Hosszú munkanapok… szóval megérdemeltem a remek hétvégét:)

Ott hagytam ugye abba, hogy hétfőn még itthon voltak a gyerekek és anyuka is. Ennek örömére meg is kértem gyorsan hogy had léphessek már le korábban (4-kor), mert találkoztam Bettivel a Cityben. Ő az a magyar lány akivel együtt dolgoztam az rtl-nél, és olyan rendes volt, hogy egy csomó cuccot hozott nekem még otthonról… na ennek az utolsó részét kaptam most meg. Jó volt egyet magyarul dumcsizni, beszereztünk egy finom frappuccino-t, a Starbucks-ban aztán kiültünk a Rockefeller Centre elé…

A hétköznap többi részét nem kevés munkával töltöttem.  Bár a gyerekek visszamentek a suliba, ami számomra ugye azt jelentette, hogy visszakaptam a kis napközben 6 órás szabadidőmet, amit ki is használtam mert újra belevetettem magam az edzésbe. Azonban minden este olyan 8 és 9 között végeztem. Ami tudom másnak a normális időpont… de nekem túl késő.Nem vagyok én ehhez hozzászokva…hehe. Anyukának mindig volt valami elintéznivalója, szóval még fogorvoshoz és körmöshöz is én vittem a gyereket. Ja és ha két gyerekre vigyázol ugye annak az a szépsége, hogyha a nagyot kell vinned valahova a kisebbet is vinned kell magaddal… éljen. Szerencsére egész jól viselik egymás társaságát, és nem öli a két gyerek egymást nyilvános helyeken… szóval akár még azt is mondhatom, hogy más amcsi gyerekekhez képest tudnak viselkedni…

Aztán jött a hétvége, ami már péntek estével indult, nem is akárhogy. A francia lánynak Bilitisnek ünnepeltük a 21-ük szülinapját. Ami itt mérföldkőnek számít. Úgy volt, hogy  nála lesz egykis összejövetel és irány a City. Ez elmaradt mert ő is csak fél 9-kor végzett, és én sem mentem, merthogy megígértem Lari-nak hogy együtt megyünk és ő ugye álalban csak olyan 9 körül végez. Így abban maradtunk, hogy a Cityben találkozunk… de semmi kialakult trev nem volt, hogy hova is megyünk vagy ilyesmi. Nem mintha olyan nehéz lenne találni egy jó helyet Manhattanben, hanem azért mert voltak 4-en akik 21 alattiak és számos helyre ha ők be is jöhetnek, számukra nem olcsó a belépő… mármint au pair fizuhoz mérve.
Larissa felvett kocsival így mentünk le a vasútra… had ne mondjam, hogy lekéstük a vonatot (de nem csak mi a csajok is… szóval nem volt gáz annyira), bár nekem volt egy kicsit nincs is már kedvem elindulni feelingem. Ugyanis abban biztos voltam, hogy én csak hajnali negyed háromig maradok, mert reggel 9:30-kor újra jelenésem volt Manhattanben a suliban. Lényeg ami a lényeg találkoztunk a Penn Station-on és onnan végül úgy döntöttünk, hogy akár van promoterünk akár nincs becélozzuk a La Pomme nevű helyet, ami nekem elsőre nem jött annyira be anno… de most szerencsére pozitívan csalódtam. 
Szóval álldogálunk ott az utcán 13-an csajok mert várunk még 2 lányra egyszer csak megáll mellettünk egy hatalmas hummer limuzin… és mutogtaja a pasi a táblát, hogy „availabale”… azaz szabad ha kell a miénk. Be kell valljam kicsit elkap minket itt néha a new yorki feeling, de azért erre már mi is azt mondtunk, hogy túl sok túl drága és amúgy is csak kb 15 utcára megyünk innen… De Bilitis, ugye szülinapos révén, azért csak csak odament a sofőrhöz. És nem fogjatok elhinni de total ingyen elvittek minket…. Azt hittem leesik az állam, és ilyen csak a mesében van… de tényleg oda vittek ahova mi akartuk, tényleg nem fizettünk….és áhhhhhhh ez hihetetlen.
Ahova mentünk aznap este 20$ volt a belépő éjfél után, amit én 2 órára nagyon nagyon nem szándékoztam kifizetni… és láss csodát, az utcán belebotlottunk egy promoter srácba aki bevitt minket ingyen a 21 év alattiakat 10$-ért és még ingyen piát is kaptunk. Így végül szuperül sikerült este lett. Amúgy nem lenne ezzel a hellyel semmi bajom ha egy kicsit nagyobb lenne, ugyanis a zene jó, közel van a Penn S-höz… szóval majdnem tuti. De így néha egy-egy estére simán elmegy.

Szombat reggelre aludtam vagy 3 órát úgy vágtam neki 4 óra sulinak. Nem voltam vészesen fáradt, simán bírtam… de azért a szünetben egy energiaital jól jött. Igazából még mindig nem ajánlom ezt a dolgot senkinek, de nem is a tanár hanem a két német csaj aki egész órán röhög és németül dumál az idegesítő…

Suli után még gyorsan elugrottam a TQ-re és bugrottam a Disney Store-ba. A vonat sikeresen épp lekésve, szóval semmi nem menthetett meg végül két apple pie-től (1$-ért) a McDonald’s-ban.  Onnan gyorsan pár szót váltottam anyuékkal (free wifi everwhere… THX God), és irány haza, mert délután végre tudtam egy jót beszélgetni Anitával az otthoni egyik legjobb barátnőmmel. Mióta kint vagyok még ez nem sikerült, így tök jó volt dumálni… csak úgy mint régen (majdnem).

Aztán bepattantam a kocsiba és mentem Floral Park-ba Nicky-hez. Nem volt szegény péntek este  jó passzban és szombat este kivételesen dolgoznia kellett, én meg mivel amúgy se mentem volna sehova este kitaláltuk, hogy akkor ott alszom nála és babysittelünk együtt. 7-re értem át, sütöttünk pizzát a gyerekekkel meg dvd-tünk. Kelly (ő Nicky host gyerkőce) éjfél után aludt el, a szülők pedig fél kettő fele jöttek meg. Után még dumcsiztunk vagy háromig.

Vasárnap így lazy napot tartottunk, azaz kelés olyan 10:30 felé. Felkelés után autóztunk egyet a környéken, ami csodás… aranyos kis kedves házikók, újonnan épült lakóparkok, és hát 16 handles frozen yogurt…. isteni a joghurt. Nem viccelek már törzskártyánk van... ne mondjatok semmit!!!! 

Aztán délután irány Long Beach egykis tengerparti sétálás. a MELEG homokban. Itt találkoztunk Larissával és Martha-val és egy jót dumcsiztunk… Olyan durván sütött a nap, hogy a felsőmnek a pántjának a nyoma meglátszott utána a bőrömön… végre gondoltam itt a nyár. De a héten persze megint szar idő van, tegnap zuhogott egész nap az eső, ma pedig fúj a szél…… mindegy csak lesz már nyár itt is valamikor. Ja és majdnem elfelejtettem egy pasi épp mellettem fogott egy halat a tengerparton, én meg persze egyből megkértem egykis pózolásra, hogy apukámnak aki nagy horgász csinálhassak egy fotót. 

Vasárnap olyan 6 felé értem haza. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, mert össze vissza ölelgettek, hogy végre megjöttem. Kb mintha 1 hónapra mentem volna, pedig csak egy estét nem aludtam otthon… őszintén én ezt kifejezetten élveztem. Nagyon szeretem őket, meg minden, de ez a máshol alvás jól jön néha.  Mikor hazaértem épp ott volt nálunk Marge és Bill,ők Karen barátai, akiknek ő fiatal korában babysitterkedett, egy idősebb házaspár de nagyon jó arcok. Totálisan be vannak  zsongva attól, hogy szeptemberben jön apu (bár nemcsak ők) Kiderült, hogy mindkettőjüknek szeptemberben van a szülinapja és mivel apunak és nekem is így kitalálták, hogy akkor idén egy nagy-nagy szülinapi party-t szervezünk. Szóval apu készülj mert itt az amcsik már nagyon be vannak sózva… hehe.

Hétfőn újra elkezdődött a szokásos menet. Reggel fél 8-ra elvittem Emilyt sport club-ra aztán irány az edzőterem. Itt értesültem a Bin Laden-es story-ról. Nagyon durva amúgy hogy itt a City-ben milyen népünnepély  volt… 
Este irány a mozi Larival, és megnéztük a Water for Elephant című filmet. Én nagyon kíváncsi voltam Rob Pattinson-ra hogy milyen mikor nem vámpírt játszik. Nem egy eseménydús, pörgős film és nem tudom milyen hatalmas jelenetek sincsenek benne, de egy estére jó volt. Elég későn kezdődött így fél egy múlt már mire hazaértem.  Aztán kedden csak edzőteremben voltam, mert szerda reggel Karen business tripre- ment Washington DC-be és csak ma délután jött meg, és gondoltam jobb azért ha kedd este is itthon maradok, hogy nyugodtan megtudjunk beszélni mindet…

A szerda és a csütörtök elég fárasztóra sikerült. És csütörtökön ennek tetejében még egész nap itthon is kellett lennem, így az edzésem is kimaradt. Szerdán alig bírtam ágyba tuszkolni a gyerekeket (negyed egykor még fennt voltak) Emily kb fél óránként elkezdett, sírni, mert hogy szerinte az anyukája hazudott neki, mert azt ígérte, hogy nem megy el. Ami ha így történt valójában nem volt egy fair megoldás,a  host mami részéről. Ő azt mondja reggel a gyereknek, hogy itt lesz délután aztán mikor szegény gyerek megjön a suliból nem találja… poor au pair,meg szenvedjen vele… na ja. Amúgy azt mondja, hogy ő ezt nem mondta Emily-nek… hát nem tudom.  Na mindegy a csütörtök már sokkal simábban ment, 9:30 körül sikerült lefektetnem őket, és most nem kellett az ágyuk mellett ülnöm se mint előzőnap este.
Péntek reggel elindítottam a gyerekeket a suliba, és Floral park felé vettem az irányt Nickyhez. Csaptunk egy igazi csajos napot. Beültünk egy körmös szalonba… itt a nyár úgyhogy ránk fért egy pedikür-manikür project. Utána elmentünk shoppingolni, és frozen joghurtot enni. Igen jól látjátok, tipikus amcsi csajos délelőtt… hát ez van ,ha már az embernek nem kell dolgozni napközben el kell ütni valamivel az időt…hehe. Had ne mondjam újabb utazós tervünk született… ez most csak egy 7vége, de úgy néz ki, megnézzük magunknak New Orleans-t augusztus végén, de majd meglátjuk… remélem összejön. 

De vissza a jelenbe, és a valóságba. Végre péntek, jól jön 2 nap szünet, bár nem panaszkodom, mert a múltkori alkalomhoz hasonlóan most is megkaptam a plusz 100$-mat… de azért minden héten nem örülnék ilyennek. Mondjuk minden másodikon... Holnap meglátogat Amela (ő az a lány aki velünk volt Bostonban, egyébként boszniai), és nálam is alszik a 7végén.  Szóval mozgalmas hétvége, Cityben, Beachen… tudjátok csak a szokásosJ. Nagyon durva, már azt mondom NEW YORK CITY-re, hogy szokásos… hova jut a világ így… igen ez nekem már szokásos, de MEGUNHATATLAN!!!!!!!! – I LOVE NYC...

pusssssssssssssszzzzzzzzzzzzz