A Doyle Family és az új Mary Poppins igaz története... :)

Hát nagyon-nagyon bocsi először is, hogy nem sikerült írnom ilyen sokáig… de valahogy itt egyszerűen rohan az idő, és mindig csak úgy hirtelen eltelik egy nap. Kicsit vicces lehet a cím… de ezt most tényleg úgy higgyétek el, hogy itt ilyen csodaszámba megyek, pedig becs szóra mondom, hogy semmi extrát nem csinálok. Jó az tény nem veszem olyan komolyan ezt a munkaidő dolgot és ha épp itthon vagyok akkor 7végén is elviszem a kutyát sétálni, meg adok a kiscsajnak reggelit, de tulajdonképpen ha kiszámolom, olyan 5 és fél órát dolgozom egy nap, azaz még 30 órát sem a 45 helyett egy héten (ami a max megengedett munkaóra az au pair-eknek és sok család ki is használ), mivel 7végém off teljesen…szóval azt gondolom, hogy belefér. Nem akarom ezt a dolgot komolyan munkának felfogni, és szerencsém van mert ők sem alkalmazottként kezelnek hanem családtagként. És ezt most tényleg komolyan mondom. Általában nem utasításokat kapok, hanem megérnek dolgokra, valentin napra én is kaptam csokit, ha kaját rendelünk vagy hozunk, mindig megkérdezik nekem mit hozassanak és ezek a dolgok nem csak 7köznap vannak így hanem 7végén is ha itthon vagyok esetleg. Este ha úgy van együtt tv-zünk vagy beszélgetünk anyukával… Bár ahogy javul az idő biztos megyek erre arra este… de most még ehhez nagyon hideg van, bőven elég a péntek-szombat-vasárnap este. Szóval miért is a cím… a host családom szerint:

•  Taffy a kutyus imád, mindenhova jön utánam a lakásban, és végre megeszi a kajáját
• Lara, 15%-ot rontott természettudományi tárgyakból a második negyedévben… anyuka kiakadt… múlt héten csütörtökön volt az 3. negyedév első nagy tesztje, egész héten tanultam vele is (ugyanis Emilyvel alapból tanulok) délután (mellékesen jegyzem meg, hogy betéve tudom az emberi szaporodás mind egyes apró biológiai mozzanatát ANGOLUL J)… a lényeg a teszt jól sikerült 95%-os lett.
• Emily-nek sütöttem reggelre tojásrántottát, mert kiderült, hogy imádja… csodaszámba ment, pedig 5 percembe telt, semmi extra nem volt benne
• rendben tartom a konyhát… ami gyakorlatilag annyiból áll hogy be és ki pakolok a mosogatógépből …max 10 perc, ugyanis minden héten jön a takarítónő, aki kitakarítja az egész házat … nem tétel a dolog, mégis odáig vannak tőle
• megetetem és megsétáltatom a kutyát… este mikor anyuka megjön… ezt is megköszönik minden nap… kb 10 perc az életemből és még jól is esik elmenni egy kicsit és Király L Norbit hallgatniJ
• anyuka szerint minden ismerőse imád… egyfolytában rólam kérdezgetnek, mondta is poénosan, hogy az hogy vele mi van már senkit sem érdekel csak az hogy én épp mit csinálok
• a fodrászuk szerint, aki szerintem nem normális teljesen, olyan pozitív és megnyugtató aurám van, hogy teljesen feltöltődik mellettem… OMG, gondoltam.
• engem meg lehet ölelni ( a régi au pair lányt nem lehetett), és ez milyen jó
•  és majdnem elfelejtettem, hogy képes voltam vissza varrni a pom-pont a kiscsaj csizmájára és tudtam nyakkendőt kötni (amit amúgy nem is csak gyorsan csekkoltam neten hogyan kell :) )

Szóval ti is láthatjátok, semmi különöset nem csinálok szerintem. De hozzáteszem, hogy azért ez nagyon jól esik. Tudom, hogy itt ez a normális hogy szeretik egymást az emberek és ezt ki is mutatják, de azért szerencsém van azt gondolom ezzel a családdal. Képzeljétek tegnap este a nagyobbik host lányom (14 éves) megkérdezte, hogy akkor mostantól már ugye a „big sister”-e vagyok :)… nagyon aranyos volt. Szóval ennyit az itt szeretjük egymást dologról… biztos egy idő után too much lesz… de nyáron majd mikor egész nap a gyerekekkel kell lennem biztos lesz hiszti is. Bár az első erőpróba jövő héten következik, az egy hét iskolaszünet.

A héten voltam Emily sulijában is péntek este Family Fitness Night-on. Olyan kis izgatott volt miatt és többször is kérdezett, hogy elmegyek-e és mivel csak este 10:30-kor taliztam Larissával gondoltam, hogy miért ne legyek jó fej kibírom azt a két órát és legalább látok egy amcsi általános isit. Sajna nem vittem fényképezőgépet… de nem olyan volt mint nálunk. Itt sokkal több a játék, és a díszek, és a gyerekek alkotásai a falakon. De ami nekem nagyon szembeötlő volt az az emberek különbözősége. Itt nem nézték ki a másikat, nem számított hogy ki eredetileg melyik nációhoz tartozik, illetve tartozott. Legalább is ebben az iskolában nem. Ide járnak szinesbőrűek, japánok, fehérek, láttam íreket is (elég jellegzetesek, szóval tuti hogy azok voltak) és ugyanez a sokszínűség jellemezte a szülők korát és öltözködési stílusát is. Este olyan 9-re haza is értünk szóval simán elkészültem 10:30-ra. 

Larissa felvette és mentünk is egy helyi szórakozóhelyre (Cannos), ahol taliztunk még egy au pair csajszival Martha-val. Jó kis hely volt. 5 $ volt a beugró és este 11 és hajnali 1 között elég sok pia ingyen volt… Innen olyan hajnali 3 felé mentünk haza… De azt nem értem, hogy miért van az, hogy elmegyek bulizni egy mexicói és egy columbiai lánnyal és mégis a legfehérebb, magyar lány a szimpi a "helyi fazonnak"…. . A bökken csak az volt a storyban, hogy nekem ő nem annyira… de ultra kedves voltam és még a számom is megadtam… csak rosszat… he-he :)) Amúgy én csípem őket nagyon…SŐT... csak ő épp nem volt az esetem :)

A szombat napközben punnyadós és sétálós volt miután szerdán és pénteken napközben túlestem két shoppingolós túrán, este pedig dvd-zés Larissánál… majd vasárnap NYC again :)… de a 7 végéről és a shoppingról egy következő bejegyzésben… holnap vagy holnapután :):)

millió pusz Nektek

Dóri