Négy államon átívelő hétvége... célállomás Boston

Nem is tudom, hol kezdjem annyi mindent láttunk a  hétvégén és annyi mindent történt még az indulás előtt. Pénteken este 11-ig dolgoztam, szóval nagy rápihenés nem volta  kis két napos kirándulásunkra. Bár anyuka megkérdezte, hogy van-e programom este 8-kor mikor hazaért, mondtam, hogy végül is nincs mert másnap korán kell kelnem. Erre, hogy akkor ő elmenne egy órácskára… amiből persze 2 és fél lett… de sebaj túléltem. Igazából ilyenkor annyit jelent csak., hogy dolgozom, hogy nem tudom, becsukni a szobaajtóm… nagy gyerekeim vannak eltévéznek és neteznek este, nincs velük sok baj, és hát szabályok pedig netezésre és tv-re nálunk nincsenek…

Szóval szombaton hajnali 5:15-kor keltem, mert 6:17-kor indult a vonatunk a Penn Stationre. Együtt mentem Larissával, Marthaval és Amela-val innen RVC-ből, a többiekkel a Cityben taliztunk. A randi 7:15-re volt megbeszélve, mert a Penn Station-ről még le kellet mennünk a Chinatownba, ugyanis onnan indult a busz. A történet szépség, és amiért itt kezdem a story-t az  az, hogy Judith és az én jegyemet Bilitis nyomtatta ki, mert ő vette meg neten anno egyben, és mondta, hogy akkor hozza magával szombat reggel… 7:35 Bilitis sehol. Na ez volt az első és utolsó, hogy én belementem abba, hogy valaki más hozza az én jegyem is… Mivel Larissáék jegye náluk volt, így mondtuk nekik, hogy ők fogjanak egy taxit menjenek el a buszhoz… és hát feküdjenek a busz elé míg nem, érünk oda... ja és Bilitis-t felhívni sem tudtuk, mert előző este egy buliban elhagyta a telcsijét…7:45-felé már kezdtem ideges lenni… aztán végre  7:50-kor befutott. Rohanás!!!!!! Gyors bepattanás taxiba… és mondtuk, hogy most extra sebességre kapcsoljon (nem mintha amúgy nem, azon közlekednének a NYC-s taxisok, ha nincs dugó), mert 10 perce van, hogy odaérjünk a címrre. Már szálltak be az emberek, de még mindig jobb odaérni valahova az utolsó előtti pillanatban mint az utolsó utániban… hehe. Most már vicceskedem a dolgon, de szombat reggel, ez nem volt ilyen funny…

Első megálló a Yale Egyetem (New Haven, Connecticat) volt. Őszintén szólva engem megfogott a hely… és így utólag is valahogy jobban tetszett, mint a Harvard ahova vasárnap reggel, mentünk. Érdekes érzés volt a Yale-en sétálgatni, nem mondom hogy nem lenne kedvem tanulni ott mondjuk egy félévet… és tényleg olyan meseszerű az egész… de a képek azt hiszem magukért beszélnek. 

Ja és hát amikor hat au pair együtt vág neki egy kalandnak… az nagyon szuper tud ám lenni. Az egész hétvége iszonyú jó hangulatban telt sok nevetéssel a 2-szeri hajnali kelés, a viharos indulás és a Boston-i reggeli -2 fok ellenére.

A Yale után tengeralattjárókat néztük, és voltunk egynek a belsejében is… Engem ez különösebben nem kötött le de egyszer végül is érdekes volt egy igazi amerikai tengeralattjáró belsejében lenni.

Utána mentünk Newport-ba (Rhode Island), ahol a Baker villát néztük meg. Ez egy nagyon-nagyon gazdag amerikai család (Vanderbilt) villája, azaz nyaralója egy csodálatos helyen, az óceán partján. Maga az épület 1890-es években épült elképesztő méretekben a maga 70 szobájával, óriási kerttel kilátással természetesen az óceánra. Sajnos bent nem lehetett fényképeket csinálni, de a netem találtam nektek egy képet a  villa belsejéről is. 

Gondolom senkit nem lep meg, hogy a bútorok, festmények, sőt összességében mindent Európából hozattak. Csak az alsó két szintet járhattuk be azt is csak túravezetővel… ami egyébként nem is volt baj, mert így legalább nagyon sok infót megtudtunk magáról a villáról és a családról, és nem csak néztünk mint a tudatlanok. Ami nekem külön érdekesség volt, és nem tudtam szóhoz jutni a válasz hallatán… megkérdeztem az idegenvezetőt, hogy és hát mikor is laktak, mármint nyaraltak itt utoljára a család tagjai. A válasz: a mai napig itt töltenek nyáron 4-5 hetet, ezért nem is látogatható a villa a nyár közepén. A 3.szintet teljesen modernizálták a család mai leszármazottjai, és visszatérnek minden nyáron… állítólag tavaly valami elképesztő hatalmas party-t is csaptak..

Innen már a következő megálló Boston (Massachusetts) downtown volt. Nem töltöttünk sok időt első este itt. A társaság egy része (rajtunk 6-unkon kívül mindenki) elment vacsorázni valami étterembe… addig mi, akik nem akartunk menni kaptunk másfél óra szabadidőt. Azt tudnotok kell, hogy iszonyatosan hideg volt, így végig vacogtuk ezt az időt… de azért sétálgattunk egyet. Boston az USA legrégebbi város, így nem lep meg benneteket hogy a város nekem… akinek az USA egyenlő jelenleg NYC-vel (ez hülyén hangzik), inkább Európára emlékeztetett. Persze magasabb épületek, meg azért felhőkarcolók is voltak, de közel sem volt olyan, mint NYC. Szerintem még az emberek is mások voltak… Lehet, hogy most hülyének néztek, és azt gondoljátok ez nem normális, de én így éreztem.

Az éjszakát egy motelban töltöttük Boston belvárosától egy olyan 20 percre… a semmi közepén. Amitől nem voltunk olyan lelkesek, de így utólag jobb is, mert különben elmentünk volna biztos partyzni és a második nap csak szenvedés lett volna… így pedig nagyon élveztük, hisz szinte az egész napot Bostonban töltöttük. Ja, és hát ez a motel feeling nagyon komoly volt… én még nem voltam előtte ilyen helyen, de nagyon bejött. Attól eltekintve hogy a szállás, nem a központban van, nem volt vele semmi gond, mert tiszta volt, volt meleg víz, volt még tv is és másnap nagyon-nagyon finom reggelit kaptunk… Ilyen svéd asztalos formában, óriási választékkal.

A második napot reggel 7-kor indítottuk a Harvardon. Nem viccelek reggel 7-kor, -2 fokban. Ennek ellenére lenyűgöző volt a hely, de hát megintcsak szembesülnöm kellett azzal, hogy amerikai egyáltalán nem normálisak. A story: A Harvard azon campusán ahol éppen jártunk (ugyanis nem mindegyik nyitott a bámészkodók számára) ki van állítva egy élethű, vagy talán még annál is nagyobb szobor, mely a megnevezés szerint John Harvardot ábrázolja… ami nem is lenne olyan meglepő, hisz teljesen logikus, hogy szobrot állítanak annak az emlékére, akiről elnevezték, jobban mondva átnevezték az iskolát, ugyanis Harvard nem tartozott az alapítók közé. A csavar a történetben az az, hogy a szobor nem is John Harvardot ábrázolja, hanem az iskola egy jóképű tanulójáról mintáztatta az iskola igazgatója Harvard halála után. Ugyanis az 1600-as években amikor J. Harvard élt nem HD kamerával rohangásztak az emberek, így állítólag nem maradt fenn az arcáról semmilyen képi emlék. Így a mai napig, nagyon sokan hiszik, hogy az egyetemen álló szobor John Harvard… pedig igazából nem is. Erre megint csak annyit tudok, mondani, hogy.. „crazy american people”. 

Ezután bejártuk az MIT-t ahol a  hátsó kertből csodálatosan tárult elénk Boston belvárosa.Minden évben itt tartják a diplomaosztót...felemelő érzés lehet itt végezni és egy ilyen helyen diplomát kapni az biztos. 

Az egyetemek után nyakunkba vettük Bostont, hol busszal, hol egy kicsit gyalogosan és a főbb nevezetességeket néztük meg majd egy körülbelül egy órás hajókázásra mentünk a híres bostoni kikötőből és végül a napot és a kirándulást a Quincy Market-en zártuk. És hát minden képekben szerintem sokkal érdekesebb szóval… íme az ízelítő:... a többi a szokásos helyen:)

 

U.S. első Public Park-ja

State House

 Boston downtown

 

Összességében nagyon jó kis hétvége volt, örülök, hogy elmentünk. És azért szerintem az nem rossz, hogy végül is kevesebb mint egy heti fizumból eltudok menni egy hosszú-hétvégére kirándulni. Nagyon sok szép és nevezetes dolgot láthattam, nem csak képekről már, hanem azt is elmondhatom, hogy jártam ott…. egy szó mint száz, nem rossz ez az au pair élet.

pusszzz
Dóri