Néha felettem is vannak felhők, de tudom… utána mindig jön a várva várt napsütés /part 1

Hát igen… valóban nem volt egyszerű az elmúlt hét számomra több okból sem.

Először is ugye itthon voltak a gyerekek… akik ugye barátnőket, sleepover party-t és egyéb cukiságokat szerveztek a szünidős hétre. Másod sorban pedig többen sem voltak itthon a héten, mert ahol a család nyaralni ment ott vagy vitték az au pairt magukkal, vagy szabira küldték… azaz nyaralni ment valahova. Legjobban Larissa hiányzott, aki Orlando –ban Disney Land-ben töltötte a hetet a családdal. Azért hiányzott ő olyan nagyon mert ő az akivel itt szinte mindent megtudok beszélni…

Na  a lényeg ami a lényeg, hogy nem taglalok mindent részletesen, mert az iszonyatosan hosszú lenne… kezdem is gyorsan a keddi nappal. (hétfőn ugye nem dolgoztam mert anyuka szabin volt és kimenőt kaptam:)) Mozi volt tervbe délután Lynbrook-ban, amit a gyerekek meg is néztek ( Gnomeo&Juliet). Én kimaradtam a mókából, ugyanis nem sikerült normális parkolóhelyet találni…. Na most mit tud tenni egy au pair ilyenkor, 20 perc üres parkolóhely keresés után...? Megveszi a jegyeket a gyerekeknek és kint marad a kocsiban, gondolván inkább egy elszalasztott mozi, mint egy összetört kocsi vagy egy bünti… így beértem egy isteni finom shake-el. Azt tudni kell azért, hogy ide 4 gyerkőccel mentem, ugyanis Lara elhívta 2 barátnőjét akik, aztán mozi utána a délután többi részét is nálunk töltötték.

Szerdán a bementünk a host mammy-m barátnőjével Eilee-nel kocsival a városba, hogy megnézzük az American Museum Natural and History-t. Nagyon jó volt az egész nap… annak ellenére, hogy még véletlenül sem voltunk a múzeum olyan részén ami engem is kicsit jobban érdekelt volna… de ha jól emlékszem, minden nap ingyenes a belépő az utolsó 2 órában… szóval majd pár alkalommal megnézem azt amire én is kíváncsi vagyok… De az autózást NYC-ben azt nagyon élveztem, egyszerűen imádom a várost… szóval pár új kép a szokásos helyen :) Majd aztán este itthon mentünk el vacsizni, a Churchill nevű helyre. ( Igen Kedves rokonaim… nem csak Balatonakarattyán lehet a Churchill-be járni vacsizni hanem NY-ban – hehe). És megettem az első igazi amcsi hambim…. nem mondom fincsi volt! De az nagyon durva amúgy, hogy itt az éttermekben általában mire kihozzák a kajádat, amit kértél jól laksz a többi előétellel. Itt pl több féle snacket kaptunk mini vajjal (ami nagyon sok helyen van és nem fizetsz érte.. egyszerűen jár és kész) valamint a host anyám rendelt tacos-t csipegetni… nem hazudok 4 féle szószt és 6 féle zöldséget is kaptunk hozzá… és csak ezek után jött a hambim. Gondolom már értitek mi a túlsúlyosság egyik oka. (az óriás adagokról pedig már írtam az első salim kapcsán). Itt jegyezném meg, hogy a hétvégi apróbb shopping során tapasztaltam, hogy a gyerek osztályon 42-ig méretezik a ruhákát. Nagyon durva..., én tudok magamnak válogatni a gyerek fashion-ből…

A gyors kitérő után azt azért hozzátenném ehhez a klassz naphoz, hogy az egyik legrosszabb napom is volt egyben. Ugyanis először éreztem azt  (egyébként a hazaúton már a kocsiban), hogy elfáradtam agyilag… nem bírok több angol szót ezen a napon feldolgozni, megérteni… nem hogy párbeszédet folytatni. Ez volt ugye az első olyan napom, hogy egy amcsi felnőttel,töltöttem az egész napot és komolyabb dolgokról is szó esett…és ugye egész nap koncentrálnom kellett, plusz azért a gyerekekre is figyelni a múzeumban. Egy ilyen nap teljesen más mint mikor más au pair-ekkel vagy. Szóval nem voltam valami jó passzban. 

Próbáltam közben a hét folyamán szervezni a 7végét is… de valahogy úgy alakult, hogy senkinek sem volt épp ahhoz kedve amihez nekem. Hát igen, különbözőek vagyunk, nem mindig találkoznak az igényeink.

Csütörtökön napközben host gyerkőceim bonyolították túl az életem itthon (nem mentünk sehova, mert délután 2-re a Emily-nek időpontja volt a dokijánál, ahova azért hordják, mert szerintük túl kicsi. Spec szerintem egyszerűen ilyenek a génjei… azért ne várjuk már el, hogy egy kínai származású kicsilány akkora legyen, mint egy hambi-evő amcsi. Ő is azt eszik pesrze,hisz amerikai és itt él, de ettől a génjei nem fognak megváltozni. Na mindegy… Este Larának itt alvós bulija volt… Én nem bírtam tovább és elmentem megvettem a bérletet az edzőterembe este meló után és ha már ott voltam akkor cardioztam is. Muszáj volt már levezetnem a heti feckót valahogy… és akkor nem is említettem a manager Guy-t… (aki nagyon édes :) … bár gyanítom hogy ezt a benyomásom az is befolyásolta, hogy a hétre sok volt már a gyerekekből.

Péntekről röviden csak annyit, hogy Emily volt hivatalos ott alvós szülinapi buliba, ami miatt egész nap nyűgös volt ugyanis nem akart ott aludni, ezért bármit is csináltunk, arra ő 20 perc után azt mondta uncsi. Úgy volt délután könyvtárba megyünk, hogy a taksi néni nyugiba takaríthasson, mert bőven volt mit. Ezt Emily keresztbe szervezete ugyanis jött a barátnője, aki itt volt este fél hatig. Este megjött a host anyám és elvitte őt a buliba… végre, mert azért az aznapi  vagyis talán a heti türelmem, kezdte a végét járni, amit a takarítónő is tovább feszegetett aznap… de a péntekről bővebben, a valamint a hét naposabb oldaláról a part 2-ben pár napon belül képekkel újra…

pusz-pusz Nektek

Dóri