra

 http://www.thegarden.com/events/www-road-to-wrestlemania-111.html 

… már alig várom. De előtte még ma dolgozom késő estig, mert host anyámnak irodai programja van és csak 11 felé jön meg. De mivel a péntek van legalább tanulni nem kell délután este meg majd rendelünk pizzát és mozizunk itthon. kapok egy plusz sleep over-es csajszit is megint, de nem baj, szerintem jól elleszünk. Nincs holnap suli nem kell se a lefekvésen se a tanuláson harcolni, nem lehet baj...

A hétvégéről pedig majd jelentkezem a jövőhéten...

sok-sok pusz nektek!!!!!!!!!!

p.s: ígérem a jövőhéten megválaszolom minden e-mailem :):)... és köszi nektek akik írtatok és meséltetek arról, hogy mi van veletek otthon... nekem ezeket olyan olvasni, mint nektek a blogom, és ha azt hiszitek veletek otthon nem történik semmi, nekem az is valami...