Néha felettem is vannak felhők, de tudom… utána mindig jön a várva várt napsütés /part 1

Hát igen… valóban nem volt egyszerű az elmúlt hét számomra több okból sem.

Először is ugye itthon voltak a gyerekek… akik ugye barátnőket, sleepover party-t és egyéb cukiságokat szerveztek a szünidős hétre. Másod sorban pedig többen sem voltak itthon a héten, mert ahol a család nyaralni ment ott vagy vitték az au pairt magukkal, vagy szabira küldték… azaz nyaralni ment valahova. Legjobban Larissa hiányzott, aki Orlando –ban Disney Land-ben töltötte a hetet a családdal. Azért hiányzott ő olyan nagyon mert ő az akivel itt szinte mindent megtudok beszélni…

Na  a lényeg ami a lényeg, hogy nem taglalok mindent részletesen, mert az iszonyatosan hosszú lenne… kezdem is gyorsan a keddi nappal. (hétfőn ugye nem dolgoztam mert anyuka szabin volt és kimenőt kaptam:)) Mozi volt tervbe délután Lynbrook-ban, amit a gyerekek meg is néztek ( Gnomeo&Juliet). Én kimaradtam a mókából, ugyanis nem sikerült normális parkolóhelyet találni…. Na most mit tud tenni egy au pair ilyenkor, 20 perc üres parkolóhely keresés után...? Megveszi a jegyeket a gyerekeknek és kint marad a kocsiban, gondolván inkább egy elszalasztott mozi, mint egy összetört kocsi vagy egy bünti… így beértem egy isteni finom shake-el. Azt tudni kell azért, hogy ide 4 gyerkőccel mentem, ugyanis Lara elhívta 2 barátnőjét akik, aztán mozi utána a délután többi részét is nálunk töltötték.

Szerdán a bementünk a host mammy-m barátnőjével Eilee-nel kocsival a városba, hogy megnézzük az American Museum Natural and History-t. Nagyon jó volt az egész nap… annak ellenére, hogy még véletlenül sem voltunk a múzeum olyan részén ami engem is kicsit jobban érdekelt volna… de ha jól emlékszem, minden nap ingyenes a belépő az utolsó 2 órában… szóval majd pár alkalommal megnézem azt amire én is kíváncsi vagyok… De az autózást NYC-ben azt nagyon élveztem, egyszerűen imádom a várost… szóval pár új kép a szokásos helyen :) Majd aztán este itthon mentünk el vacsizni, a Churchill nevű helyre. ( Igen Kedves rokonaim… nem csak Balatonakarattyán lehet a Churchill-be járni vacsizni hanem NY-ban – hehe). És megettem az első igazi amcsi hambim…. nem mondom fincsi volt! De az nagyon durva amúgy, hogy itt az éttermekben általában mire kihozzák a kajádat, amit kértél jól laksz a többi előétellel. Itt pl több féle snacket kaptunk mini vajjal (ami nagyon sok helyen van és nem fizetsz érte.. egyszerűen jár és kész) valamint a host anyám rendelt tacos-t csipegetni… nem hazudok 4 féle szószt és 6 féle zöldséget is kaptunk hozzá… és csak ezek után jött a hambim. Gondolom már értitek mi a túlsúlyosság egyik oka. (az óriás adagokról pedig már írtam az első salim kapcsán). Itt jegyezném meg, hogy a hétvégi apróbb shopping során tapasztaltam, hogy a gyerek osztályon 42-ig méretezik a ruhákát. Nagyon durva..., én tudok magamnak válogatni a gyerek fashion-ből…

A gyors kitérő után azt azért hozzátenném ehhez a klassz naphoz, hogy az egyik legrosszabb napom is volt egyben. Ugyanis először éreztem azt  (egyébként a hazaúton már a kocsiban), hogy elfáradtam agyilag… nem bírok több angol szót ezen a napon feldolgozni, megérteni… nem hogy párbeszédet folytatni. Ez volt ugye az első olyan napom, hogy egy amcsi felnőttel,töltöttem az egész napot és komolyabb dolgokról is szó esett…és ugye egész nap koncentrálnom kellett, plusz azért a gyerekekre is figyelni a múzeumban. Egy ilyen nap teljesen más mint mikor más au pair-ekkel vagy. Szóval nem voltam valami jó passzban. 

Próbáltam közben a hét folyamán szervezni a 7végét is… de valahogy úgy alakult, hogy senkinek sem volt épp ahhoz kedve amihez nekem. Hát igen, különbözőek vagyunk, nem mindig találkoznak az igényeink.

Csütörtökön napközben host gyerkőceim bonyolították túl az életem itthon (nem mentünk sehova, mert délután 2-re a Emily-nek időpontja volt a dokijánál, ahova azért hordják, mert szerintük túl kicsi. Spec szerintem egyszerűen ilyenek a génjei… azért ne várjuk már el, hogy egy kínai származású kicsilány akkora legyen, mint egy hambi-evő amcsi. Ő is azt eszik pesrze,hisz amerikai és itt él, de ettől a génjei nem fognak megváltozni. Na mindegy… Este Larának itt alvós bulija volt… Én nem bírtam tovább és elmentem megvettem a bérletet az edzőterembe este meló után és ha már ott voltam akkor cardioztam is. Muszáj volt már levezetnem a heti feckót valahogy… és akkor nem is említettem a manager Guy-t… (aki nagyon édes :) … bár gyanítom hogy ezt a benyomásom az is befolyásolta, hogy a hétre sok volt már a gyerekekből.

Péntekről röviden csak annyit, hogy Emily volt hivatalos ott alvós szülinapi buliba, ami miatt egész nap nyűgös volt ugyanis nem akart ott aludni, ezért bármit is csináltunk, arra ő 20 perc után azt mondta uncsi. Úgy volt délután könyvtárba megyünk, hogy a taksi néni nyugiba takaríthasson, mert bőven volt mit. Ezt Emily keresztbe szervezete ugyanis jött a barátnője, aki itt volt este fél hatig. Este megjött a host anyám és elvitte őt a buliba… végre, mert azért az aznapi  vagyis talán a heti türelmem, kezdte a végét járni, amit a takarítónő is tovább feszegetett aznap… de a péntekről bővebben, a valamint a hét naposabb oldaláról a part 2-ben pár napon belül képekkel újra…

pusz-pusz Nektek

Dóri

Egész jól sikerült,bár sokat dolgozós hét… vegyes hétvége.

Hát nem is tudom, hol kezdjem. A múlt hét nem volt egyszerű mert szerdától elég sokat kellett dolgoznom … bár én azt amit csinálok még mindig nem munkaként élem meg. De induljunk kicsit korábbról. Larissa barátnőmtől kaptam egy egyhetes bérletet a Lucille Roberts elnevezésű edzőterembe. Hát mozogni nagyon jól esett de magától a helytől nem voltam hanyatt esve… szóval nem fogok ide bérletet venni azt már hétfőn eldöntöttem, de azért még pénteken elmentem edzeni egyet…  Hétfőn edzés után gyorsan skype az otthoniakkal (másfél óra… ugye anya és apa???J ). És ezután még egy meglepi Valentin napi csoki tortát is gyorsan összedobtam a családnak.  Ja igen a valentin nap. Hát itt tényleg ünneplik, és nem csak a szerelmesek. Nálunk a gyerekek Itunes gift cardot és pénzt kaptak levélben a rokonoktól meg ilyenek. Ja és a legjobb a házak ajtaján a díszek és a felirtok. (I love Honey, Be mine, Love You… és társaik sok-sok szivecske társaságában.) Amúgy komolyan mondom itt tényleg szinte minden 2 hétre jut valami ünnep. Én már nem is csodálom hogy itt mindenki olyan happy mindig… állandó celebration van. :):)

A hétfő után keddem is gyorsan elröppent, délelőtt blogot írtam ha jól emlékszem:), aztán délután a szokásos tanulás. Most éppen Emilynek volt big sience test-je pénteken, téma hegységek kialakulása. Még nincs eredmény… hát majd meglátjuk. De olyan aranyos volt Emily a héten. Képzeljétek volt egy szó (igneous rock) amit sose sikerült kimondanom, és csütörtök este lefektetés közben még kérdeztem pár definíciót tőle… persze nem sikerült kimondanom a szót normálisan újfent, ami miatt elnézést is kértem, de Ema annyit mondott csak  „ ne izgulj nem gond én megértem amit mondasz”… ami nagyon jól esett a kis lelkemnek.

És hogyhogy lefektetés ugye… mert hát az nálunk anyuka terepe már. Igen ez volt az a hét amikor host anyám elutazott Floridába szerda reggel és csak péntek éjjel jött haza. Igen jól érzitek 3 teljes nap a gyerekekkel és egyedül, 24 óra meló… mondanom sem kell hogy nem aludtam egyik éjszaka sem az igazak álmát. Kicsit izgultam bevallom őszintén, hogy mennyire fogadnak majd szót meg ilyenek, de így utólag azt mondom nem is volt olyan vészes. Igazából akkor rettentem meg amikor kedden este Emily több mint fél órán át keservesen zokogott, hogy elmegy az anyukája. Itt már paráztam egy kicsit… ezt a szerda reggeli zokogás követte. Azt gondoltam magamban, hogy te jó ég… mi lesz ha végigsírja a 3 napot. De aztán szerda reggel megvigasztaltam és simán elvoltunk ebben a 3 napban. Elfáradtam nem mondom, de összességében mondhatom, hogy szót fogadtak nekem, és csak olykor-olykor táncoltak az idegeimen. :)  Pénteken még egy barinőt is kaptam ajándékba délután 4-től… De képzeljétek, a host anyám azon kívül, hogy minden nap annyiszor megköszönte a telefonba, hogy velük vagyok ahányszor beszéltünk és amikor hazajött megölelt, hogy köszöni szépen hogy nyugodtan elmehetett, a heti fizum mellé kaptam extra 100$-t valamint szombat-vasárnap-hétfő off dayt. Úgyhogy nem panaszkodom.

A 7végém most nem sikerült valami szuperül, mint az eddigiek. De sok volt a zavaró tényező a történetben. Többek  között az, hogy egész péntek éjjelig úgy volt hogy vasárnap délután 4-kor cluster meeting, a 3 nap közepén ügye (ami már szerda estéről lett átrakva)... had ne mondjam hogy 3. időponra került. Az itteni legjobb barátnőm Larissa elutazott vasárnap Floridába egy hétre a családjával Disney World-be, szombaton pedig egész nap dolgozott. Jennyfer nem ment sehova mert vasárnap utazott Californiába, Julia elment D.C.-be… szóval nem sokan maradtunk.

Szombat reggel elmentem megnézni egy másik edzőtermet (ahova a korábbihoz hasonlóan 7 napos ingyen jeggyel érkeztem )… és hát olyan szuper step órán voltam amit nem tudok elmesélni. Olyan izomlázam volt még hétfőn is… Itt nem olyan csöndes, egy step óra, hogy csak az oktató beszél mint nálunk. Itt kiabálnak azok, akik az órán vannak, számolnak együtt meg ilyenek. Nekem bejött nagyon a dolog. Ez az edzőterem sokkal jobb mint amit korábban próbáltam, sokkal több gép, szuper órák, uszoda. Lényeg ami a lényeg ide venni fogok még a héten bérletet. Mindamellett, hogy sokkal jobban felszerelt azért is jó, mert nincs belépési díj meg semmi csak 2 hetente 15 dolcsi… és akkor hagyom ott amikor akarom. De a legjobb a parkolás. Ezt muszáj leírnom, mert ezen annyira fenn akadtam...:Megálsz ahogy épp tudsz, mármint ezt úgy értem, hogy 5-6 sorban állanak a kocsik egymás mellett, ahol értelem szerűen a harmadik vagy negyedik sorban lévő nem tudna kiállni... na hogy működi ez Ameikában??? kulcs bent hagy a kocsiban, kényelmesen bemész edzésre, végzel, és kint megkeresed a kocsid, a parkolgató fószer nekem mondta merre induljak, és a kulcsod ott lesz a szélvédőn... Na ezt próbáljátok meg Pesten...:):)
Amúgy szombaton itt két számomra új au pair lánnyal voltam, akikkel csütörtökön taliztam a Starbucks-ban. Egyik lány nem is azzal az ügynökséggel jött amivel én csak a másik lány host szüleinek a barátjánál au pair. De nagyon aranyos tök jóba lettünk… tuti, hogy talizunk majd még. Szóval szombaton edzés után délután itthon voltam pihiztem meg ilyenek… és az az igazság hogy szerintem meg is fáztam, vagy elkaptam Ema-tól valamit, mert ő is betegeskedett a héten. Vasárnap Citybe menést terveztem és fel is dobtam az itthon maradt csajoknak hogy menjünk be és csináljunk valamit. Persze a két lány lekéste a vonatot… no comment, de én ha már az állomáson voltam, mindenképp be akartam menni. 

Amúgy elég szarul voltam (lehet kicsi hőemelkedésem is volt) de nem akartam otthon lenni egész 7végén. Így bementem egyedül NYC-be. Amit szeretek, mert néha jó ám csak egyedül jönni, menni… hát még ha nem fagyos szél fúj. Na mindegy eltökéltem útközben, hogy irány a downtown... megnézem a Ground Zero-t és a Wall Street-et magamnak. A pénzügyi negyedbe végül nem jutottam el, mert beszabadultam egy Century 21 üzletbe… ahol eltöltöttem vagy egy órát. Aztán már eléggé betegnek és összefagyottnak éreztem magam ahhoz, hogy haza vegyem az irányt. Beszereztem a kis muffinom a hazaútra és már száguldott is velem a vonat Long Islandre. Azért csináltam nektek pár képet. 

Nem semmi amúgy a környék és az építkezés ott.  Valami furi érzés kapott ott el… nem is tudom, valami rossz… de ezt hagyjuk is. Mikor hazaértem meséltem a host anyámnak, hogy merre jártam, és kiderült ott dolgozik fél mérföldön belül. Azt ígérte egyszer majd elmeséli azt a napot… ugyanis dolgozott.

A hétfő nagy részét megint csak otthon töltöttem (tudom most azt gondoljátok miért, de ez így alakult). Amúgy alig kaptam levegőt és megint havazott is egész délelőtt. De azért nem feküdtem egész nap ám. Délelőtt segítettem kutyit fürdetni. Ó hát Taffy-t még mindig imádom… és már neki is én vagyok a kedvence a családból. Annyira cuki pofa, hogy meg kell zabálni. Aztán elmentünk tankolni…mert hogy itt még a kocsit se nekem kell tankolni. Na ezt hallgassátok: beálltunk a benzinkútra, mondta a host anyám, hogy tele kéri, aztán odaadta az egyik bankkártyáját, a kutas besétált lehúzta, visszahozta a kártyát és aláíratni a bizonylatot… igen, ki se szálltunk, még fizetni se. Na ezt nevezem én kényelemnek. Következő alkalommal már egyedül megyek, és mondta a host anyám, hogy csak szóljak kérjem el a bankkártyáját, és firkantsam a nevét a bizonylatra. Oh hát köszi… ez menni fog. :)
Este 5 felé azért csak kimozdultam vásárolgatni egyet President’s Day alkalmából. Ezt meg is ünnepeltem egy új fülhallgatóval az mp4-emhez és két újabb ruhadarabbal… muszáj volt kicsit elmenni autókázni egyet.

Mint látjátok nem miden 7vége sikerült tökéletesre, de ha visszagondolok a hétre az egészet véve igazán jó volt. Kerestem + 100$-t, kiderült, hogy nem kell egyáltalán tankolnom a kocsit, és még talán tv-t is tudok intézni majd a szobámba. Szomorkodásra pedig semmi okom, azt hiszem…. főleg hogy talán már gyógyulóban a náthám (vagy bármi is legyen ez, amitől megint eldugult a nózim), mert nem volt ez azért olyan rossz, és két újabb ismeretséggel is zártam a hetet.

A héten itthon vannak a gyerekek… Hát nem egyszerű el kell mondjam (mondom ezt így egy nap után), de a hétvégén nyilatkozom a teljes hétről.

pusz-pusz Nektek odahaza.

Dóri  

Shopping, tervezgetés és Central Park at the weekend!

Szóval, folytatva a korábbi bejegyzést… igen túl vagyok az első shopping körúton. Rám is fért már a dolog, mert 23,5kg limitált bőrönd súly eléggé korlátozta a kihozható ruhák számát. Azonban mivel otthon rengeteg ruhám volt és kb minimum 5 zsáknyi ruha közül válogattam minden reggel itt nem esett olyan jól, hogy mindig csak 2 vagy 3-ból választhatok… Így megkértem Larissát, hogy mutassa meg nekem, hogy a környékben hova jár vásárolni, ha az au pair zsebpénzhez mérten jó de olcsó cuccokat szeretne venni. Már ugye van egy bolt, amit nagyon megkedveltem a Forever 21, de most ez a Marshall’s-al bővült valamint a Mandee-vel. Nem költöttem sok pénzt de azért beújítottam pár új rucit… és már amúgy is rám fért egy kis shopping. Na nem azért mert depis lennék vagy valami, egyszerűen csak imádok vásárolni járni… néha nem is veszek semmit csak járom az üzleteket. Spec most vettem, de ezekre a dolgokra szükségem volt…. hehe. Csak hogy az árakról is ejtsek egy szót, az új farmerem 7$ volt, mert itt az akció az tényleg akció… és hát beleszerettem sajnos egy adidas pulcsiba…. na azért már 24$ hagytam ott… de nagyon megtetszett nem tudtam otthagyni. Na mindegy összességében 2 nagy szatyor ruhával tértem haza… Jó kis felüdülés volt már ez… és mi más dolgom lenne napközben mint egy kis pénzt költeni néha :)

 Victoria's Secret

 

Visszatérve ugye a 7végére. Szombaton nagyon rossz idő volt egész nap fújt a szél és lógott az eső lába, meghát amúgy is hajnalban értem haza a Cannosból, így most először igazán punnyadósra vettem a figurát a hétvége egyik felében… nem voltam sehol egész nap, csak délután amikor kicsit jobbnak tűnt az idő, mentem el egy sétára a környéken. Nem szeretek egész nap a lakásban ülni ha nem muszáj egy kicsit mindig kidugom a nózim… néha csak a környéken sétálok, máskor be beülök a kocsiba és talizom a csajokkal egy kávéra vagy ilyesmi… mint majd ma is. Találkozom egy német (nem meglepő gondolom) lánnyal, aki szintén a clusteremben van de még nem tudtunk összefutni.

Szombat este hívtak megint a német lányok bulizni a La Pomme-ba de nem nagyon volt kedvem menni,  mert vasárnapra nagy sétát terveztünk Larissával a Central Parkba és nem akartam megint reggel 6-kor hazajönni… és hát ugye a héten már költöttem nem kevés pénzt nem akartam többet. Tetszett otthon a Csilli féle ötlet, hogy minden héten 100$ legalább félreteszek, utazásra meg ilyesmikre… és ezt tartani szeretném. Főleg, hogy suliba is akarok járni itt Rockville Centre-ben és arra azt is be kell fizetni márciusban…ugyanis a hostanyám már befizetett a Monreal kurzusra ami 385$ volt … de én nyelvet is szeretnék tanulni, így ahhoz már saját zsebből is hozzá kell majd járulnom. Na szóval no buli szombaton, hanem inkább átmentem Larissához dvd-zni. Megnéztük a The King speech című filmet… és tervezgettük, hogy mikor hova megyünk… merthogy lassan jön a tavasz lehet végre majd jönni menni. Kinéztük márciusra Bostont… de még nem fixáltuk le az időpontot, hogy melyik 7végén megyünk. 

Kb 11 körül értem haza… még így is megelőzve host mamit. Ja igen azért jó olyan családhoz menni ahol nagyobb gyerekek vannak, mert lehet őket pár órára egyedül hagyni. Ugyanis a host anyám is elment vacsizni a barátaival a környékre és simán itthon hagytuk a 2 gyereket egyedül… nem kellett nekem  se dolgozni. Ez ugye kisebb gyerekek esetében nekem off-al járt volna szombat este.

Vasárnap délelőtt aztán irány a Central Park és NCY. Nem tudom hogy ezzel a látvánnyal be lehet-e telni valaha is. 

                                            a Central Parkban

Furi mert már nem csak csodálatot érzek, mikor sétálgatok Manhattanban, hanem valamiféle jó érzést is, hogy milyen jó is itt lenni. Már túl vagyok az első sokkon és tudom igazán élvezni ezt a dolgot azt hiszem. Szóval pár órát eltöltöttünk a Central parkban, majd a 5th Avenue-n visszasétáltunk a Times Square-ig. Nem volt rövid, de szép idő volt… és nézelődtünk.  Komolyan mondom olyan volt tisztára mintha egy filmbe csöppentem volna. Gyönyörűen sütött a nap, jöttek mentek az emberek ki és be a szállodákból és az apartmanokból,a londinerek ott ácsorogtak az ajtókban,  száguldoztak a sárga taxik… és ott sétáltam közöttük. Hihetetlen! Megmondom őszintén azért megfordult a fejemben a milyen is lehet itt élni gondolat… Kinézel az ablakon a Central Parkra….elépesztő.

És akkor ugye még nem említettem a 5th Avenue-n sorakozó boltok listáját… amiből csak pár... igazán a teljesség igénye nélkül: Gucci, Versace, Tiffny, Apple Store…. 

                                            az Apple Store előtt

                                                                 

                                                             Larissa at the Disney Store (mert ide is benéztünk :) )

és, hogy ne legyen már ez a bejegyzés durván csajos és shoppingos voltunk a Szent Patrik Székesegyházban is. Gyönyörű belülről, és nem csodálom, hogy nem egy híresség tartotta már itt az esküvőjét.

                                            Szent Patrik Székesegyház

A hosszú séta után meg is éheztünk és Larissa mexicóit szeretett volna enni, és mondta, hogy mutat nekem egy jó kis olcsó mexicói kajáldát… Így megettem életem első mexicói burrito-ját egy mexicói lánnyal NCY-ben… nagyon fincsi volt, azt hiszem rá fogok szokni a dologra. Persze azért még betértünk a kedvenc muffinozós helyünkre, ahol istenien lágy és krémes a muffin, hogy vigyünk magunknak a vonatra. Aztán irány a Penn Station és haza. Ma én voltam kocsival, úgyhogy Larissát gyorsan hazavittem és mentem haza. Este még megsétáltattam egyet Taffy-t… majd nekiláttam sorozatot nézni a kis ágyikómban. A Vampire Diaries-t nézem most és az Off the map című sorozatot esténként ha van kedvem és időm. Ez egy olyan este volt… és egy újabb „jó hogy itt vagyok hétvége” zárása.

Millió pusz

Dóri

p.s.: próbálok majd mindig mindenről rakni fel képeket a galériámba innentől fogva... :):).

A Doyle Family és az új Mary Poppins igaz története... :)

Hát nagyon-nagyon bocsi először is, hogy nem sikerült írnom ilyen sokáig… de valahogy itt egyszerűen rohan az idő, és mindig csak úgy hirtelen eltelik egy nap. Kicsit vicces lehet a cím… de ezt most tényleg úgy higgyétek el, hogy itt ilyen csodaszámba megyek, pedig becs szóra mondom, hogy semmi extrát nem csinálok. Jó az tény nem veszem olyan komolyan ezt a munkaidő dolgot és ha épp itthon vagyok akkor 7végén is elviszem a kutyát sétálni, meg adok a kiscsajnak reggelit, de tulajdonképpen ha kiszámolom, olyan 5 és fél órát dolgozom egy nap, azaz még 30 órát sem a 45 helyett egy héten (ami a max megengedett munkaóra az au pair-eknek és sok család ki is használ), mivel 7végém off teljesen…szóval azt gondolom, hogy belefér. Nem akarom ezt a dolgot komolyan munkának felfogni, és szerencsém van mert ők sem alkalmazottként kezelnek hanem családtagként. És ezt most tényleg komolyan mondom. Általában nem utasításokat kapok, hanem megérnek dolgokra, valentin napra én is kaptam csokit, ha kaját rendelünk vagy hozunk, mindig megkérdezik nekem mit hozassanak és ezek a dolgok nem csak 7köznap vannak így hanem 7végén is ha itthon vagyok esetleg. Este ha úgy van együtt tv-zünk vagy beszélgetünk anyukával… Bár ahogy javul az idő biztos megyek erre arra este… de most még ehhez nagyon hideg van, bőven elég a péntek-szombat-vasárnap este. Szóval miért is a cím… a host családom szerint:

•  Taffy a kutyus imád, mindenhova jön utánam a lakásban, és végre megeszi a kajáját
• Lara, 15%-ot rontott természettudományi tárgyakból a második negyedévben… anyuka kiakadt… múlt héten csütörtökön volt az 3. negyedév első nagy tesztje, egész héten tanultam vele is (ugyanis Emilyvel alapból tanulok) délután (mellékesen jegyzem meg, hogy betéve tudom az emberi szaporodás mind egyes apró biológiai mozzanatát ANGOLUL J)… a lényeg a teszt jól sikerült 95%-os lett.
• Emily-nek sütöttem reggelre tojásrántottát, mert kiderült, hogy imádja… csodaszámba ment, pedig 5 percembe telt, semmi extra nem volt benne
• rendben tartom a konyhát… ami gyakorlatilag annyiból áll hogy be és ki pakolok a mosogatógépből …max 10 perc, ugyanis minden héten jön a takarítónő, aki kitakarítja az egész házat … nem tétel a dolog, mégis odáig vannak tőle
• megetetem és megsétáltatom a kutyát… este mikor anyuka megjön… ezt is megköszönik minden nap… kb 10 perc az életemből és még jól is esik elmenni egy kicsit és Király L Norbit hallgatniJ
• anyuka szerint minden ismerőse imád… egyfolytában rólam kérdezgetnek, mondta is poénosan, hogy az hogy vele mi van már senkit sem érdekel csak az hogy én épp mit csinálok
• a fodrászuk szerint, aki szerintem nem normális teljesen, olyan pozitív és megnyugtató aurám van, hogy teljesen feltöltődik mellettem… OMG, gondoltam.
• engem meg lehet ölelni ( a régi au pair lányt nem lehetett), és ez milyen jó
•  és majdnem elfelejtettem, hogy képes voltam vissza varrni a pom-pont a kiscsaj csizmájára és tudtam nyakkendőt kötni (amit amúgy nem is csak gyorsan csekkoltam neten hogyan kell :) )

Szóval ti is láthatjátok, semmi különöset nem csinálok szerintem. De hozzáteszem, hogy azért ez nagyon jól esik. Tudom, hogy itt ez a normális hogy szeretik egymást az emberek és ezt ki is mutatják, de azért szerencsém van azt gondolom ezzel a családdal. Képzeljétek tegnap este a nagyobbik host lányom (14 éves) megkérdezte, hogy akkor mostantól már ugye a „big sister”-e vagyok :)… nagyon aranyos volt. Szóval ennyit az itt szeretjük egymást dologról… biztos egy idő után too much lesz… de nyáron majd mikor egész nap a gyerekekkel kell lennem biztos lesz hiszti is. Bár az első erőpróba jövő héten következik, az egy hét iskolaszünet.

A héten voltam Emily sulijában is péntek este Family Fitness Night-on. Olyan kis izgatott volt miatt és többször is kérdezett, hogy elmegyek-e és mivel csak este 10:30-kor taliztam Larissával gondoltam, hogy miért ne legyek jó fej kibírom azt a két órát és legalább látok egy amcsi általános isit. Sajna nem vittem fényképezőgépet… de nem olyan volt mint nálunk. Itt sokkal több a játék, és a díszek, és a gyerekek alkotásai a falakon. De ami nekem nagyon szembeötlő volt az az emberek különbözősége. Itt nem nézték ki a másikat, nem számított hogy ki eredetileg melyik nációhoz tartozik, illetve tartozott. Legalább is ebben az iskolában nem. Ide járnak szinesbőrűek, japánok, fehérek, láttam íreket is (elég jellegzetesek, szóval tuti hogy azok voltak) és ugyanez a sokszínűség jellemezte a szülők korát és öltözködési stílusát is. Este olyan 9-re haza is értünk szóval simán elkészültem 10:30-ra. 

Larissa felvette és mentünk is egy helyi szórakozóhelyre (Cannos), ahol taliztunk még egy au pair csajszival Martha-val. Jó kis hely volt. 5 $ volt a beugró és este 11 és hajnali 1 között elég sok pia ingyen volt… Innen olyan hajnali 3 felé mentünk haza… De azt nem értem, hogy miért van az, hogy elmegyek bulizni egy mexicói és egy columbiai lánnyal és mégis a legfehérebb, magyar lány a szimpi a "helyi fazonnak"…. . A bökken csak az volt a storyban, hogy nekem ő nem annyira… de ultra kedves voltam és még a számom is megadtam… csak rosszat… he-he :)) Amúgy én csípem őket nagyon…SŐT... csak ő épp nem volt az esetem :)

A szombat napközben punnyadós és sétálós volt miután szerdán és pénteken napközben túlestem két shoppingolós túrán, este pedig dvd-zés Larissánál… majd vasárnap NYC again :)… de a 7 végéről és a shoppingról egy következő bejegyzésben… holnap vagy holnapután :):)

millió pusz Nektek

Dóri

Egy újabb jól sikerült hétvége

Ott hagytam ugye abba, hogy szombaton délután egyedül enyém volt végre az egész lakás. Jó volt nagyon csak így nyugiba ellenni, megnéztem a Valentine’s Day-t J Nem mintha hétköznap nem így lenne, de ez most valahogy jobb érzés volt. Közben leszerveztem a másnapi találkozómat a Citybe. Két olyan lánnyal találkoztam akiket, még az orientáción ismertem meg. (egy német és egy holland lány). Én dobtam fel a témát még a hét közepén, hogy kinek lenne kedve jönni megnézni Chinatown-ban az új évi felvonulást… és ők voltak azok, akiknek tetszett az ötlet. Abban maradtunk, hogy vasárnap 12-kor talizunk a Brookly Bridge-nél. Néztem egyből vonatot is magamnak… 10:33-ast. Gondoltam nem is baj, ha korábban érek oda lesz időm nézelődni… persze ekkor még nem számoltam azzal, hogy megint reggel negyed 7-re érek haza…de maradjunk még a szombatnál.

Most ebbe a buliba egy Matt nevű promoter sráccal mentünk (az egyik német lány ismerte), ugyanis a helyre „underage-k” azaz 21 év alattiak nem mehettek be, elvileg. De így Mattel igen. Szóval a vonaton taliztam a lányokkal és együtt mentünk a Penn Stationra. Ott „gyorsan” fogtunk egy taxit, és irány Matt lakása. Innen üzenem a pesten kocsival közlekedőnek: nem háborogni a reggeli és az esti dugó miatt… Manhattan-ben szombat este 10-kor is dugó voltJJJ. Csak tippem, van hogy ez a dolog kedves Matt barátunknak miért éri meg… de vagy 25 au pair csajszi biztos ott tolongott a pici kis apartmanban és hát ivott. Vagy 8 féle pia biztos volt és Matt bőszen töltögette a lányoknak… és nem kevés piával J. Miután már kellő volt a hangulat együtt elmentünk a La Pomme nevű helyre. Nem volt rossz, de én nem nagyon szeretem az ilyen kisebb helyeket… szóval eddig a Webster Hall a nyerőbb nálam. Bár Matt mellett szól, hogy pár dolcsiba fájt csak az egész éjszaka (ingyen belépő, ingyen pia), és ez, az au pair fizut nézve egy lényeges szempont. De azért innen se mentünk el korán, annyira rossz nem volt! Reggel mint azt, már írtam fél 7 is elmúlott mire lepenciztem… de fel is húztam az órát 9:35-re. Hát nem mondom, hogy kockásra aludtam a busim… mondtam is host anyámnak, hogy mi volt és hogy csak két órát aludtam. Mi volt rá a válasz?... üdv New York-ban!!! Nagyon jó fej a nő… egyre jobban birom.

Elvileg úgy volt, hogy mexicói barátnőm is jön velem, de sajnos dolgoznia kellett 11 és 2 között. Így ,mióta itt vagyok …(lassan 1 hónapja, nagyon durva) most először indultam be a Citybe egyedül. Leszálltam a Penn Station-ön ( ez kb Manhattan közepe, a Times Square- közelében), engem itt tesz le a vonat mindig ha jövök, és igazi amcsi csajosra vettem a figurát. Azaz beszereztem egy hatalmas kávét és egy dupla-csokis muffint… aztán nekivágtam. Ügyes voltam mert végülis nem tévedtem el sehol sem. Úgy mentem, hogy Brooklyban szálltam le a metróról, és így visszasétáltam a Brooklyn Bridge-n keresztül. Most már megértelek Csilli, miért is ez volt az egyik kedvenc hidad. Csodaszép a híd maga is, de hát a látvány, az még elképesztőbb. És végre láttam a szabadságszobrot világosban.

Megint csak megálltam pár másodpercre és elgondolkodtam, hogy… OMG tényleg itt vagy NYC-be. Néha még mindig nem hiszem el, hogy a világ másik végén élek…és a legnagyobb problémám az, hogy épp mit is csináljak, nézzek meg a következő hétvégén. Na mindegy… Taliztam aztán a csajokkal és irány a Chinatown. Ez Manhattan kínai negyede. A kínaiak most ünnepelik az új évet… ami a nyúl éve… és mindezt több napos ünnepléssel tetszik. Ennek a sorozatnak volt része egy felvonulás a New Year’s Parade vasárnap amit mi is megnéztünk. Egy kis ízelítő belőle:

Aztán úgy volt, hogy beülünk valahova megnézni a Super Bowl döntőt, de én hazajöttem mégiscsak, mert megvallva az őszintét hulla voltam. Gondoltam még talizom Larissával egyet, aztán irány haza. Ő épp valamerre máshova ment miután végzett, szóval nem taliztunk. Host anyám meg is lepődött, hogy milyen korán értem haza…
6 óra körül átjött látogatóba anyuka egy házaspár ismerőse. A nő nagyon aranyos volt, egy csomót kérdezett és vagy két órát beszélgettem velük, mutogattam otthoni fotókat, meg ilyenek. Felajánlottá még azt is hogyha a szüleim meglátogatnak, akkor lakhatnak náluk, mert egy 5 hálószobás házban laknak ketten kb. 1 mérföldre tőlünk. Szóval apa és anya jöhettek látogatóba… szállás már vanJ.  De persze a felhívás mindenkinek szól… én bárkinek örülök közületek, aki meglátogat. Miután elmentek még megnéztem a Super Bowl döntő végét… aztán szundi. Vagyis csak akartam, mert a host gyerekeim itt randalíroztak mellettem a family-room-ban vagy 11-ig, és nem tudtam aludni…

Így kicsit fáradtan vágtam neki egy újabb hétnek, de egész nap gyönyörűen sütött ránk a napocska… remélem ez már a tavasz előjele. Bár azt mondták még ne örüljek…
Elvileg egy nyugis hétnek nézek elébe… ami nem is baj, mert a következő kettő kemény lesz, ugyanis jövő héten host anyám üzleti útra megy 3 napra, majd a rá következő héten iskolaszünet… az au pair-ek rémálam JJJ… már alig várom, főleg hogy a nagyobbik host gyerekem itt alvós bulit szervez…
Na majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolog… de addig még van 2 hétvége is J

millió pusszzz

Dóri

Február első hete, avagy a félreértések hete...

Hétfőn reggel korán keltem, mert Emilyt el kellett vinnem suliba. Miután lecsekkoltam vasárnap az utat… így meglepő módon nem tévedtem el. Egész nap utána itthon voltam ugyanúgy ahogy kedden napközben is. A laptomot rehabja zajlott távgyógyítás által. És ahogy azt az ékezete létén is tapasztaljátok… MEGYÓGYULT!!!! Millió köszönet érte  Dr. M. Tominak, aki a műtétet végezte… Szóval iszonyatosan happy vagyok most ez miatt.

Amúgy simán lezajlott a hét… bár voltak surlódások. Például  hétfőn belefutottam a kicsilánynak egy olyan házijába, amit nem tudtam megoldani. Utálom amikor valamit nem tudok megoldani, de ezt a szöveget nem értettem teljesen… hát ja az angolomon van még mit csiszolni, annak ellenére, hogy csak kicsit több mint két hete vagyok itt, mindenki azt mondja milyen jó az angolom… persze ez biztos viszonyítás kérdése, de én azért nem vagyok elájulva tőle.Valami szövegértés volt, a különböző típusú hegyek kialakulásáról, és aztán ahhoz 5 kérdés. Nem értettem több helyen a szöveget… és volt tippem a választ illetően de nem voltam benne biztos. Este mikor anyukával megnéztük, kiderült aztán, hogy jóra gondoltam…

Kedden persze megint nem értettem valamit pontosan… Tudtam,hogy lesznek ilyenek, meg fel voltam rá készülve de utálomJ Csináltuk a házit és mikor  a végéhez értünk (van egy ilyen füzet amiben tudom csekkolni, hogy mi a házi adott napon, mindig ezen megyünk végig) kérdezem Emilyt, hogy akkor kész… Mondja, hogy igen csak még kell holnapra „valami”… na a probléma itt volt, mert nem tudtam miről beszélünk. De visszakérdeztem hogy de a házi az kész. A válasz igen, csak még ez a dolog kell. Igazából nem is tudom miért nem törtem magam, pedig mondhattam volna, hogy magyarázza el… na mindegy. Mondom jó, majd este kérünk anyukádtól. Amúgy van egy ilyen suli-kellékes doboz, amiben nem találtuk amit kerestünk (ugye én nem tudtam mitJ ). Na lényeg, hogy lefekvés előtt 9 után nem sokkal anyuka kérdezi a kiscsajt minden házi megvan-e .. mondja hogy nem. Ott állok épp a konyhában… mi van, kérdezem?? Hát ő mondta, hogy kell még XY. Na anyuka ad neki… és mit, na mit nem talált… vonalas lapot! OMG… ezt nem hiszem el. Na mindegy, gyorsan megírtuk még a házit, szerencsére csak 20 szót kellett abc sorrendbe tenni.
Ezt most csak azért írtam le, hogy aki esetleg tervezgeti, hogy au pair lesz bármilyen más országban készüljön fel ilyen helyzetekre.

Hogy tovább fokozzam, még egy félreértés a hétre… de ez legalább nem az angol hiányosságaim miatt volt. Általában 6:45-kor kelek, de csak akkor szoktam előbújni a szobámból mikor anyuka és a nagyobbik lány megy el, a pici pedig jön reggelizni… azért ekkor mert Nidchy (régi au pair) ezt mondta. Na már most anyuka bal lábbal kelt fel vagy nem tudom, és kérdezte, hogy nem jó az ébresztőm vagy mi a helyzet, hogy ilyen későn kelek J… aztán elviharzott melózni, mert késében voltak. Nem értettem a problémát, de gondoltam majd este megbeszéljük… még sose késtük le Emilyvel a buszt, vagy ilyenek...
Este jön anyuka, le is támadom, hogy akkor sorry bocsi, de én nem tudtam hogy korábban kéne kelnem. Válasz: no big deal JJ… csak ekkor ezután fél körül legyek fenn csináljam Emily reggelijét és az ebédjét készítsem el mire lejön. Mondom ok persze… De csak hogy értsétek: a kicsaj minden reggel müzlit eszik, kb 10 másodperc kirakni a tányérba és tejet öntök rá, ebédje egy szendvics kb 1 perc megcsinálni… de au pair nem vitázik feleslegesen… J És nem nagy ügy az a fél óra reggel, mikor egész héten nem melózom 35 órát sem.

És akkor elmesélem most a sok pozitívumot is, még mielőtt azt gondolnátok, hogy rosszul érzem magam, vagy rossz a család. Ezek a dolgok csak a mindennapi együttéléssel járó dolgok… és ez az esetünkben még csak most formálódik.
Szerda este anyuka hozott édességet a gyerekeknek, hogy jók legyenek míg a Community Consellorom itt lesz, és mivel tudja, hogy csoki függő vagyok, hozott nekem igazi amcsi brownie-t. Isteni volt… mind a 10 újam megnyaltam utána.

A CC-vel megbeszéltünk mindet aláírtuk a papírokat, és a héten voltam már megigényelni a Socail Security Cardom is. Ez több dologhoz is kellhet, de az én esetemben azért van rá szükség, hogy tudjak bankszámlát nyitni. Elvileg 2 héten belül fogják postázni…
A héten azt is eldöntöttem, hogy tanulni az BMCC-re fogok járni egy Montreal kurzusra . 2 hétvégén suli, ahol ismerkedünk Montreal történelmével, földrajzával, kultúrájával… aztán a 3. hétvégén elmegyünk egy 3 napos kirándulásra. J. Először megijedtem, hogy nem tudok majd elmenni, mert ugye péntekenként dolgoznom kell és itt pénteken van indulás. De a host anyám nagyon jó fej volt, mert mondta, hogy persze nem gond… simán megoldjak, menjek csak nyugodtan. Oh nagyon boldog voltam és kértem, hogy akkor amikor lesz ideje fizessük be nemhogy beteljen. Ezt ugyanis ő fizeti, mert 500$-ig a család hozzájárul ahhoz, hogy a kötelező 6 kreditet megszerezzem. Ez azért kell, mert a vízum, amivel kint vagyok, olyan cserediák féle vízum (J-1-es a neve, hogy pontosítsak)  és a program teljesítésének feltétele 6 kredit megszerzése. Ez a kurzus nekem most 4,5 kreditet ér, és persze ami sokkal fontosabb számomra egy ingyenes kirándulást Montreal-ba Kanadába. Ezen felül még tervezem, hogy beiratkozom a közeli College tavaszi kurzusára angolt tanulni, ami majd márciusban indul, és hétköznap délelőtt járok majd suliba heti 2 alkalommal.

És hogy a pénteket se hagyjam említés nélkül újabb pozitívum a családdal kapcsolatban. Reggel szól anyuka, hogy este elmenne vacsizni a barátnőjével tudnék-e vigyázni a gyerekekre. Bár már előző nap megbeszéltem a többi au pair lánnyal, hogy péntek este mozi, de mivel csütörtök este, tök rendi volt anyuka és elengedett erre a tanfolyamra nem fogok nemet mondani, gondoltam. Egyébként pedig kérés nélkül is mehetne hisz bőven beleférne még a heti 45 órába amit max kérhet. Este idejött anyuka barátnője, aki épp most jött meg Floridából a Disney World-ből. Nagyon komoly, 50 valahány évesen a férjével elmentek pár napra a Disney Worldbe, mert a férje ( aki a 2. és 4 éve házasok csak) még nem volt ott. Ő nagyon jó fej és kérdezte, hogy mi a programom 7 végére. Mondtam, hogy ma moziba hívtak, holnap elvileg buli, vasárnap meg New Year’s Parade a Chinatown-ban NYC-ben… ja és majdnem elfelejtem nekem is hozott egy pici plüss Mickey egeret ajándékba Floridából. Közben kaptam estére egy plussz gyerkőcöt is (Emily barátnőjét)… de jól elvoltunk, megsütöttem életem első amerikai palacsintáját is J Naná hogy porból…
Este mikor megjött a host anyám még dumcsiztunk, és mondta, hogy miért nem szóltam, hogy programom van, mert akkor nem engedi ide a másik kicsilányt, és Lara pedig vigyázott volna a hugára… amúgy se ment el sok időre. Szóval még ő kért elnézést képzeljétek. Sőt azt is mondta, hogy máskor ilyenkor szóljak nyugodtan, mert ő azt szeretné, ha nagyon jó évem lenne itt az USA-ban sokat szórakozhatnék, kirándulhatnék, és igazán jól érezném magam. Most mondjátok, hogy nincs vele szerencsém…

Szerintem mindent egybevéve nem volt ez olyan rossz hét. Végül is egy kirándulás már leszervezve, és befizetve tavaszra… ugyanis anyukával, már be is fizettük,  szóval május 13-15 között irány Montreal.  Ma a család elment a Citybe szülinapozni anyuka tesójához, így egész délután csak az enyém volt a ház. Kicsit shoppingoltam, aztán kényelmes zuhi dvd-zés, és meglátjuk még hogy alakul az este… Elvileg buli a La Pomme-ban, bár nem sok kedvem van, mert szakad az eső, és holnap reggel 11:30-ra bent kell lenne a City-be mert talizunk a csajokkal, megyünk ParádézniJ, aztán délután beülünk valahova megnézzük a Super Bowl döntőt.

Millió pusz Nektek!!!!!!!!!

Dori

p.s.: megpróbálok majd sűrűbben és kevesebbet írni, mert ezt így borzalmas lehet ömlesztve olvasni :):):

Pentek es hetvege a Csajokkal!

Hat hol is kezdjem…. annyi mindent tortent hirtelen,hogy maratoni bejegyzesre keszuljetek. Szoval, ugye az orientaciorol nem jott erre a kornyekre senki, igy ki kellett talalnom valamit, hogy hogy is tudnam megismerni a Clusterben (azoknak az au pair lanyoknak a csoportja, akik egy kornyeken laknak) levo tobbi lanyt. Amikor megerkeztem meg akkor kaptam egy levelet a Community Conselloromtol (o az ugynokseg embere, akit kereshetek ha valami problemam van es itt lakik a kozelben ), amiben udvozolt, hogy itt vagyok es elkuldte a tobbi lany nevet es e-mail cimet. Ugy voltam a dologgal, hogy nincs veszteni valom, hat irok azoknak, akik nem most tavasszal mennek haza. Gondoltam, ha csak a csajok fele valaszol mar jo vagyok.  Nagyon jo fejek es sokan valszoltak, igy eleg zsufolt let a 7vegem, aminek tok orultem.

Pentek:

Delelott eljott ertem az a lany aki, itt lakik Rockville Centre-ben ahol en, es elmentunk kavezni egyet. Jobb is volt nem itthon lenni, mert egesz nap itt volt a takaritono Olga. Egy columbiai no, aki nagyon aranyos es heti egyszer jon, hogy kitakaritsa az egesz hazat. Szoval delelott kave Larissa-val. Sokat fogtok meg hallani rola, mert nagyon joban lettunk es meg juniusig itt lesz. Amugy mexicioi ugyved a lany… csak eljott egyet nyelvet tanulni. Es most ugy van vele, ha hazamegy akkor lehet hogy inkabb tanitani akar kicsiket suliban mert annyira megszerette a gyerekeket. Itt most egy egyedulallo anyuka 7 eves kisfiara vigyaz. Hasonlo az idobeosztasa mint az enyem.  Reggel elviszi a kicsit suliba, es aztan 3-kor megy erte. De o este 9-ig dolgozik, mert anyuka csak akkor er haza. En ugye azert sokkal korabban vegzek , aminek most nincs nagy jelentosege… de ha kijon verge a joido!!! (Ur is de varom mar. Most epp ilyen havas-eso szeru dolgo esik, ami tutira lefagy majd. ) Elmeselte, hogy amikor kijott o szinte semmit nem beszelt angolul.  Mondtam neki, hogy nem semmi igy belevagni (en meg ugy is parztam, hogy nem ertek meg dolgokat, hogy ugy ahogy de azert beszeltem angolul), es mondta, hogy nagyon nehez volt az elejen, de igy hogy mar fel eve itt van nem banta meg. Megbeszeltuk, hogy vasarnap delultan (o dolgozott most szombat vasarnap is 9-14 kozott) ha napsuteses ido less bemegyunk a Cityben.  Tok boldog voltam, mert meg nappal nem is voltam bent es mindenkepp szerettem volna menni a 7vegen de csak jobb valakivel mint egyedul. Kave utan, mire hazertem mar majdnem jottek is haza a lanyok a sulibol. Emily nagyon kis boldog volt, mert meg csutortok este megigertem neki, hogy penteken ugy sincs leckeje epitunk delutan hoembert. Bar nem jo minosegu a kep, de azert latszik az eredmeny:

My Snowman

Szombat:

A tobbi lany a Clusterbol elhivott hogy menjek el veluk egyet rollerskating-ezni. Rendik voltak mert el is jottek ertem (kocsi nelkul itt meg vagy halva, en meg meg nem ismerem az utakat) Egesz kis multikulti tarsasag jot ossze, bar a nemetek tobbsegben voltak .  (3 nemet, 1 kanadai, 1 francia, 1 magyar) Ezt a dolgot ugy kepzeljetek el, hogy van egy fedett parkettazott terem, ahol berelni lehet azt a regi ketsoros korit (nagyon vices), es szol a zene, meg kapcsolnak be par fenyt. Nem nagy szam amugy de nagyon sokat nevettunk. Utana, hogy tudjunk dumcsizni is egyet elmentunk beultunk kavezni a Starbucks-ba (au paierk leven hova mashova ).  Igy, hogy mar tobb lanyt es csaladot ismerek, egyre jobban kezdem ertekelni az enyemet. Eleve nagyon sok helyen van harom gyerek, es ahol legalabb ketto fiu ott mar nem konnyu egy au pair elete. Van egy lany aki rematch-el 2 honap utan LA-bol, mert nem birta elviselni az ottani csaladt. Pedig a kornyek szuper volt es hat megis cask LA-ben elt. Allandoan takaritani kellett, az egesz hazat, meg fozni, mosni… szoval mindent es meg csak kedvesek se voltak vele. Az itteni csaldja se egy fonyeremeny, mert 3 fiura vigyaz, es barmit mond nekik pl hogy tegyenek a helyere, minidg azt a valszt kapja, Te vagy az au pair azert vagy itt hogy megcsinald. Vagy pl a gyerek nem akar megcsinalni valamit, Julia mondja neki, hogy de legyen szives csinalja meg stb.. a gyerke reakcioja, hogy utallak. Na lenyeg ami a lenyeg nem egyszeru. Bar en meg egy hete vagyok itt, es jo  neha nem konnyu a gyerekekkel, de ilyenek azert nincsenek.  Anyukaaval pedig teljesen jol kijovok.

Na mindegy felmerult az otlet, hogy menni kene bulizni a City-be. Julia dolgozott, igy o nem jot, Sam masokkal talalkozott o sem… de Judith, Jennifer Bilitis es en abban maradtunk, hogy meg megbeszeljuk FB-n a reszleteket.  Nagyon lelkes lettem, mert a Webster Hall-ba akrtak menni. En meg ugye… OMG a Csilliek torzshelye,ide muszaj mennem.  Vegul azt beszeltuk meg, hogy atmegyek Merrick-be (tolem a 3. kisvaros) vonattal es ott felveszneka csajok felmegyunk Jenniferhez es onnan megyunk majd be este vonattal a Cityben. Host anyam nagyon rendes volt, mert odaadta a havi jegyet amit o hasznal, es igy nem kellett vonatjegyet vennem. Es meg az allomasra is levitt kocsival, es megmutatta, hogy par dolcsi elleneben, hol tudok taxit kerni majd ha jovok haza. Mondta, ha veletlen elvesznek vagy valami akarmikor hivjam fel meg ejjel is. Tenyleg rendi nem panaszkodom. Azt el is felejtettem irni, hogy reggel meg mielott ment vasaroni mondta, hogy ne feljek, batran irjak listat, hogy mit hozzon nekem kajat. (irtam, es mindet hozott J)

Buli;

Minden nagyon szupi volt!!!! -nem gondoltam volna fel evvel ezelott, hogy januarban NCY-ben paryzom majd pl a Symbol helyett (ami nagyon hianyzik amugy )… ez durva, most hogy igy belegondoltam. Probaltatok mar ejszaka  taxit fogni a Times Sqare-nel??? (tudom van aki igen J) Szinte keptelenseg. Amugy is vices ez a fogjunk igazi sarga taxit dolog. Kinnt rohangalnak az emberek a tobb savos ut kozepen es taxi utan integetnek… es ez nem vicc tokre mint a filmekben. Es  a Webstar Hall is, total mint a filmekben. Rengeteg fele ember … (kulonbozo, koru,borszinu, nemzetisegu). Itt elfog az az erzes, hogy barhogy kinezhetsz bamit megtehetsz, barmit felvehetsz… hisz ez NYC!!!!  Hozzateszem (de ez csak az miatt van, hogy meg nem vagyok felkeszulve mindenre) par lany miniben kivagta nalam azert a biztositekot.  Nem a szoknya hossz volt az igazan gaz, hanem hogy olyan combja volt a csajnak mint az en derekam … de mondom itt semmi se gaz itt mindent lehet, csak ezt nekem meg fell kell dolgozni. (ja es aki olyan kisbabara vagyik mint Shodeinde Dorkanak van… itt a helye JJ ) . A reggeli 4:45-os vonattal mentunk haza… 6-ra agyba is kerultem.  Bar nem tudom minek, mert tudtam nagyot en mar nem halszom J Amint a csajok atkuldik a fotokat teszek fel.

Vasarnap:

Felkeltem mar olyan 11 fele, ugyanis irt Larissa, hogy akkor 1 korul vegez, klassz ido van irany a City. Gyorsan felkeltem kavet foztem, zuhany, mert meg akartam egy kicsit gyakorlni vezetni a kocsit, meg lecsekkolni az utat, hogy jol emlekszem-e meg az utvonalra, merre is kell a kicsilanyt suliba vinni… ugyanis minden hetfo reggel el kell vinnem kocsival suliba reggel fel 8-ra. Autokaztam, egy orat…. azert ennyit mert persze egyszer tok eltevedtem … nem is en lettem volna. Hazertem, es ra 2 percre mar ott is volt Larissa ertem… irany a City.

Vegre eloszor nappal… setalgatni a Time Sqare-n, shoppingolni, muffint enni, es kavezni. Azt hiszem valahogy igy kepzeltem el az eletemet itt.

 Es kimondhatatlanul varom a tavaszt, hogy egy csomo helyre mehessunk meg, sok mindent nezhessunk meg vagy csak kiuljunk a Centra Parkba vagy a Beachre Long Islanden…. na jo nem almodozom, mert messz van az meg. De sok programot megbeszeltunk mar, hogy miket fogunk csinalni. Es nem fogjatok elhinni… Larissa megigertette velem, hogy mielott hazamegyek majd mindenkepp meg kell ot latogatnom MexicobanJJ

Mire hazertem nagyon faradt voltam, de azert meg odaultem egyet tv-ni a csaladdal. Kozben Karen telefonalt, es meselte a baratnojenek, hogy mi volt a 7vegen… nagyon aranyos volt, mert elmeselt, hogy foztem neki kavet (amit tulajdonkeppen magamnak foztem, de ertelem szeruen tobbet foztem hisz tudtam, hogy o is kavezik reggelente), es, hogy oneki senki nem fozott meg kavet mire felkelt es milyen rendes vagyok … es hogy epitettem hoembert es hogy nekik az meg sose volt…stb. Szoval eddig jol alakul a viszonyunk azt hiszem.

Tegnap elkezdodott egy uj dolgos het, szerda este jon a CC-om es elmondja meg a tudnivaloimat. Majd beszamolok mindenrol…

millio pusz

Dori

ps. a laptopom epp infuziot kap, azaz most pakoltam ra uj windows, de most meg nem erzekeli a wifit, talanom kell hozz majd valami drivert… nem olyan egyszeru ez nekem … de rajta vagyok az ugyon.