Egész jól sikerült,bár sokat dolgozós hét… vegyes hétvége.

Hát nem is tudom, hol kezdjem. A múlt hét nem volt egyszerű mert szerdától elég sokat kellett dolgoznom … bár én azt amit csinálok még mindig nem munkaként élem meg. De induljunk kicsit korábbról. Larissa barátnőmtől kaptam egy egyhetes bérletet a Lucille Roberts elnevezésű edzőterembe. Hát mozogni nagyon jól esett de magától a helytől nem voltam hanyatt esve… szóval nem fogok ide bérletet venni azt már hétfőn eldöntöttem, de azért még pénteken elmentem edzeni egyet…  Hétfőn edzés után gyorsan skype az otthoniakkal (másfél óra… ugye anya és apa???J ). És ezután még egy meglepi Valentin napi csoki tortát is gyorsan összedobtam a családnak.  Ja igen a valentin nap. Hát itt tényleg ünneplik, és nem csak a szerelmesek. Nálunk a gyerekek Itunes gift cardot és pénzt kaptak levélben a rokonoktól meg ilyenek. Ja és a legjobb a házak ajtaján a díszek és a felirtok. (I love Honey, Be mine, Love You… és társaik sok-sok szivecske társaságában.) Amúgy komolyan mondom itt tényleg szinte minden 2 hétre jut valami ünnep. Én már nem is csodálom hogy itt mindenki olyan happy mindig… állandó celebration van. :):)

A hétfő után keddem is gyorsan elröppent, délelőtt blogot írtam ha jól emlékszem:), aztán délután a szokásos tanulás. Most éppen Emilynek volt big sience test-je pénteken, téma hegységek kialakulása. Még nincs eredmény… hát majd meglátjuk. De olyan aranyos volt Emily a héten. Képzeljétek volt egy szó (igneous rock) amit sose sikerült kimondanom, és csütörtök este lefektetés közben még kérdeztem pár definíciót tőle… persze nem sikerült kimondanom a szót normálisan újfent, ami miatt elnézést is kértem, de Ema annyit mondott csak  „ ne izgulj nem gond én megértem amit mondasz”… ami nagyon jól esett a kis lelkemnek.

És hogyhogy lefektetés ugye… mert hát az nálunk anyuka terepe már. Igen ez volt az a hét amikor host anyám elutazott Floridába szerda reggel és csak péntek éjjel jött haza. Igen jól érzitek 3 teljes nap a gyerekekkel és egyedül, 24 óra meló… mondanom sem kell hogy nem aludtam egyik éjszaka sem az igazak álmát. Kicsit izgultam bevallom őszintén, hogy mennyire fogadnak majd szót meg ilyenek, de így utólag azt mondom nem is volt olyan vészes. Igazából akkor rettentem meg amikor kedden este Emily több mint fél órán át keservesen zokogott, hogy elmegy az anyukája. Itt már paráztam egy kicsit… ezt a szerda reggeli zokogás követte. Azt gondoltam magamban, hogy te jó ég… mi lesz ha végigsírja a 3 napot. De aztán szerda reggel megvigasztaltam és simán elvoltunk ebben a 3 napban. Elfáradtam nem mondom, de összességében mondhatom, hogy szót fogadtak nekem, és csak olykor-olykor táncoltak az idegeimen. :)  Pénteken még egy barinőt is kaptam ajándékba délután 4-től… De képzeljétek, a host anyám azon kívül, hogy minden nap annyiszor megköszönte a telefonba, hogy velük vagyok ahányszor beszéltünk és amikor hazajött megölelt, hogy köszöni szépen hogy nyugodtan elmehetett, a heti fizum mellé kaptam extra 100$-t valamint szombat-vasárnap-hétfő off dayt. Úgyhogy nem panaszkodom.

A 7végém most nem sikerült valami szuperül, mint az eddigiek. De sok volt a zavaró tényező a történetben. Többek  között az, hogy egész péntek éjjelig úgy volt hogy vasárnap délután 4-kor cluster meeting, a 3 nap közepén ügye (ami már szerda estéről lett átrakva)... had ne mondjam hogy 3. időponra került. Az itteni legjobb barátnőm Larissa elutazott vasárnap Floridába egy hétre a családjával Disney World-be, szombaton pedig egész nap dolgozott. Jennyfer nem ment sehova mert vasárnap utazott Californiába, Julia elment D.C.-be… szóval nem sokan maradtunk.

Szombat reggel elmentem megnézni egy másik edzőtermet (ahova a korábbihoz hasonlóan 7 napos ingyen jeggyel érkeztem )… és hát olyan szuper step órán voltam amit nem tudok elmesélni. Olyan izomlázam volt még hétfőn is… Itt nem olyan csöndes, egy step óra, hogy csak az oktató beszél mint nálunk. Itt kiabálnak azok, akik az órán vannak, számolnak együtt meg ilyenek. Nekem bejött nagyon a dolog. Ez az edzőterem sokkal jobb mint amit korábban próbáltam, sokkal több gép, szuper órák, uszoda. Lényeg ami a lényeg ide venni fogok még a héten bérletet. Mindamellett, hogy sokkal jobban felszerelt azért is jó, mert nincs belépési díj meg semmi csak 2 hetente 15 dolcsi… és akkor hagyom ott amikor akarom. De a legjobb a parkolás. Ezt muszáj leírnom, mert ezen annyira fenn akadtam...:Megálsz ahogy épp tudsz, mármint ezt úgy értem, hogy 5-6 sorban állanak a kocsik egymás mellett, ahol értelem szerűen a harmadik vagy negyedik sorban lévő nem tudna kiállni... na hogy működi ez Ameikában??? kulcs bent hagy a kocsiban, kényelmesen bemész edzésre, végzel, és kint megkeresed a kocsid, a parkolgató fószer nekem mondta merre induljak, és a kulcsod ott lesz a szélvédőn... Na ezt próbáljátok meg Pesten...:):)
Amúgy szombaton itt két számomra új au pair lánnyal voltam, akikkel csütörtökön taliztam a Starbucks-ban. Egyik lány nem is azzal az ügynökséggel jött amivel én csak a másik lány host szüleinek a barátjánál au pair. De nagyon aranyos tök jóba lettünk… tuti, hogy talizunk majd még. Szóval szombaton edzés után délután itthon voltam pihiztem meg ilyenek… és az az igazság hogy szerintem meg is fáztam, vagy elkaptam Ema-tól valamit, mert ő is betegeskedett a héten. Vasárnap Citybe menést terveztem és fel is dobtam az itthon maradt csajoknak hogy menjünk be és csináljunk valamit. Persze a két lány lekéste a vonatot… no comment, de én ha már az állomáson voltam, mindenképp be akartam menni. 

Amúgy elég szarul voltam (lehet kicsi hőemelkedésem is volt) de nem akartam otthon lenni egész 7végén. Így bementem egyedül NYC-be. Amit szeretek, mert néha jó ám csak egyedül jönni, menni… hát még ha nem fagyos szél fúj. Na mindegy eltökéltem útközben, hogy irány a downtown... megnézem a Ground Zero-t és a Wall Street-et magamnak. A pénzügyi negyedbe végül nem jutottam el, mert beszabadultam egy Century 21 üzletbe… ahol eltöltöttem vagy egy órát. Aztán már eléggé betegnek és összefagyottnak éreztem magam ahhoz, hogy haza vegyem az irányt. Beszereztem a kis muffinom a hazaútra és már száguldott is velem a vonat Long Islandre. Azért csináltam nektek pár képet. 

Nem semmi amúgy a környék és az építkezés ott.  Valami furi érzés kapott ott el… nem is tudom, valami rossz… de ezt hagyjuk is. Mikor hazaértem meséltem a host anyámnak, hogy merre jártam, és kiderült ott dolgozik fél mérföldön belül. Azt ígérte egyszer majd elmeséli azt a napot… ugyanis dolgozott.

A hétfő nagy részét megint csak otthon töltöttem (tudom most azt gondoljátok miért, de ez így alakult). Amúgy alig kaptam levegőt és megint havazott is egész délelőtt. De azért nem feküdtem egész nap ám. Délelőtt segítettem kutyit fürdetni. Ó hát Taffy-t még mindig imádom… és már neki is én vagyok a kedvence a családból. Annyira cuki pofa, hogy meg kell zabálni. Aztán elmentünk tankolni…mert hogy itt még a kocsit se nekem kell tankolni. Na ezt hallgassátok: beálltunk a benzinkútra, mondta a host anyám, hogy tele kéri, aztán odaadta az egyik bankkártyáját, a kutas besétált lehúzta, visszahozta a kártyát és aláíratni a bizonylatot… igen, ki se szálltunk, még fizetni se. Na ezt nevezem én kényelemnek. Következő alkalommal már egyedül megyek, és mondta a host anyám, hogy csak szóljak kérjem el a bankkártyáját, és firkantsam a nevét a bizonylatra. Oh hát köszi… ez menni fog. :)
Este 5 felé azért csak kimozdultam vásárolgatni egyet President’s Day alkalmából. Ezt meg is ünnepeltem egy új fülhallgatóval az mp4-emhez és két újabb ruhadarabbal… muszáj volt kicsit elmenni autókázni egyet.

Mint látjátok nem miden 7vége sikerült tökéletesre, de ha visszagondolok a hétre az egészet véve igazán jó volt. Kerestem + 100$-t, kiderült, hogy nem kell egyáltalán tankolnom a kocsit, és még talán tv-t is tudok intézni majd a szobámba. Szomorkodásra pedig semmi okom, azt hiszem…. főleg hogy talán már gyógyulóban a náthám (vagy bármi is legyen ez, amitől megint eldugult a nózim), mert nem volt ez azért olyan rossz, és két újabb ismeretséggel is zártam a hetet.

A héten itthon vannak a gyerekek… Hát nem egyszerű el kell mondjam (mondom ezt így egy nap után), de a hétvégén nyilatkozom a teljes hétről.

pusz-pusz Nektek odahaza.

Dóri