2011. május 19., csütörtök

2 hétvége és másfél hét összefoglalása dióhéjban :):)


Bocsánat, hogy eltűntem ilyen hosszú időre… de valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy csak nem ültem neki blogot írni… na de most bepótolom, szóval ime az elmúlt két hetem „pár „ mondatban…hehe.

A 2hete hétvégén meglátogatott Amela. Ő egy bosniai lány… (szóval otthon sem lakik olyan messze), és amikor Bostonban voltunk akkor ismertem meg. Szombat délután találkoztunk a sulim után itt RVC-ben.  Aztán lementünk piknikezni egyet Long Beach-re a tengerpartra. Persze nem is mi lennénk, ha nem támadt volna fel a szél és bújt volna el a nap de mindegy, mi így is élveztük és végre volt időnk dumcsizni… azt hiszem jóban leszünk. Azt az egyet sajnálom csak, hogy elég  messze lakik tőlem… de a nyáron egy hónapra leköltöznek Long Beachre a host családjával, szóval akkor sokkal többet tudunk majd talizni. Este aztán irány a City. Nehezen indultunk el, mert elég rossz idő lett olyan 6-7 óra felé, és már úgy voltunk vele, hogy nem is megyünk. Én azonban megígértem Nickynek, hogy megyünk a kedvenc Pub-unkba inni (ahol ugye a múltkor a beer-pong VB-re edzettünk)… szóval menni kellett.
Taliztunk a Penn Station-n Nicky-vel aztán irány az éjszakai Manhattan. Voltunk pár klubban iszogattunk dumcsiztunk, jöttünk mentünk, szuper kis este volt. Hajnali fél 4-re értünk haza. Másnap reggel nem keltünk korán had ne mondjam… még az ágyból megnéztünk egy filmet, majd olyan fél egy felé visszamentünk a City-be. A vasárnapi már mondhatnám, hogy szokásos program sétálás NYC-ben … ezt még mindig imádom. Ha jó idő van szinte sose ülök subway-re mindig gyalogolok ha tehetem. És ez nem vicc, de annyit hogy azt úgy higgyétek el hogy ezután a vasárnap után vízhólyag lett a talpamon. Elmentük többek között a Roosevelt Islandre, ami azért különleges, mert ilyen libegőszerűséggel, lehet átmenni a szigetre.  A jegy tök olcsó mivel ez olyan subway vonalként működik (2,5 $... nekem ugye ingyen mert a host anyám metrókártyáját használom), és hát a kilátás nem semmi.Nem vagyok jó videózásban, főleg akkor nem ha folyamatosan dumálnak hozzám (folyamatosan szórakoztatott az ürge akik az ajtót nyitotta (vagy mit csinált))...de azért gondoltam összedobom a látványt nektek. A profi NYC képekre még várnotok kell júliusig, Juca akkor érkezik... :):)

Este aztán még elkísértem Amelát a Grand Central-ba mert onnan ment a vonata haza. Megígértem neki., hogy nyáron amikor már tuti jó idő lesz akkor meglátogatom. Sajnos a semmi közepén lakik, de legalább van medencéjük…szóval amikor már nagyon sok lesz majd a gyerekekből a nyáron, akkor elmegyek hozzájuk egy hétvégére feltöltődni.
A múlt hetemről csak annyit, hogy a gyerekeim nem a jobbik formájukat hozták, szóval nem volt egy könnyű hét. Hozzáteszem hogy mindegyik ilyen éves tesztet írt (olyasmit mint amik nálunk is vannak, és országosan minden suliban megíratják az adott évfolyamokban….tudjátok olyan szintfelmérő szerű), de ettől függetlenül nem hiszem, hogy kifejezetten kibírhatatlannak kellett volna lenni.  Egyszerűen azt még így 4 hónap után sem tudom felfogni, hogy egy 14 éves gyerekkel, minden este azon vitázom/könyörgök fél órát, hogy fürödjön és reggel 10 percet hogy felkeljen, 10percet hogy fogat mosson, és még 10-et hogy időben elinduljon, mert különben lekési a sulibuszt… jó persze tudom nem megnevelni kell ( Csilli megmondta, hogy nem az én gyerekem, szóval nem kell a szívemre venni a dolgokat, de ez azért néha sok)… de hagyjuk is. Nehéz hét volt ennyi. Nem mondom hogy nem lehetett túl élni,és amúgy is ilyenkor mindig arra gondolok, hogy bár néha ezt is el kell viselnem (és tudom, hogy másnál ez mindennapos és sokkal rosszabb dolgok is történnek, ugyanis az én gyerekeim és családom jó, sőt nagyon jó családnak számít) de ezért több fizetést kapok mint otthon az átlag kereset, (amit nagyrészt szórakozásra költök) ha kedvem tartja csak beugrok Manhattan-be,  eljutottam már Jersey City-be, Bostonban, sétálgattam a Yale és a Harvard Egyetemen, és már az is biztos, hogy júniusban a Bahamákon és Miami-ba pihenem ki ezeket a „fárasztó” dolgos hétköznapokat. Na ugye, hogy ebből a szemszögből már egész irigylésre méltó a helyzetem :):):)

De azért jó is történt a múlt héten. Többek között az, hogy megvettük apukám repjegyét, aki már tuti biztos, hogy szeptember 5-én délután landol a JFK-n, és eltölt itt velem 3 hetet. Alig várom már, hogy megmutathassam neki NYC-t, Long Beach-t, valamint együtt megnézzük majd a Niagara vízesést is.

Szerdán Nickyvel lementünk joggingolni a tengerpartra… tudjátok, mint a filmekben , akiknek nincs más dolguk napközben... :):)  és hát futottunk és futottunk és terveket szövögettünk a jövőnkre nézve…  Ezt most nem részletezném, maradjunk annyiban tervek, na  azok vannak, nem is akármilyenek… majd meglátjuk. Ja és majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy miután Nicky dél-afrikai és az ő beach-ük hemzseg a fehér cápáktól, így jó pár dolgot megtudhattam eme kedves állatokról, és arról is hogy mennyi kamu dologgal etetnek minket a filmek ezekkel az állatokkal kapcsolatban.

A hétvégém elég eseménymentesen telet, ha csak  azt nem tartjuk eseménynek hogy shoppingoltam egy kicsit szombaton és vasárnap is. Szombat reggel suliban voltam, után elvertem pár dolcsit és gazdagodtam pár ujj ruhadarabbal,és suli után lófráltam egyet a Times Square környékén de után nem sokkal jöttem is haza, ugyanis dolgoztam szombat este. Nincs rossz sorom, mert igazából ez volt az első szombat este mióta itt vagyok hogy dolgoznom kellett, és ezt is tudtam előre már vagy három hete. És a nehéz hét után nem sok dolgom volt. Emilynek itt aludt a barátnője, szóval a két kicsi jól elvolt Lara pedig elvonult a szobájába. Így azon kívül, hogy 20 percenként rájuk néztem és adtam nekik vacsit semmi dolgom nem volt… so it was a so easy job.

Vasárnap szabad voltam a többség azonban nem volt itthon, mindenki elment Montrealba (ugye ez az a kurzus, amit én lemondtam az angol tanfolyam miatt… nem kellett volna). Larissa egész szombaton dolgozott mert első áldozása volt a host fiának és nagy party volt náluk, de még a héten megbeszéltük, hogy vasárnap délután csinálunk együtt valamit. Így reggel felkeltem lementem edzeni egyet, majd hívtam Larit olyan 11 felé, hogy akkor mi legyen. Tök fáradt volt és benyögte, hogy hajnali 3-kor feküdt le és nincs kedve menni sehova… great, gondoltam. Persze tudom van ilyen, hogy az ember tök fáradt és nincs kedve... szóval nem haragudtam meg rá ezért. Így úgy döntöttem, miután nagyon lógott az eső lába, hogy beiktatok egy múzeumot délutánra…tök nem volt kedvem itthon ülni. Hát amikor el akartam indulni leszakadt az eső… de mintha dézsából öntötté volna, így itthon maradtam. De nem bántam meg mert egy tök jót beszélgettem a szüleimmel, aztán elálta az eső is, így kocsiba pattantam és autóztam és shoppingolt-am egyet.

Ezen a  héten hétfőn és kedden egész nap dolgoztam, mert Lara beteg volt, és nem ment suliba. Hétfőn napközben még a szobáját is kitakarítottuk, és azt őszintét megvallva nem is volt olyan vészes, bár azért estére mindig elfáradtam… ja és nem tudtam menni edzőterembe napközben, ez volt az egyetlen problémám. Esténként nem mentem sehova, mert viharral és szakadó esővel  küzdöttünk egész hét elején…és hát ilyenkor az embernek nem sok kedve van menni…
Szóval igazából semmi izgi, már nagyon várom az igazi nyarat ( főleg a nyaralásomat így az elején :):))… ha minden jól megy akkor június első 7végéjén átruccanunk a csajokkal Maryland-államba egy hétvégére, majd meglátjuk.

Pusz Nektek NY-ból 
Dorka

ps: a következő bejegyzésben pedig elmesélem, hogy mit kerestem tegnap a helyi rendőrségen, és hogy megtanultam, hogyan is kell profi módon kocsit feltörni … de ez egy hosszú story, szóval nem akartam ide zsúfolni ...

3 megjegyzés:

  1. Izgi lesz a következő bejegyzés is! :) Már nagyon vártam ezt a postot is! :D

    VálaszTörlés
  2. Mivan????A legizgalmasabbat le sem írod???:D

    Anyway,a videó nagyon teccet, főleg a roxette zenéjével!!!És már azt is tudom, hogy zöld a kedvenc színed:) Lassan kint leszek!!

    Légy jó!!és várjuk az új bejegyzésed!!!

    juca

    VálaszTörlés
  3. Na véégre, már nagyon vártam az újabb bejegyzést. :)

    És én kiváncsi lennék a cápás storykra, de nagyon!

    VálaszTörlés