Itt létem 2 legproblémásabb hete eddig…

Szóval, hát hello újra… nem tűntem el meg semmi ilyen, csak elég fárasztó napjaim voltak az elmúlt két hétben és  egyik nap valami borzalmas tavaszi fáradság is elkapott…

Több mint két hét telt el azóta, hogy megjöttünk Bostonból… nem is tudom, valami negatív hullám söpört végig az életemen úgy tűnik, így visszanézve… de már vége.  Szóval a bostono-s hétvége után, amit nagyon nagyon élveztem elég fáradtan kezdtem meg a hetet. Hétfőn simán kidőltem este aztán kezdődtek a problémák, igazából nem nekem különösebben, hanem inkább a host családomnak, de ez ugye elég erőteljes kihatással van az életemre.

Nem bocsátkoznék részletekbe, mert akkor fél órán keresztül olvashatnátok, hogy milyen problémás is tud lenni néha még egy nagyon jó host család is ha összejönnek a dolgok. Én így visszagondolva elég jól kezeltem a helyzeteket amik felmerültek, de azért elég nagy sétákra vittem a kutyát este… ha most értitek, hogy mire gondolok.  Már kedden hisztizett Emily, mert másnap klarintéra kellett mennie, amit gyűlöl és gyakorolni kellett… Lara szintén nyűgös volt, mert matekot kellett tanulni mert tesztet írt, host anyám pedig próbálja tartani a diétáját… és hát néha kicsit „upset” mikor megjön a munkából.  Nem tudjátok elképzelni amúgy, hogy itt minden este kiabálnak egymással… szerintem amúgy ez a normális beszédszint, vagy nem is tudom. És ugye mivel a szobám  lakás közepén van mindent elég jól hallok. Ezután következett a kataszrófális szerda, amikor Larának begyulladt a szeme és el kellett reggel 10-kor hoznom a suliból (had ne mondjam, hogy elsőre nem találtam oda… ), aztán velem volt itthon egész nap. Délután összeszedtem a buszmegállóban Emily-t, (aki azzal állt elő, hogy valaki ellopta a klarinétját… minő meglepő)  aztán a két gyerekkel elindultam az orvoshoz. Host anyám kért időpontot ¾ négyre…és hát ugye Emilyt nem hagyhattam itthon egyedül. Nem mondom, hogy örültem ennek a helyzetnek, mert hát azért amit egy orvos mond azt azért nem ártana 100%-osan megérteni. Na mindegy  túlestünk a dokin, után vettem nekik édességet (jófej babysitter vagyok, mindet megengedek) és irány haza. Gyors házi írás vacsi készítés… közben megjött a host  anyám.  Persze totál kivolt a beteg gyerek miatt és  klarinét eltűnése miatt is, ami itt kb 300$ és nem is az övüké volt hanem kölcsönbe kapták. Gyorsan elment a gyógyszerért és a kenőcsért, amit  az orvos felírt. Aztán amikor hazaért robbant csak a bomba igazán. Lara totálisan kiakadt, hogy kapszulát kapott és nem folyadékot, és kiabált, hogy ezt nem fogja soha lenyelni, aztán mikor az anyja megpróbáltata  lenyeletni vele, vissza öklendezte az egészet, majd üvöltve felvonult a szobájába és ránk csapta az ajtót… Na mit tesz ilyenkor egy host anyuka????... „ nekem most el kell mennem mert meg kell csináltatni az adós papírjaimat, majd jövök… Good Luck!!!!! Hát köszi. Na mindegy felmentem a gyerek után, elmagyaráztam neki, hogy ezt muszáj lesz valahogy megenni-e, vittem neki fagyit hozzá meg mindent. Megpróbálta 3-szor is lenyelni… de persze csak nem csúszott le. Na itt feladtam, felbontottam a kapszulát és a benne lévő hatóanyagot belekevertem a fagyiba… és azt végre megette. Mindezt elmondtam neki, és megegyeztünk, hogy akkor innentől fogva napi kétszer joghurtba vagy fagyiba keverve, megeszi… Este kilenc után jött meg a host anyám így aznap csak akkor végeztem. Iszonyatos hosszú nap volt, de egy pozitívum még azért ebben is volt.., a sikeres kapszulás ötletem kapcsán Lara azt mondta, hogy én vagyok a legjobb babysitter a világon… és ha egy nap így ér véget, szinte lefelejted a korábbi eseményeket. 

A gyógyszeres kenőcsős, story eltartott múlt hét szerdáig… ami miatt azért még volta szóváltások.  Péntek is mozgalmas volt, mert Emilyt play datre vittem egy barátnőjéhez, Larát pedig görkorizni a barátaival. Nem is volt semmi gond lepasszoltam a gyerekeket 7-re utána elvileg szabad voltam, így mivel Jenny felhívott hogy nagyon unatkozik és megnézne egy filmet amit épp játszottak aznap este itt náunk  a moziban így beültem vele a 8-kor kezdődő előadásra.  A film is elég szar volt, de ezt tetőzte, hogy kb 15 percenként felhívott vagy Lara vagy a hostanyám valami miatt… na ennyit a mozizásomról. Mentségükre legyen mondva, hogy nem tudták hogy moziba vagyok. De én is hülye voltam mert felvettem, csak hát nem tudtam, hogy esetleg valami gond van-e és mondjuk a host anyám nem tudja felvenni Larát és el kell érte mennem vagy ilyesmi… na lényeg ami lényeg elég szar este volt. 

Másnap hajnali kelés mert suliba volt jelenésem Manhattan-ba reggel 9:30-ra és mivel épp valami javítás volt a vasúti vonalon ahol járok és nem tudtam, hogy késünk-e vagy sem így elég korán keltem és mentem a városba. Gondolom mondanom sem kell, csak hogy ez is tetőzze a hetem nem volt óra, mert épp projekt munkát kell csinálni, melynek keretében Manhattan egy kerületét kell bemutatni és az ott élőkkel interjút készíteni. Ezen még csak nem is akadtam volna ki ha csak sima házi, de az hogy ezt itt angol nyelvórának hívják azon igen. Ugyanis egy-egy ilyen szombat 30$-ba fáj nekem  (jobban mondva ugye 500$-ig a host család fizet) és hát Manhattant a saját szórakozásomra ingyen is fel tudom fedezni.Ja és ugye, hogy nekem elfelejtettek erről szólni... azt gondolom egy e-mailt küldhettek volna. Tény én nem voltam az első órán, mert ugye épp randim volt Mr Harvard-al, de attól még beszéltem velük telcsin, hogy igen megyek a következő héttől és minden.. Amúgy sem voltam formában hát ez még tetőzte a hangulatom. Mivel csak délután kettő-kor találkoztam Larissával az Apple store előtt így addig csak úgy elvoltam. Épp egy reklámfilmet forgattak, a tőzsde épülete előtt, így ott elbámészkodtam vagy két órát aztán visszamentem a Penn Stationre, majd  felsétáltam a Fifth avenue-n a Central Parkig és ott a szép napsütésben kiültem a parkba…sőt blogbejegyzést írtam… csakhát ezt nem volt időm begépelni, így most újat írok nektek…:):)

Délután keresztbe-kasba jöttünk mentünk Manhattanban, többek között lementünk Chinatownba, ahol eltévedtünk persze (mondom ez nem az én hetem volt), vettem egy táskát magamnak aztán találkoztunk még ismerősökkel és együtt elmentünk kajálni egy fincsi és olcsó mexicói kajáldába. Este 10 után értünk vissza RVC-be és mivel én hajnalba keltem, lejártam a lába hazafelé vettem az irányt. Vasárnap elég későn csak olyan 11 felé tápászkodtam fel. A délutánt Larissával és Marthával töltöttem, elmentünk shoppingolni egyet és beültünk kávézni a Starbucks-ba.  Amúgy tényleg durva de nagyon rá lehet szokni erre a Starbucks dologra… tuti, hogy heti legalább egyszer de néha 3-szor is benézek oda...

A múlt hetem se volt zökkenőmentesebb. Most épp a kutya lett beteg őt kellett állatorvoshoz vinnem… ő is kapott két új gyógyszert… Gondoltam, nem gáz előbb vagy utóbb csak összekeverem, kinek melyik gyógyszert kell odaadni és milyen krémmel kit kell bekenni… A hétköznapok nagyon gyorsan teltek, és minden délután kemény tanulás ment, mert mindkét gyerekem tesztet írt. Emily matekot Lara Sience-t. Emberi agy, angolul… köszi, nem is rossz délutáni program. Ez mellet pedig Emilynek írtam plussz gyakorló matek példákat. Épp a mértékegységek átváltását tanulják (ami közel sem egyezik meg azzal amit mi használunk, ugyebár) és az időt. Szerdán ráadásul még valami tavaszi fáradtság is elkapott. Egész délelőtt aludtam, egyszerűen nem bírtam ébren lenni, pedig előző éjjel i8 vagy 9 órát aludtam. Aki ismer az tudja, hogy ez nekem rengeteg. A lényeg, hogy aznap taliztam Nicollal és egyszerűen nem bírtam beszélni angolul. Nem győztem elnézést kérni, de valahogy annyira padlón volt az agyam… de szerintem még magyarul sem tudtam volna.

Péntek eset jó fej au pair voltam már megint. Könyörögtek a gyerekek, hogy menjek el velük plázázni, és annak ellenére, hogy egész délután ölték egymást elmentem velük. Persze este 10-re értünk haza amikor is nekiláttam a projektemnek amit ugye másnapra kellett csinálni. Hajnali fél kettő után végeztem. Szombaton délelőtt suli… végre ugye (ezt se hiszem el hogy én mondom) aztán találkoztam Nicollal és bent maradtunk a City-be.  Elmentünk Manhattan főleg fősulisok lakta negyedébe... vannak fura arcok nem mondom.Tisztára mint egy ilyen jókis 80-as évek beli amcsi filme csöppentem volna. Nagyon bírom NYC-ben hogy átsétálsz egyik utcából a másikba és mintha csak egy másik földrészre, dimenzióba, városba vagy nem is tudom miben lennél. A new yorki-ak mindent megteremtettek maguk körül. Elképesztő... nem tudok újat mondani sajnos, ezt látni, érezni, átélni kell.
Nagyon-nagyon jól érzetük magunk, 1$-is pizzát ettünk meg frozen joghurtot és felfedeztünk egy csomó jó helyet, ugyanis a környék tele van olcsó bárokkal… szóval ezen e hétvégén újra erre vesszük az irányt, és felmérjük az ital kínálatot is… kell egy kis lazítás néha. Este aztán elváltam  Nicoltól, mert ő ment Jersey Citybe kerti partyra- én meg hazafelé vettem az irányt. Úgy volt, hogy este megyünk a csajokkal itt Long Islanden partyzni , de aztán csak éjfél után értek haza, nekem pedig egyedül nem volt kedvem elmenni Jan-nal. Ja igen ő egy új ismerős… au pair boy hehe.  Nekem ez elég furi mondjuk, hogy egy család hogy is fogadhat egy 15 éves lány és egy 11 éves fiú mellé pasi au pair-t… de hát már azért azt megtanultam, hogy az amcsi gondolkodás nem egyszerű.  Mikor hazaértem még itt voltak a host anyám barátai, és egyből letámadtak. Vagy másfél órát beszélgettem velük. Olyan aranyosak tisztára rá vannak hangolódva arra, hogy jön az apukám… Ja igen, az új hír…az APUKÁM végre életében először repülőre ül és meglátogatja kicsi lányát, Yupeeeeeeeeeeee Nagyon izgi… Már most azt tervezik, hogy apu mit fog csinálni, míg itt lesz. Még a nevét is gyakorolták kimondani, olyan cukik voltak Ez az a dolog, amit egyébként annyira imádok az amerikaiakba… annyira tudnak lelkesedni mindenért… és ezt ki is mutatják.

Vasárnap elég későn keltem. Ezt megint egy olyan nap volt, amikor szinte mindenki valamerre másfelé járt, és egész délután lógott az eső lába is… Amúgy egy csomó dolgom lett volna többek között nektek megírni ezt a bejegyzést, de valahogy nem voltam képes nekiállni.  Itthon maradni sem akartam egész nap, mert vasárnap mikor a család is itthon van, nyugodtan nem lehet csinálni semmit. Mármint ezt úgy értem, hogy hát gyerekek és ugye párszor már utaltam rá, hogy nem egy csöndes családdal lakom együtt… Szóval végül egy nagyot skypoltam délután és elmentem moziba Jan-nal. A Soul Surfer című filmet néztük meg,dumcsiztunk egyet és mentem haza… Sok német ismerősöm van itt, de még sose tapasztaltam korábban ilyet. A srác úgy beszél angolul, mintha németül beszélne. Nagyon durván kell koncentrálnom, hogy megértsem mert olyan durva német akcentusa van, hogy az elképsztő. Biztos nekem is van magyar akcentusom, de őt megérteni nem egyszerű... de amúgy jó fej nincs vele semmi gond. Kicsit sajnálom, mert nem lehet neki itt egyszerű haverok nélkül, hisz azért az au pairek többsége, 99%-a lány.
Este csaptam egy Vampire Diaries night-ot,és most végre ott tartok ahol a tv-ben is tartanak. És persze végül megint csak hajnali kettő után kerültem ágyba, mert most már komolyan neki kellett látnom a júniusi nyaralás megszervezésének. Már majdnem minden megvan... a részletek a következő bejegyzésben.

Oh és majd elfelejtettem, host anyám is úgy értékelte, hogy túlságos sok volt ez egyszerre így plusz 100$-val jutalmazta a türelmemet múlt pénteken:):)... és hát jól jön a pénz, mert a 1 hetes szabadságom úgy tűnik 7 nap helyett 12 napig tart júniusban.. és nem olcsó az élet Miamiban  ugyebár :):):)... oh dehogy várom már...

 pussssssszzzzzzzz Nektek

ui: remélem ez nem sikerült olyan negatívra… mert nem volt szándékomban. Még mindig szuper itt minden csak kicsit nehéz volt ez a 2 hét… valószínű ezért volt nehéz leírnom is és ezért született meg olyan nehezen ez a bejegyzés. De ez a hetem már sokkal jobb volt… ami azt is jelenti, hogy lesz hamarosan újabb beszámoló.